Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. március STIRLING GYÖRGY VÁLASZTÁSOKRA KÉSZÜL MAGYARORSZÁG Néhány évvel ezelőtt Washingtonban összehozott a véletlen egy fiatal amerikai jogásszal, aki tagja volt annak a megfigyelő csoportnak, amely a rendszerváltás után 1990.-ben tartott első szabad választáskor járt Magyarországon. Beszédbe elegyedtünk s ő akkori tapasztalatairól mesélt. Többek közt elmondta, hogy tudja: idén megint választások lesznek "odaát", de semmi pénzért sem vállalná újra a 12 év előtti megfigyelő szerepet, mert nem szeret olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek számára érthetetlenek. A magyar választási rendszer pedig annyira bonyolult, hogy azt még ma sem érti... Nem mondtam ellent, csak annyit jegyeztem meg, hogy az amerikai választási szisztéma sem tartozik a leg- áttekinthetőbbek közé. Aztán megegyeztünk abban, hogy a magyar valóban igen komplikált. Már számtalanszor szóbakerült, hogy megreformálják — mint ahogy az amerikai választási rendszer reformját is sokan sürgetik --, de eddig még egyik országgyűlés sem szánta rá magát, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel. ígyhát minden maradt a régiben. És most újra választások előtt áll Magyarország: április 7.-re, a Húsvét utáni első vasárnapra írták ki az első fordulót és két hét múlva kerül sor a második fordulóra. Összesen 386 képviselőt választanak, ami önmagában is abszurdum, mert a tízmilliós kis Magyarországnak elég lenne ennek fele is, hiszen például az Egyesült Államok alsóházában 435 képviselő ül (a szenátussal együtt a Kongresszus teljes létszáma 535 fő) és ez a magyar parlament létszámánál csak 149 fővel több ember egészen jól intézi a 280 milliós ország ügyeit... Ez is szóbakerül Magyarországon minden választáskor, de aztán az új képviselők elfelejtik az egészet, mert a parlament nem szívesen tűzné napirendre önmaga megnyirbálását... Az ajánlásokat március közepéig kellett összegyűjteni és beadni az Országos Választási Bizottsághoz. A magyar választási rendszer kombinált, ami azt jelenti, hogy a képviselők közül 152-őt területi pártlistákon, míg 176-ot egyéni választókerületekben választanak meg, 58 helyet pedig az úgynevezett kompenzációs lista alapján a lemaradt jelöltekre eső töredékszavazatok arányában automatikusan osztanak ki a pártok országos listáin szereplők közütt. Ez a magyar választási szisztéma legellentmondásosabb pontja, mert így történhetett meg az, hogy bár 1998-ban a második fordulóban az MSZP 1 millió 941,307 szavazatot kapott (43,04 százalék), a Fideszre pedig csak 1 millió 709,155-an szavaztak (37,90 %), mégis a Fidesz alakíthatott kormányt. (Megjegyzendő, hogy az elektori szavazatokon alapuló amerikai választásokon is történt már hasonló eset. Például míg legutóbb George W. Bushra 50,459.211 állampolgár szavazott, addig A1 Gore félmillióval több, 51,003.894 szavazatot könyvelhetett el, mégis Bush győzött, mert Gorenak csak 266 elektort sikerült összegyűjtenie, Bush 271 elektorával szemben. Ennek a választási rendszernek sem ártana egy kis megreformálás!...) Nézzük, mik a pártok esélyei a mostani választásokon? A közvéleménykutatások szerint az elsőség kérdése két párt között fog eldőlni: már hónapok óta fej-fej mellett halad az MSZP és a Fidesz, illetve az általa vezetett pártszövetség. Hol az egyik vezet 45 százalékkal és közvetlen mögötte zárkózik fel a másik 2-3 százalékkal lemaradva, egy hét múlva pedig ugyanez megismétlődik — fordítva. Abszolút többségre ezek szerint egyik nagy párt sem számíthat. A kis pártok egy célra koncentrálnak: az 5 százalékos parlamenti küszöb elérésére. Erre egyedül a MIÉP-nek van biztos esélye, a többi — SZDSZ, Torgyán-féle Kisgazdapárt, szakadár kisgazdák csoportja. Centrumpárt, Új Baloldal, Munkáspárt, stb. — aligha juthat majd be az új országgyűlésbe. A jelek szerint tehát Magyarország a kétpárti rendszer felé halad. Ugyanúgy két politikai erő verseng majd a hatalomért, mint Amerikában. A többi pártnak csak parlamenten kívüli statiszta szerep jut. Mivel a MIÉP minden bizonnyal bekerül a parlamentbe, ez a párt lehet a mérleg nyelve. Ha Csurka koalícióra lép Orbánékkal, valószínűleg elérhetik az abszolút többséget s így a Fidesz többségi kormányt alakíthat. Az MSZP ~ amely Med- gyessy Pétert jelölte kormányfőnek — már nehezebben találhat magának partnert. Abban az esetben, ha az SZDSZ bejut a parlamentbe, minden valószínűség szerint ezzel a párttal újítják fel az 1994-98 közötti kapcsolatot. Abban az időben ugyan ez a koalíció nem működött zökkenőmentesen, de Medgyessyéknek nem lenne más választása. Ha viszont az SZDSZ nem éri el a parlamenti küszöböt, akkor igazán bajban lesznek, mert nincs kivel szövetségre lépniük. Ez pedig óriási hátrányt jelentene, amit csak az ellensúlyozhatna, ha az SZDSZ baloldali érzelmű szavazótábora esélytelen pártja helyett az MSZP-t támogatná voksaival. Az esélyeket latolgatva érdemes megnézni, hogy a közvéleménykutatások szerint hétről-hétre milyen feltűnően magas a bizonytalan szavazók száma. A szavazójogosult polgároknak közel egyharmada még most, a választások előtt pár héttel sem döntötte el, hogy kire, illetve melyik pártra adja majd a voksát. Ezek számára az MSZP túl baloldali és bár vezetői váltig hangoztatják elkötelezettségüket a szociáldemokrata eszmék mellett, nehéz elfelejteni, hogy mindannyian a hajdani kommunista pártból jöttek... A Fidesz pedig túlságosan jobboldali a határozatlan szavazók baloldali részének. Mindebből az következik, hogy mindkét nagy párt legfontosabb feladata az el nem kötelezett szavazók voksainak megszerzése és a kampányidőszakot arra kell felhasználniok, hogy minél több bizonytalan szavazót győzzenek meg arról, hogy hová kell felsorakozniok. Kétségtelen, hogy a határozatlan szavazók jelentik majd
