Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-03-01 / 3. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. március és Metternich herceg, „Európa kocsisa" álruhában elmenekült. Ezután nem volt helye semmiféle késedelemnek. Rendkívül feszült hangulatban jelentette ki Petőfi: „Cselekedjünk uraim! Ne tétovázzunk tovább polgártársak!” Irányi, akit Klauzál hívének tartottak, akkor mondta el nevezetes szavait: „Ne hagyjuk magunkat formák közé szorítani, most már én is azt mondom. A délutáni népgyülés határozata fölöslegessé vált. Mondjuk ki, hogy a tizenkét pont rögtöni életbeléptetését követeljük”. E határozott fellépésre nagy kavarodás támadt, mindenki egyszerre beszélt, anélkül, hogy határoztak volna. Mikor aztán szét akartak oszolni, nagy költőnk, Vajda János az ajtó elé állt és felkiáltott: „Uraim, addig innen ki nem mennek, amíg nem döntöttek" . Ezután megegyeztek, hogy másnap, 15-én reggel 8 órakor a Pilvaxban találkoznak. Ez az előzmény, mely után eljött a nagy nap és ha nem is a meghatározott időpontra, de tíz órára zsúfolva volt a kávéház. Ekkor Jókai felolvasta a pontokat, Petőfi pedig elszavalta a Nemzeti dalt. Hihetetlen lelkesedéssel vonultak ki az utcára. Eleinte nem voltak sokan, de egyre többen csatlakoztak hozzájuk az esős idő ellenére is. így értek az Egyetem orvosi fakultásához, ahol az óráikkal mit sem törődő hallgatók előtt Jókai következő szavakkal vezette be a Nemzeti dalt: „Testvéreim, a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőre szólít bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladni és boldogulni nekünk is jogunk van. Legyen béke, szabadság és egyetértés. Követeljük jogainkat, melyeket elvontak tőlünk, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel." Innen már sok ezren a Länderer nyomda elé mentek, hogy kinyomtassák: „Mit kíván a magyar nemzet” és a „Talpramagyart”. Länderer megtagadta kívánságukat a törvényre hivatkozva, de ugyanakkor odasúgta Irinyinek, hogy foglaljanak le egy gépet a „nép nevében", ami azonnal meg is történt Addig a tömeg türelmesen várt az esőben és amikor Irinyi az első nedves példánnyal kezében kijött, levett kalappal hallgatták szavait: „Március tizenötödike, délelőtt fél tizenkettő nagy időszak a magyarok történetében. íme itt van a sajtó- szabadság első példánya, a nép hatalmának első miíve. Akármi szabadsága fog is lenni a magyaroknak, az a dicsőség mindig megmarad, hogy a legnevezetesebbet, a sajtószabadságot magunk vívtuk ki!” Innen az események filmszerűen peregtek. Következő lépés a városháza volt, ahol a nép képviseletében ismét Petőfi, Jókai, Irinyi, Irányi, Vasvári mentek a tanácsterembe és követelték a pontok aláírását, melyet Szepesy Ferenc polgármester ellenkezés nélkül megtett. Közben valakinek eszébe jutott, hogy Táncsics Mihály „államfogoly”, ezért a lelkes tömeg elindult Budára, hogy a Helytartótanácstól követelje a cenzúra eltörlését és az államfoglyok elengedését. Gróf Zichy Ferenc elnök az okmányt aláína. Ezután kiszabadították Táncsicsot. A kiszabadított foglyot diadalmenetben vitték át Pestre. Végül a nagy napot a Nemzeti Színházban tartott előadás zárta be, ahol a Szózat eléneklése után Katona: „Bánk bán"-ját adták elő és mindenki ott foglalt helyet, ahoi akart. Ekkor még nem gondolták, hogy a birodalom legsötétebb reakciósaiból álló Kamarilla, féltve hatalmát, tönkre teszi ennek a példátlan, vértelen nemzeti vélemény-nyilvánításnak az eredményét és vérbe fojtja az évszázadokon át rabságban tartott nemzet reményét. Pedig V. Ferdinánd április 11-én, a császárné, a mindenki által szeretett Ferenc Károly és az iíjú Ferenc József jelenlétében mondotta a magyar küldöttségnek: „Hű magyar nemzetemnek szívemből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. Amit tehát ennek elérésére tőlem kívánt, nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve ezennel által is adom." Nem sejtette, hogy királyi és atyai gesztusa nyolc hónap múlva koronájába fog kerülni. Egyedül Zsófia, a méregkeverő tudta ezt már akkor. V. Ferdinánd király lett, mert Metternich így látta elérhetőnek korláüan uralmát és lemondott, mert Zsófia csak így biztosíthatta fia számára a trónt. Azt, hogy ez végső fokon a birodalom összeomlását eredményezte, akkor nem fontolgatta senki, mert az uralkodó környezetében nem volt egyeüen felelős államférfi sem, csak a saját érdekeiket néző politikai kalandorok. Szülőhazánkban az idén is emlékeznek 1848 tavaszára. 1948 után hosszú időn át együtt ünnepelték március 19-el, Kun Béla rémuralmának kezdetével és április 4 gyásznapjával, a „diadalmasfelszabadulás" emlékére, mely a bolsevista terror haszonélvezőinek örömünnepet jelentett. Nem tudni meddig, de a hatalomra került bolsevisták álszent hazafiassággal megemlékeznek még március idusáról. Lesz semmitmondó retorika, csak legyen aki hisz az egykori partizán kozmopolitának, s a pufajkás AVÓ- tisztnek. Az viszont nem kétséges, hogy a mélyben egyre erősebben forr az elkeseredés, ami egyszefTtállatiií'fügja szavát. Ezért arra kéijük a Mindenhatót, hogy vér nélkül vívja ki szabadságát a demokráciának hazudott légkörben élő 10.5 millió testvérünk és a közel négymillió mártír számára, akiket halálraítélt a tót, az oláh és a rác nácizmus. Egyedül ez fog új márciust jelenteni fajtánknak. AMERIKAI MAGYARSÁG Hajdúszoboszló központjában, a gyógyfürdő közelében, csendes villában Ízlésesen berendezett tágas szoba kiadó szept. 1-től május 31-ig, 2 személynek napi 4500 Ft-ért. - Bővebbet: dr. Tóth Im- rénétől: H-4200 Hajdúszoboszló, Vörösmarty u. 12. Hungary, vagy 36-5-235-9261 telefonszámon, magya- rul.
