Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-02-01 / 2. szám

24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. február A mosoly országa PILHÁL GYÖRGY HÍRMAGAZIN KÖRKÉP Nem lesz magyar Newsweek hírmagazin (pedig úgy volt, hogy lesz), de ne búsuljunk, mert ott van helyette továbbra is a Heti Világgazdaság, az is jó an­nak, aki szereti A dologról médiaszakemberek, köz­véleménykutatók és stratégiai igazgatók nyilatkoztak a Népszabadságnak, az meg mindjárt csinált egy rövid kis értékelést az idehaza megjelenő hírmagazinféle lapok­ról. A magamódján, persze. A következőket tudhatjuk meg: nálunk a News- weekhez hasonlatos HVG, valamint a Figyelő mellett sajátos karakterű hetilapok jelennek meg: "a 168 Óra inkább interjúkat és publicisztikákat, a Magyar Narancs több kultúrát tartalmaz, a Magyar Demokrata pedig egy politikailag erősen behatárolható olvasóréteget céloz meg." Ügyes megfogalmazás. Csalafinta. Trükkös. A baloldali lapokról azt írja, milyen területekről írnak, milyen műfajokban dolgoznak. Az egy jobboldaliról, a Magyar Demokratáról azt tarja fontosnak megemlíteni, hogy behatárolt olvasóréteghez szól. Az előző minősítés semleges, utóbbi kicsit lesajnáló. Fogalmazhatott volna úgy is a szerző - Varsányi Gyulának hívják -, hogy a 168 Óra (miközben valóban interjúkat és publicisztikákat tartalmaz) szin­tén erősen behatárolt olvasóréteget céloz meg. Ha­sonlóan a Magyar Narancshoz, amelynek kultúrköréhez főképpen a Jospin-negyvenek tartoznak, Eörsi István elv- és asztaltársasága. Munkában megfáradt szochazás, VIP-hiteles irodalmárok. A Magyar Demokratáról is el lehetett volna mondani, hogy - miközben kétségkívül a nemzeti oldalt szólaltatja meg - az interjún és a publicisztikán túl portrékat, riportokat, információkat is kínál, sőt a kultúrát is be engedi a kapun. Megfogalmazás kérdése az egész. Az egyik lapban színesek a képek, a másikat meg "behatárolt nemzetiek" olvassák. Hogyan is szól a vicc? A villamos így sárga, a létra meg úgy hosszú. * JÖNNEK SZEMKÖZT Mátyásföld legszélén, ahol lakom, szűk, zö- työgős földutak keresztezik egymást. Esős, havas hó­napokban kerékagyig ér itt a sár, figyelmetlenebb autós már csúszik is bele az árokba, gödörbe, szalad a merőlegesen álló épület kerítésének - a helyi karos­szérialakatos nagy örömére. Egy, csak egy aszfaltút van errefele, ott zajlik a helyi gyorsforgalmi közlekedés, plúsz a gőgös autók is itt járnak (mit járnak, vonulnak, peckeskednek), utas­terükben gőgös vezetővel, akik között kevés az akadé­mikus, viszont igen sok a bunkó. De ez még nem lenne akkora baj (bánja az ő szűk környezetük), a bosszantó az, hogy gőgösék a közlekedésben is önmagukat adják. El lehet képzelni a részleteket. Keskeny, másfél autónyomra tervezett út, egy jármű még vidáman elfér rajta, de ha már szemből jön a másik, feltétlenül le kell húzódni az árokpart felé, félke­rékkel homokon, makadámon. Na most, ha két európai autós találkozik ezen a mátyásföldi sztrádán, mindkettő lemegy két-két kerékkel a humuszra, elaraszolnak egymás mellett, még biccentenek is a másikra - kösz, pajtás, csók a fogsorodra! -, aztán hajrá, tovább. Ezzel szemben jön veled szemközt egy ilyen látványtervezett bunkó a maga szellemi lóerőivel. Nyolcvan-kilencven- nel jön, rágógumit rágcsál, terepjárójából dübörög a tartalmas anglomán (duc-duc-duc, néha dic-duc), nem húzódik le sehová, elvégre az övé a terepjáró, tiéd meg a tizenhatéves Skoda, vagyis húzzál te lefele, mert a végén még át autózom a fejeden, kisöcsi, aztán mehetsz a traumatológiára. Valami Arany János írta százvalahány eszten­deje: Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral: Nem pöröltem, Félre álltam, letöröltem. Félek, minderről keveset olvasott a terepjárós kolléga, aki valószínűleg most sem a könyvtárba ro- han.(MNO) P. Gy. Az udvarias koldus Egy koldus megszólít egy járókelőt:-Bocsánat uram, nem veszítette el a pénztár­cáját?-Mindjárt megnézem... Nem, itt van a zsebem­ben.-Ennek örülök! Akkor semmi akadálya, hogy megsegítsen egy kis adománnyal... A szentség mértéke Egy leganda szerint Szent Kleofántus látta, hogy az áradó folyóban egy gyermek fuldoklik. Felfo­hászkodott, majd elindult a víz tetején a gyermekhez, és kimentette. A falubeliek látták a hőstettet, de nem szívlelték a szent életű férfiút, így kommentálták az ese­ményt:-Még hogy ez az ember szent életű! Hiszen még úszni sem tud!

Next

/
Thumbnails
Contents