Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. október SOÓS GÉZA HAZAI KÖRKÉP —Mozgalmas nyarunk volt. Augusztus közepén egy hatalmas árvíz vonult le a Dunán. Nem mondom, hogy az évszázad árvize, mivel már elcsépelt ez a kifejezés. Inkább úgy mondanám, hogy a folyó felső szakaszán minden vízmagassági rekordot megdöntött. Nagy erővel folyt a védekezés. Szerencsére a gátak bírták a nyomást, így csak az ártéren belül épült házakban tett kárt a víz. Sajnos a gemenci erdő vadjainak egy része ismét elpusztult. A magas Duna a közlekedésben is komoly fennakadást okozott. Főutakat kellett lezárni az átcsapó hullámok miatt. Ugyancsak lezárásra került Budapesten, mind a budai, mind a pesti alsó rakpart. Az árvíznek, ellentétben Nyugat-Európával, csak egy halálos áldozata volt, egy úszómester, aki az Erzsébet hídnál a folyó tetőzésénél a vízbe merészkedett és azonnal elsodorta az ár. —Októberben helyhatósági választások lesznek, ahol a helyi közjogi méltóságok (önkormányzati képviselők, polgármesterek, stb.) megválasztására kerül sor. A baloldal a központi hatalom megszerzése után most a községek, városok és a megyék “megszállására” törekszik, úgy tűnik, nem eredménytelenül. A nemzeti erők romokban hevernek. A Fidesz a választások után kivette “végleges szabadságát” és félek, hogy súlytalanná vált és képtelen rendezni sorait. A következmény pedig az lesz, hogy még a meglévő vidéki bázisok is el fognak esni. Ezt követően a baloldal bebetonozza magát a hatalomba, és némi túlzással, mint a törökök, 150 évre rátelepednek az országra. Ez pedig óriási veszélyt jelent. Már önmagában az is tragédia, hogy a baloldal ismét megkezdhette ország- lását. Ami viszont a legszömyűbb, hogy ugyanazok, akik 1989-ben kénytelenek voltak átadni a hatalmat. A jelenlegi grémiumból akár ismét meg lehetne alakítani a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát. Nézegetve az államtitkárokat a képernyőn, ennyi ismerős gonosz arcot csak freskón lehet látni, a farizeusok személyében. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, a politikai alvilág ismét átvette a ha- talmat.-Medgyessy Péter (D-209) miniszterelnök ügynök múltja vihart kavart a közvéleményben. Akkor a legtöbb politikai elemző úgy látta, a D-209-es ügynök tündöklése rövid életű lesz. Előző írásomban kitértem arra a tömény hazudozásra, melyet az MSZP frontemberei engedtek meg maguknak Medgyessyvel kapcsolatban. Ez a sok hazudozás azt is jelentette, hogy ezek hülyének nézik az egész országot. Végül is a közvélemény nyomására egy bizottságot hoztak létre a miniszterelnök múltjának tisztázására. Már a bizottság megalakítása pillanatában látszott, hogy ez az egész színjáték alkalmatlan arra, hogy bármit is tisztázzon a miniszterelnök múltjáról. Végül is minden úgy történt, ahogy azt az MSZP eltervezte. Medgyessy majd, hogy nem nemzeti hősként került ki a vizsgálat alól. Azt nem vitatták, hogy a Magyar Nemzet által közreadott dokumentáció eredeti volt. így az a dátum is mely arról szólt, hogy a szolgálat kezdete 1961. Akkor pedig még Kádárék akasztgatták a szabadságharcosokat. A vizsgáló bizottságban nem akadt egyetlen személy sem aki rákérdezett volna, hogyan történt akkor a beszervezése és mi volt a feladata. Érthetetlenül, erről a dátumról mélyen hallgattak. Az egész vizsgálódás az MSZP forgatókönyve szerint történt. Az eredményt is ők állították össze, noha itt volt némi vita. Medgyessy a szerecsen- mosdatásból hófehéren került ki. Az is hozzá tartozik a tényékhez, hogy egyre nő a keserűség, vagy ami még ennél is rosszabb, a közömbösség. —Úgy tűnik, a balliberális kormány galádságokban kifogyhatatlan. Alig néhány hónappal hatalomra kerülésük után olyan tisztogatás folyik itt, hogy bármely pucerájnak díszére válhatna. Idővel minden vállalat élén kicserélték a vezetőket. A televízió elnökére olyan nyomás nehezedett, hogy kénytelen volt venni a kalapját. A rádió megszállása folyamatban van. Nagyköveteket hívtak vissza. Az ember reménykedik, hogy egyszer csak elfogy a szocik táborából az alja ember, aki még kinevezhető, akkor talán tisztességes emberek is szóhoz jutnak. Szó sincs róla. Az MSZP a súlytalan emberekből kifogyhatatlan. Nem tudom, hogy nevessen-e rajta az ember kínjában, de ezek még a borbírókat is kicserélték a Dunántúl egyik bortermő vidékén. és az öreg régi bolsikat ültették be, akik majd eldöntik a borversenyeken, hogy melyik nedű legyen az első. Néhány napja a nemzeti körök tüntetést szerveztek a televízió előtt a sajtószabadság védelmére. Szükség is volt rá, hiszen a nemzeti oldal, mely egyébként is oly kevés befolyással bírt a médiapiacon, lehetőségei tovább zsugorodtak. A napokban tiltották be az ÁTV-n a Sajtóklub című egyórás műsort, melynek nézettsége másfél millió volt. A Pannon Rádió gyakorlatilag megszűnt, ami van helyette, az már senkit nem érdekel. A Magyar Nemzet mint egyetlen jobboldali nemzeti napilap veszélyben van. A rádióban oly népszerű Vasárnapi Újságot egyre több támadás éri és félő, hogy az is beszüntetésre kerül. Már csak azért is, mivel Kondor Katalint, a rádió törvényesen megválasztott elnökét naponta támadják a
