Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-10-01 / 10. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. október elkerülték. Pedig nem lehetett könnyű gyermeklányként idegen or­szágba kerülve, idegen férj mellett, elszakadva anyjától, testvérétől. Mondják: sokat utazott, jótékonyko­dott, fölkarolta a szegényeket, kór­házakat alapított, nem szűnt meg fá­radozni a tudományos élet felvirá­goztatásáért. Végrendeletében úgy in­tézkedett, hogy vagyona, ékszerei és ruhái felerészben az 1364-ben nagybátyja, III.: Kázmér király alapította krakkói egyetemnek, fe­lerészben a szegényeknek adassék. Jellemében erő és szelídség párosult. Amikor férje a zavargók ellen keményen föllépétt s jószágaikat el­kobozta, Hedvig visszaadatta azokat. Ez időből való egyetlen feljegyzett mondása: Ha vissza is adtuk elvett jogaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket! Hedviget lengyelek és litvánok bi­zonyára magukénak érzik. Mennyi­ben tarthatjuk magunkénak mi magyarok? Ami döntő súllyal esik itt latba: Hedvig mind apai, mind anyai ágon, egyazon fokon, az Árpádházi szentkirályok vérszerinti ivadéka, lévén Nagy Lajos dédanyja, Mária-,, és Kotromanics Erzsébet dédanyja, Katalin testvérek: mindketten V. Ist­ván király leányai. Különben ”bos- nyák” Erzsébet s természetesen Hed­vig is a közismerten magyar szel­lemű budai udvarban nevelődött, ott pedig a magyar nyelv tudása kötele­ző volt. Jellemző, hogy magyar gyón- tatót vitt magával Krakkóba. Hon­vágyat is érezhetett szülőhazája iránt, 1392-ben Mária nővérével nagyobb magyarországi utazást tett. Magyar öntudatára vet fényt, hogy Mária halála után annak férjét, Zsigmondot, nem ismerte el magyar királynak. A magyar trón törvényes örökösének egyedül önmagát tekin­tette. Jagellóval való házasságából 1398-ban egy leánygyermek szüle­tett, akit nagyanyjáról kereszteltek Erzsébetnek. De a Nagy Lajos- unoka hamarosan meghalt s az őt világrahozó édesanyját is nem sok­kal utóbb gyermekágyi láz vitte el 1399. Június 17-én. A krakkói dóm­ban van eltemetve. Márvány szar­kofágján - ahogy szokás - fekvő helyzetben ábrázolták, fején koronával, imára összetett kezekkel. Latin sírversében, a többi közt ön­feláldozó házasságára alludáló sorok olvashatók, magyarul ilyenformán: Érzelmeit gigászi erővel megfékezte, magát önmagának vetve alá! Hedvig szenttéavatási eljárását II. János Pál pápa, még mint Wojtyla krakkói érsek sürgette, s a lengyelek már 1914-ben kérelmezték Rómában. De a dicséretes kezdet a történelem viharzásában, — akár a mi Szent Margitunké hét évszázadon keresz­tül! - folytatás nélkül maradt. A lengyelek azonban mindig nemzeti szentként tisztelék. A magyar Anjou-ág utolsó szép hajtása, aki a lengyelek és litvánok kettős koronáját viselte, a lengyelek szeretett Jadwigája, mindössze 26 évet élt. Koporsójánál a lengyelek mégis úgy érezték, hogy minden idők legnagyobb királynőjét vesztették el. Csakugyan: angyalarcú királynő Volt, de szépsége nem csak külsejéről, hanem leikéből, az egész lényből su­gárzott. ÉLETÜNK--Kifütyülték Medgyessy Pétert. Medgyessy ünnepi beszédével zárult az idei Kossuth-emlékév a Parlament előtt. A miniszterelnök beszédét, több mint száz magyar zászlóval felvonuló végig fütyülve és kiabálva adta Medgyessy tudtára ellenszenvét. A tün­tetők Hazaáruló!, Vesszen Medgyessy! jelszavakat skandálták. A rendőrség és a helyszín biztosítását végző szolgálat emberei egy embert vezettek el, majd körbevették a demonstálókat. Nagyobb atrocitásra nem került sor. —Lapzárta után érkezett nem végleges jelen­tések szerint, a szeptember 20-21-én tartott szlovák választások eredménye a következő: A jelenleg kor­mányzó párt 17 százalékkal első lett. Második a Meciár vezette párt 16.8 százalékkal. Harmadik a SMER 13.9 százalék és a negyedik a Magyar Koalíció Pártja 10 százalékkal. A magyarok 20 man­dátumot kaphatnak, most 15 képviselőjük van Po­zsonyban. 25 párt 2700 jelöltje indult a 150 mandá­tumért. Hét párt jutott be a Parlamentbe, utolsónak a kommunista párt 7 százalékkal. —Szüreti vigasságok Tapolca-Diszelen Jóked­vű mulatozók lepték el szeptember 21-én Tapolca- Diszel utcáit: az egybegyűltek dicsőítették Bacchus is­tent és a Csobánc napsütötte lankáit, ahonnan az idén is kiváló minőségű szőlőt szüreteltek. A diszeliek mel­lett felsorakoztak a Tapolcáról és a szomszéd települé­sekről érkezett vendégek, ropták a táncot kicsik és nagyok, fogyott a bor és a falukemencében sült a friss kenyér. A meghívó szövege szerint - tiszteletüket tet­ték a huszárok, csikósok, iparosok, a búvár a sellővel, Lidi néni a döglött libával, Teknőc Ernő a teknővel, jósnők, boszorkányok, péklegények, sárkányok és sár- kányosok, a hegybíró és bíróné, azzaz Díszei apraja- nagyja. GÁBLER ANTAL: ŐK ADTAK REMÉNYT Októberi napok, teli fájdalommal Diákok, hősök bátor tudatával: Ismét emlékezünk ötvenhatra Mikor a magyar nép, újból visszakapta Szabadságát... a börtön évek után S boldogságát, egy őszi délután. Mert ágyú dörgött, közel Soroksáron És valóra vált - a legszentebb álom: S ilyenkor fejet hajtunk, a pesti srácok előtt Ők adtak reményt, hitet és erőt.

Next

/
Thumbnails
Contents