Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
2002. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa MUZSIKA Mai magyar szerző művéből adtak valamelyik este a rádióban. Én egy kicsit késve, a darab közben kapcsoltam be a készüléket, akkor sem találtam meg mindjárt a csatornát, tekergetem összevissza a gombot, de csak mindenféle robaj meg csörömpölés hallatszott kifelé, mint amikor az üvegvisszaváltó raktárában a villanytargonca fölborítja a kólásrekeszeket. Talán még ma is ott babrálnám az állomáskereső gombot, ha közben rám nem szól az asszony, hogy álljak már le, réges-rég a Bartókon vagyok, ha nem venném észre. És tényleg így volt, mert nem sokára mondta is a szpíker, hogy itt a Bartók rádió, a nyitányt hallottuk ennek és ennek a kortárs zeneszerzőnek a darabjából, hamarosan folytatjuk. És tényleg folytatták. Innét kezdve valami vízzubogásféle hang jött ki a készülékből, amit csak néha-néha tört meg egy hosz- szabb meg egy rövidebb gurgulázó sikoly valahonnét a sztratoszférából. A felvonás végén meg persze visz- szajött a nyitányban már hallott alapmotívum, a figyelmetlen targoncakezelő a rekeszekkel. Ültünk az asszonnyal a készülék előtt, ő ijedten belémkapasz- kodott, ahogyan csak az asszonyok tudnak férjükbe kapaszkodni szőnyegbombázás vagy természeti katasztrófa idején. Akkor én gyengéden magamhoz szorítottam, s mert mondani kellett valamit, azt mondtam: Nyugi, mindjárt vége! De mert még nem volt vége (egész estét betöltő darabot írt a mai magyar zeneszerző), hozzátettem a zenének mindig híven kell tökrözni a kort, amelyben íródott. Aztán még hosszan szorítottuk egymást, reménykedve egy szebb, boldogabb világban. Pilhál György Nagy emberek, kis történetek Etienne d’Aligre márki Franciaország fösvénységéről híres kancellárjáról beszélik, hogy valahányszor eltávozott hazulról, egy legyet zárt a cukortartóba, és amikor hazatért, fölemelte a cukortartó födelét, hogy meggyőződjék róla, helyén ven-e a repülő őrszem. Ebből megtudta, hogy szolgái megdézsmálták-e a cukrot a távol létében. Ha kiderült, hogy valamelyik nem tudott ellenállni az akkor még ritkaságszámba menő édesség csábításának, szigorúan megbüntette. Vele történt meg a következő eset is: Egyik utazása alkalmával Brie városkában egy szerény kis fogadóba tért meg pihenni, és így szólt a vendéglőshöz: Enni szeretnék. Mit parancsol uraságod? Ugrott elébe a vendéglős örömtől sugárzó arccal, abban a reményben, hogy sokat fogyasztó és jól fizető vendéggel van dolga. Mibe kerül önnél egy estebéd? - kérdezte a kancellár. Három frankba, uram. Ó! Ó! Három frank?!... És a villásreggeli? Az másfél frank. Nos, akkor hozzon nekem egy villásreggelit. Este nyolc óra volt. SKÓT VICCEK Két skót találkozik. Mondja az egyik:--Adjál egy cigit!--Nem adok. —Oké, akkor rágyújtok a magaméból, de megadod! A skót fordítva ül fel a lóra, és a ló farka felé les. —Miért ültél fel fordítva? - kérdezi a barátja. —Várok.-Mire?-Tegnap a zabbal lenyelt egy penit. —Miért vagy olyan szomorú? - kérdezi a skótot a barátja.-Mert, már megint megdrágult a benzin. —De neked nincs is autód! —Az nincs, de a zakómon van egy zsirfolt! Egy angol családot meglátogat egy skót. Azt mondja a vendéglátó házgazda: —Múlt heti leveledben melyben bejelentetted, hogy meglátogatsz, azt írtad, hogy egy kövér pulykát is hozol ajándékba. —Igen - rebegi a skót - de közben a pulyka meggyógyult. Kérjük, figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük mikor jár le az előfizetés
