Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. március \ ______________ i A két nagy egyetemi ifjúsági mozgalomra fontos feladatok hárulhatnak még a fokozatosan kibontakozó választási kampányban és az elvárások kétoldalúak: a pártok számára haszonnal járna a velük rokonszenvező ifjúság aktivitása, a fiatalok pedig viszonzásképp elvárhatják, hogy indítást kapjanak a politikai karrierhez. S ez mindkét félnek előnyös. Bíztató számunkra, hogy többségben van a jobboldali érzelmű ifjúság, mert ez a választási győzelem záloga lehet. HAZUDÓSOK Magyar Szocialista 2002 elején itt van a tettek mezején. Nincs ezen mit csodálkozni, Magyar Szocialista állandóan sikraszáll, akciószövetségbe tömörül, ide-oda nyilatkozik. Szakért. Magyar Szocialista a nevét nem keresztelőn kapta, remek névadó ünnepség volt 1919 vörös csillagos tavaszán, legyen a gyermek vezetékneve Magyar, mondta a névadó apa, aki nem volt más, mint maga Szamuely Tibor, az utóneve pedig legyen Szocialista, mondta a névadó anya, Szvoboda (Szabad) Judit, a névadó apa élettársa, aki imádta a hosszú bőrkabátokat, és betéve tudta Lenin összes műveit. Szvoboda Judith, a Vörös Segély aktivistája utálta a papokat. Az apácákat is. Üzleti vetélytársnak tudta őket, hiszen az egyházaknak kiváló menhelyek, kórházak, iskoláik voltak, nem is beszélve arról a rengeteg tömegről, amely egy-egy istentiszteletnek vagy szentmisének mondott pártgyűlésen összegyűlt a templomnak nevezett pártházban. A vallás a nép ópiuma, mutatta Szvoboda Judith a derék ifjúvá serdült Magyar Szocialistának, látod, ott füstölögnek, és tömjénnek mondják az ópiumot. Magyar Szocialista így tehát irtózott a tömjén füsttől. Ordas eszmék fenyegetik a proletáriátust, fasiszta fenevadak dúlták fel a világbékét, ez a harc lesz a végső, mondta Magyar Szocialista, és átszökött a fronton a Vörös Hadseregbe. Beállt szovjetka- tona-partizánnak. Felszabadító vagyok, mondta, és ugyanúgy gázolt át Magyarországon, mint a többi vöröskatona. Meggyalázott asszonyok százezrei sírtak, Szibériába hajtott férfiak százezrei hallgattak, árva gyerekek százezrei haltak. A vallás a nép ópiuma, ordított a harcedzett Magyar Szocialista, pokolba a papokkal, apácákkal, és szétkergette a szerzetesrendeket. Ledöntötte a kereszteket. A templomokból kultúrházakat, mozikat csinált. Börtönbe zárta és megkínozta a történelmi egyházak vezetőit. A Magyar Szocialista nem engedi elvenni a kommunista építés eredményeit, mondta a Magyar Szocialista 1957-ben, miután - hiszen ismerte a terepet - ismét bevezette az országba a Vörös Hadsereget. Bosszút állunk az ellebforradalmárokon és az őket segítő klerikális reakción. Magyar Szocialista pufajkába öltözött, és ha kellett lőtt. Aztán Magyar Szocialista ruhát váltott. Vörös Október öltönyben járta a világot kölcsönpénzekért. Viszonylagos jólétet adott cserébe a hallgatásért, vidám kis barakk ez, csettintett. A múlt ezred végén látszólag elveszítette hatalmát a közéletben, ám a pénzvilágban minden korábbinál hatékonyabban dolgozott. Nagyar Szocialista bankárnyakkendőt öltött, Magyarországot vett és eladott. Haza-árulás. Hazaárulás. 2002-ben Magyar Szocialista újra közéleti hatalmat akar. Győzelmet a parlamenti választáson. Magyar Szocialista ezért levelet ír karácsonykor a papoknak, együttműködést, a közös értékek védelmét ígéri. Magyar Szocialista azonban nem szereti a tömjénfüstöt. Vízkereszt után már nem bír úrrá lenni ellenszenvén. Magyar Szocialista azt mondja, a katolikus egyház ellene kampányol, mert szentgyónáskor lebeszéli a feloldozásra várót a szocialistákról. Nincs ezen mit csodálkozni. Magyar Szocialista állandóan sikraszáll és hazudik. Az én templomomban meg Szent István, Szent Imre, Szent Erzsébet és Szent Margit ugyanúgy mosolyog a barokk freskókon, mint eddig és ezután. Ők sohasem akarták, mégis mindig győznek. Dippold Pál Tisztelt Honfitársam, Barátom! Palócország számomra legszebb szegletében, a négyes számú választókerületében, a Magyar Igazság és Élet Pártja színeiben, engem ért az a megtiszteltetés, hogy képviselőlelöltnek megválasztottak. 56 éves vagyok, író, újságíró. Őszinte szívvel támogatom a MIEP magyarságtudatát, keresztény hitvallását és nemzeti radikalizmusát, mely a párt programjának alapja. Vallom, hogy az az igaz magyar, akinek még mindig fáj Trianon. Az elmúlt tíz évben nem történt rendszerváltás, csak lépésváltás. Ma már úgy tűnik a MIÉP-re vár ez a nemes feladat. Kérem a 2002-es országgyűlési választások előtt gondoljon jószívvel a MIÉP-re, és tiszteljen meg bizalmával. Közössen fogjunk össze egy emberibb, egy igazságosabb MAGYARORSZÁGÉRT! Üdvözlettel: r-^v, _ Soós Géza Soós Géza lapunk munkatársa, ő írja a Hazai körkép című beszámolókat. Balassagyarmaton él. Aki szereti cikkeit, s szeretné segíteni néhány dollárral a választási hadjáratában, mi szívesen továbbítjuk az adományokat. Gratulálunk munkatársunknak, és sok sikert kívánunk a korteskedéshez.
