Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
2002. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 ahogy magáról vallja, keresztény és magyar. A párt magyarságtudata példa értékű. Csurka István, a MIÉP elnöke, évek óta ugyanazt mondja, eltántorithatatlanul. Soha nem mondanak le az elszakított területekről, azt mindig magyar földnek tartják. Ugyanakkor kinyilvánítják, hogy azok visszaszerzését csak békés eszközökkel tudják elképzelni. A MIÉP politikájának vezérfonala, minden törvényes eszközzel törődés az elszakított területeken élő magyarsággal. Terveik: a harmadik legerősebb pártként, ismét bekerülni a Parlamentbe. Kisgazdapárt: ha ezt a szót hallja a polgár, nem igazán magvas gondolatok jutnak az eszébe. Egy jobb sorsa érdemes párt eróziójának lehetünk tanúi. Egy olyan párté, mely a háború után miniszterelnököt, köztársasági elnököt, és az országgyűlés elnökét adta. Ma pedig darabokra széthullva egy párttorzó, ami maradt belőle. Az okokat sokáig lehetne sorolni. Talán az egyik ok a hatalom jellemformáló tényezője. Ez a jellem, sajnos nem pozitív irányba fordult el. Torgyánék jelenléte a kormányban, nagyon sokat ártott a nemzeti erőknek. Az agrártárca a dilettantizmus és a lenyúlás szimbóluma lett. A következmény pedig, hogy Torgyán munkatársai és baráti körének egy része előzetes letartóztatásban van, vagy körözés alatt áll. Az pedig, hogy Torgyán József kezet fogott a szocialistákkal úgy, hogy közben bosszút esküdött a jelenlegi kormány megdöntésére, gyalázatos cselekedet.. Ennek az lett a következménye, hogy a párt több ágra szakadt, mely szinte követhetetlen. Mégis három kisgazdapártot említenék meg.. Első az eredeti, melyet még mindig Torgyán József vezet. A másik a Fideszhez közel álló Kisgazdaszövetség, és van egy harmadik, a Reform Kisgazdák Pártja. Azt, hogy a két utolsó pártot ki vezeti, nem érdemes a neveket megjegyezni, hiszen minden olyan képlékeny náluk. Esélyük? Nehéz erre mit mondani. Nem valószínű, hogy bármelyik is eléri azt a bizonyos 5 százalékot, mely a parlamenti küszöb. Ma úgy tűnik, a pártnak sikerült önmagát felszámolni. Ez egy történelmi tragédia. Végezetül: a parlamenti pártok közül ma a legkisebb az MDF. Az a párt, mely szebb időket megélt, és mára árnyéka maradt önmagának. Politikai tévedések, talán bűnök is szabdalták és gyengítették a pártot. Az MDF utolsó kétségbeesésében a Fideszbe kapcsolódva, annak a "hátán", valahol a "hátsó bejáraton" besomfordált az országgyűlésbe. Mégis azt kell mondanom, okosan tette. Ha ugyanis nem teszi, az egyik rendszerváltó párt örökre eltűnik a politikai süly- lyestőben úgy, hogy hírmondója sem lenne. Egy dologban szerencséje van a Fórumnak. Egy végtelenül intelligens, karizmatikus vezetője van, nem kevés női bájjal, dr. Dávid Ibolya. Bármilyen furcsa, az ő személye tartja egyben az MDF-et. Okos kompromisszumként kerülhetett olyan helyzetbe a párt, hogy részt vesz a kormányzásban. Ennek a kormányzásnak köszönhetően, mely egy szövetségben pecsételődött meg a Fidesszel, biztosítja, hogy 2002-ben is ott lesz a Parlamentben. Ez a szövetség a Fidesz népszerűségét is növelte. Mégis azt kell mondani, hiszen annak idején a "rendszerváltás" hajnalán magam is az MDF alapító tagja voltam, a párt jelenlegi súlyánál többet érdemelne. Sok mindenért, de legfőképpen dr. Antall József emlékéért. A 2002-es választásokon nagy elánnal és főleg töretlen optimizmussal, olyan pártok is indulnak, amelyek még soha nem érték el a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékot. Mások időközben alakultak és még nem volt módjuk a megmérettetéshez. Kezdeném a Munkáspárttal. Ez egy klasszikus kommunista párt. Rendkívül jól szervezett és fegyelmezett. A régi munkásmozgalmi hagyományokra épült. Tagjai megfáradt öreg kommunista kövületek. Nagy erényük az "amnézia". Ők mindenre szelektíven emlékeznek. Hatalmas plakátjaikon, a vén gazember Kádár vigyorog az ember képébe. Politikai programjuk alapja, hogy milyen jó volt a Kádár idejében. Fogyatkozó párt. A természet rendje fogyasztja őket, s az idő az igazi ellenségük. Néhány év múlva elfogynak. Nagyon kicsi az esély arra, hogy bekerüljenek az országgyűlésbe. Magyar Centrum Párt. Nemrég alakult. Egyik írásomban tettem róluk említést. Afféle "népfrontos" párt. Van benne néhány jól csengő név is: Krupa Mihály, dr. Pusztai Erzsébet. Ugyanakkor magába foglal olyan szervezetet is, mint az Agrárszövetség, mely olyan vörös mint a pipacs. Ezekhez társult a Keresztény Demokrata Párt, illetve ami a pártból megmaradt. Én úgy látom, már későn alakult, tömegbázisát megosztjaa népfrontos jellege. Nem valószínű, hogy beleszólnak a választásokba. Érdekes új "pártcsíra" az Új Baloldal. A párt kb. fél éve alakult, illetve az MSZP-ből váltak ki olyan baloldali fiatalok, akik "rühellték” a régi elvtársakat. Politikailag tisztességesnek mondhatók, hiszen koruknál fogva semmilyen politikai kötődésük nincs a kommunista időkhöz. Szavazatukat főleg az MSZP-től fogják elvenni. Igazi esélyük nincs arra, hogy bekerüljenek a törvényhozásba. Mégis, majd néhány év múlva - ha még akkor is léteznek -, ez a párt lehet, hogy átveszi az MSZP szerepét, hiszen ők európai értelemben is, egy igazi baloldali párt lehet majd. Soós Géza-1675-ben Kájoni János ferences szerzetes polihisztor nyomdát alapított Csíksomlyón. Műhelyében először a Cantionale Catholicum című énekeskönyvet nyomtatta ki 1676-ban. A ferences barátok Csíksomlyón többezer-kötetes könyvtárat hoztak létre. 1727-ig — amikor a kolozsvári jezsuita akadémia nyomdája létesült — a csíksomlyói volt az egyetlen katolikus nyomda Erdélyben. A Csíki Székely Múzeumban a csíksomlyói ferences nyomda létesítésének 325 éves évfordulójára decemberben kiállítás nyílt, amelyen többek között megtekinthető Kájoninak a kolozsvári múzeumtól kölcsönkapott kézisajtója is.
