Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
2002. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 EGY ANGYAL ITT MARADT! Mintha egy pillanatra megmozdult volna két him- poros szárnya. Vagy csupán a búcsúzó fény játszott a függöny selymén? Figyeltem a jelenséget a karosszékből a délután nagy ünnepi csendjében. Karácsony másnapja volt, kint akkor kezdett hullani a hó, és a közeledő alkonyat borongásában színes égők világítottak a fenyőfán. Tudom, hogy az a lepke, a függöny szélén, amit nézek, tulajdonképpen nem is igazi pillangó, hiszen leányunokám hozta szentestén díszítésnek, együtt szedegettük ki a műanyagból készült leépkéket a kartondobozból. “Rakjuk őket a függönyre, nagyapa, nézd csak, hogy röpködnek, mjntha újra nyár lenne. Olyanok, akár az angyalok. Ugye azok is így röpködnek karácsony éjjelén?” Énekeltünk hosszan, örültünk szívből, sírtunk is a boldogságtól, aztán szétosztottuk egymás között az ajándékot. Másnap, a karácsonyi misén is egymás kezét fogtuk. Boldogságot sugárzott ránk az ünnep. S tegnap, mielőtt mindenki haza indult, az unokám összeszedte szépen a műanyag lepkéket, visszarakta őket a dobozba és ő is elköszönt: “Nagypapa, majd megint eljövök hozzád!” Ülök most egyedül a nagy csendben és nézem az ittmaradt lepkét. Talán a függöny redője rejtette el, vagy lehet, hogy nem is véletlen hozta így, hanem valaki szándékosan megrendezte az egészet? - tűnődtem. A nagy rendező ott fönn, aki most borongva ránk tekint. Úgy érzem most, hogy a sok angyal közül az egyik volt ez a lepke. Seregestől szálltak, sokfelé vitték az ajándékot, hogy felébresszék a szeretetet a szívekben és belénk csepegtessenek egy kis jóságot. Rajokban ereszkedtek le szentestén, de amikor kihunytak az ünnepi fények, csenben eltávoztak. Mintha hallottam volna azt is, hogy suhogott a szárnyuk. S mi ott maradtunk újra egyedül, holnap ránk kopognak a szürke hétköznapok. Közben lassan kifogy a szívünkből a szeretet, a jóság, mint mécsből az olaj. Aztán hirtelen nagy-nagy sötétség, vesz majd körül bennünket, mert a gyertyák is leégnek közben. A fenyőfákat meg, lepusztítva díszeiktől, kidobjuk néhány nap múltán, megfeledkezve a pásztorok érkezését zengő énekről meg az istálóban született kisdedről és a csillagról. A jó szóról. A könyvekről, amelyek olyan jólesően égették a szívünket. A simításra tárult tenyerekről... Belép csendesen a feleségem, magáll a karosszékem mellett és a függönyre tekint az itt felejtett lepkére. “Levegyem?” - kérdezi. Csak a fejemmel intek nemet. Maradjon. Mert elképzelhető, hogy mégis egy angyal lelke ez a lepke. Társai elröppentek. Látom is őket Isten trónusa körül szivárványosan röpködni, őt egyedül itt hagyták nálunk, a függönyön. Ám milyen jó, hogy itt maradt, még akkor is, ha nem igazi angyal, mert jelenlétében lehet, hogy megőrzünk valamit abból, amit az ünnep hozott számunkra. Ha csak egy kis meleget a karácsonyi gyertyák sugárzásából. És a jóságból egy csipetnyit. Emlékszem most, gyermekkoromban, amikor megkérdezte tőlem a mama az ágyam szélén ülve, a fejemet simogatva, hogy mit álmodtam, mindig azt mondtam: angyalokkal álmodtam. Lehet, hogy azok közül egy régi angyal tért most vissza hozzám, s azért ül itt lepke képében a függönyön, hagy ne hüljön ki a családi otthonokban a szeretet melege? Illés Sándor GÁBLER ANTAL: JÉZUSKA AJÁNDÉKA Ünnepek előtti napok: Gondterhelt arcok Várakozva egy üzlet előtt, Néhány gyerek s néhány felnőtt, Hol karácsonyfát árulnak, S a didergő szülők - nyitásra várnak. Fenyőfa a szoba dísze S a ropogós kalács íze Elővarázsol néhány emléket, A békebelit, az örök szépet: Amikor ének és imádság Azt hirdette... égi jóság S ez a mondat, ajándék maradt Jézuskától, a fenyőfa alatt. —Megemlékezés a Kisfogház Emlékhelynél. Nem csak összegezni kell 1956 örökségét, hanem annak mindennapjaink részévé kell válnia, hogy érezzük annak súlyát, jelentőségét - erről Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke beszélt az 56-os forradalom kivégzett mártírjainak emléket állító Kisfogház Emlékhely felavatásának egyéves évfordulója alkalmából a Gyűjtő-fogházban. Az eseményen részt vett Mádl Ferenc köztársasági elnök is. (Itt végezték ki az 56-os szabadságharcosokat és Nagy Imrééket is.)
