Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-11-01 / 11. szám
2002 november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Bánható elbánás. (Folytatás az első oldalról) A “boldog” tudatlanság állapota ez esetben rendkívül veszélyes lehet, ezért - a teljesség igénye nélkül - nem árt sorra venni a belépés következményeit. Kispadra ítélve? Először is le kell szögezni, hogy a történelem nem adott igazán módot arra, hogy válogassunk, így Magyarország aligha mondhat nemet az uniós tagságra - ebben valamennyi megkérdezett szakértő egyetértett. Kilátásaink mégsem felhőtlenek, hiszen még mindig nem tudjuk teljes biztonsággal: mikor és milyen feltételek mellett léphetünk be a közös európai házba. Helyzetünk ahhoz az atlétához hasonlatos, akinek állandóan készen kell állnia a versengésre, mivel nem tudja, pontosan mikor lesz a verseny, és milyen távon kell rajthoz állnia. Azzal sem árt tisztában lenni, hogy a mostani bővítési hullám nem pusztán a tagjelöltek nagy létszáma miatt tekinthető példátlannak, hanem azért is, mert a csatlakozási tárgyalások során teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az újonnan jövők semmilyen tekintetben sem számíthatnak esélyegyenlőségre. A kibővülő unió majdani hatalommegosztási struktúrájára vonatkozó viták még nem dőltek el, de az már látható, hogy az EU egyre inkább a centralizácó irányában halad, ahol a “nagyok” döntenek a fontos kérdésekben. Ezt a jelleget csak erősíti a mostani dán elnökség javaslata, amely szerint az új belépők a felvételüktől számított három esztendeig nem vehetnek részt a rotációs elnökségi körforgásban, mivel - így szól a hivatalos indoklás - kezdetben aligha lesznek jártasak a félkontinensnyi unió irányításában. (Jelenleg hathavonta adják egymásnak az elnöki posztot az EU tagállamai. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy Dánia, 1973-ban, mindössze hat hónappal a felvételét követően már kellőképpen “jártas” volt az elnökséghez.) Ha a rotáció a későbbiekben meg is marad, feltehetően úgy alakul majd a rendszer, hogy a hozzánk hasonló kis ország egyedül nem láthatná el az elnöki tisztet. Még valószínűbb azonban, hogy megszűnik a körforgás, s helyette egyetlen, konkrét hatalommal bíró elnököt választanak öt évre az unió élére. Ha e változások bekövetkeznek, Magyarország soha nem töltheti be az EU-elnökség tisztségét. Hazánk tehát még jó ideig nem tartozhat a jövőformáló-döntéshozó belső körhöz. A multik már biztos nyertesek Magyarország és a többi tagjelölt ország a gazdasági kapcsolatokban sem számíthat egyenlő elbánásra, s ez feltehetően még sokáig így marad. A várható pofonok egy része egész egyszerűen annak tulajdonítható, hogy az EU tulajdonképpen egoista tagtársak gyülekezete. Az uniónak például igencsak megfelel a jelenlegi állapot, vagyis az, hogy a tagjelöltek csaknem teljesen nyitott árupiacok, ám zárt munkaerőpiacok. A magyar munkaerő még sokáig nem dolgozhat korlátozások nélkül az EU-ban, miközben hazánkban szabadon telepedhetnek le a kölünféle vállalkozások. A mezőgazdasági támogatások ügye is hasonló jelenségre világit rá. Brüsszel jelenleg évi 25 milliárd euró közvetlen támogatást juttat az uniós parasztoknak jövedelemtől függetlenül a mintegy 100 milliárd eurós közös költségvetésből. Bármily furcsán hangzik, Beatrix holland királynő is jelentős közvetlen mezőgazdasági támogatást kap az Olaszországban lévi olajbogyó-ültetvényei után. Ha Brüsszel ugyanezt a támogatást megadná a legvalószínűebben csatlakozó nyolc országnak, az összes évi 6 milliárdjába kerülne, ami az EU összes bruttó hazai termékének egy ezreléke. Bár a közvetlen jövedelemtámogatások folyósítása a tagjelöltek agrártermelői számára életbevágóan fontos lenne, s az EU költségvetése a kiadást könnyűszerrel elviseli, ezt mégsem akarják megadni legalább tíz esztendőn át. A helyzet tehát az, hogy néhány évig az EU egyik, sokkal fejletteb része jókora mezőgazdasági támogatásokban részesül, mig a másik, a fejletlenebb pedig szinte semmit sem kap. A csatlakozó országok termelői így komoly versenyhátrányba kerülhetnek, s egy részük valószínűleg tönkre megy. Azt sem szabad azonban elhallgatni, hogy hazánkban is akadnak olyan mezőgazdasági tevékenységek, amelyek már régóta életképtelenek, ezért kár energiát és pénzt pazarolni rájuk - vélekedett a Növekedéskutató Intézet tudományos igazgatója. A falusi lakosság egy részét mindenképpen utoléri a változás, és ez csak akkor nem jár tragikus következményekkel, ha kellő lehetőségek és pénzeszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a fölöslegessé váló termelők új pályán induljanak el. Amiben viszont nem szabad engedni, az a föld tulajdon joga. Ha a különféle jogszabályi kibúvók lehetőségével a külföldiek olcsón hozzájutnak a magyar földhöz, akkor nem csodálkozhatunk azon, ha a kellőképpen még meg nem erősödött családi gazdálkodók tönkremennek, s a nagyüzemi termelés színtere lesz Magyarország - vélekedett Csath
