Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
2002. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 peare-idézeteket, míg a magas falakkal határolt, szűk udvar sarkában, melyből végképp elillant a nap arany foltja, fáradt kereskedő kínálja portékáit... A levelezőlapok tükörfelületéröl Júlia mint szőke démon néz vissza ránk (pop-énekesnő!), a szenvedélygyötörte Rómeóból pedig alig maradt más egy negédes pillantásnál.- Nem, nem, menjünk innen! A magas kőerkélyről bizonyosan rég tovaröppent a halhatatlan szerelmesek lelke! Az öreg tornyok még rózsaszín fényben izzanak, de a Piazza déllé Erbe nyirkos és sötét. Sokasodnak a sejtelmes zugok, s a polgárok arcára -a nappali mosolygás játékosan szétfutó ráncai helyett- komor barázdák rajzolódnak. Minden ház egy-egy műemlék. Itt egy kiugró sarokbalkon, ott egy díszes párkányzat, kovácsoltvas-virágokkal elzárt kút... Talán itt, éppen erre a csorba kávára telepedett le egykor Júlia, hogy kínzó gondjai közt megpihenjen. Neszektől sűrű a levegő. A mélyöblű kapualjakban, a sápadt Madonninák előtt reszketve pislog a mécs... A Montaguok palotája valóságos erődítmény. Hogyan is lehetett kedve valakinek állandóan itt lakni? De akkor minden épület ilyen volt: csupa torony, lőrés... s a csipkés mellvédek mögül féltékenyen figyelték egymást a vérbosszúba kövesedett családok - sokszor két-három nemzedéken át! A sikátorokban esténként fáklyás szolgák mutatták az utat, s nem egyszer verte föl a csöndet kardok pengése, halálordítás... "Jöjj, nézd a Montaguok és Capulettek..."- idézi Dante az elrettentő példát a Purgatórium övényein. Az Adige felől észrevétlenül föltámad a szél. Friss illatokkal önti nyakon az álmában pihegő várost, s valahonnan halk zene akkordjai szivárognak az utcára... Capuletéknél áll a bál! Júlia táncol lábújjhegyen, lesütött szemmel. De hirtelen megáll, felfigyel. Az éjszaka odvából, vad légáramlás kíséretében fiatal férfiak toppannak a fénybe. Arcukon álarc, övükben hegyes tőr. Romeo jön, a halálos ellenség, hogy neve pár órával később már sóhajok közt röppenjen fel a borostyános ablakból: "Ó Romeo, mért vagy te Romeo? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, s ha nem tészed meg, esküdj édesemmé, és nem leszek Capulet én se többé". A város határában egy feldúlt kolostor csonka oszlopait őrzi a kegyelet. A szomorúfúztől árnyalt kert közepén vaskos kőkút áll. Szétkívánkozó darabjait vaspántok tartják össze. A rozsdás csiga már ugyancsak régóta búslakodhat vödör nélkül. Ide, ennek a zárdának a kriptájába temették valaha a szép párt. Vagy csak Júliát?? - A márványkoporsó, melyet a kíváncsi idegenek fényesre simogattak, csorba és üres. Hová lettek a holttestek? Milyen végzet szórta szét poraikat a világ négy tája felé? Ki tudja!? Talán nem is Capuleték lánya feküdt ebben a szarkofágban, hanem valaki más... Dehát, nem a történelmi hitelesség a fontos, hanem a hit! Egy hús szögletben a stratfordi költő mellszobra. Ő nyitott kaput a veronai szerelmeseknek a halhatatlanság házába. KOSSUTH LAJOS BALTIMORE-BAN Baltimore magyarsága 2002. január 27-én, nagyszabású műsor keretében emlékezett Kossuth Lajos amerikai útjának 150. évfordulójára, a The Walters Art Múzeum Graham Auditóriumában. Mr Gary Vikar, a Múzeum igazgatója - a bal- timore-i polgármester képviseletében is -, köszöntötte a rendkívüli szép számban megjelet közönséget. Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság washingtoni nagykövete mondotta az ünnepi beszédet. Szabó Zoltán hegedűművész és Eva Mengelkoch zongoraművész - mindketten a Towson Egyetem tanárai -, Bartók Béla és Bartók-Zathureczky műveket adtak elő. Fekete Tünde és Soós János, a korabeli sajtó alapján Kossuth baltimore-i látogatását ismertették. Ábrahám-Nagyi Márta zongoraművésztől, Bihari, Rózsavölgyi és Chopin műveket hallhattunk. Szabó Mónika mezzoszoprán énekművésztől Liszt Ferenc, Kodály Zoltán és Bártól Béla szerzeményeit hallhatta a közönség: Kodály Mezei dal és Bartók Elindultam széphazánkból... Zongorán kísérte Éva Mengelkoch. A New Brunswick-i Vers Hangja Irodalmi Kör tagjai - melynek vezetője Harkó Gyöngyvér -, versekkel és néhány szép magyar népdallal szerepeltek. Két fiatal pikulával; Gábor Áron rézágyúja című új keletű népdal előadásával arattak nagy sikert. (Kár, hogy a Kör tagjainak neve nem volt feltüntetve a műsoron.) Az ünnepség záróakkordjaként Ábrahám-Nagyi Márta Kodály Zoltán Háry Jánosából adott elő részleteket. Az ünnepség után a háziasszonyok (akik dicséretet érdemelnek a dúsan terített asztalokért) látták vendégül a szereplőket és a közönséget, akik sokáig együtt maradtak. Egy asztalon Kossuth emléktárgyak, könyvek, képeslapok és dísztárgyak voltak kiállítva, melyeket meg is lehetett vásárolni. Ne felejtkezzünk meg arról sem, aki ezt a jól sikerült és magas nívójú megemlékezést, ünnepséget megszervezte, megrendezte; Szabó Zoltánról. (Képek a 14-15. oldalon.) * * * AMERIKAI FIGYELŐ Kiadó-Főszerkesztő; Szalay Gyula Irodalmi, kulturális, politikai folyóirat. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 20 dollár. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202
