Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. szeptember —Honfoglalás kori temetőt tárnak fel a szekszárdi múzeum régészei a Tolna megyei Fadd térségében: a mintegy 350 sírból álló lelet kiásása és rendszerezése várhatóan még öt évet vesz igénybe. A munkálatok során eddig 90 sírt találtak, amelyekből azonban nem csak a magyar elődök, hanem az egykor ezen a vidéken élő kelták, és rómaiak csontjai is előkerültek. A sírokban ékszereket, használati tárgyakat, ruhadarabokat és lószerszámokat is találtak. —Elvtársi építkezés Egerben. Egerben összefogtak a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) egykori vezetői. Nagy Imre, aki most a város polgár- mestere, egykor pedig a KISZ városi vezetője volt, Hámori Csabának, a KISZ Központi Bizottsága hajdani első titkárának cégét bízta meg egy szociális bérlakás építésével. A beruházás azonban megfeneklett, a pénz elfogyott, a munka a nyár eleje óta áll. —Leváltási (hő) hullám. A frontokon az állam- igazgatás szakembereivel temetik be az árkokat. A május 27-én hivatalba lépő kormány - bár a rendszerváltás óta a legkisebb többséggel és így a legbizonytalanabb legitimitással bír - példátlan gyorsasággal kezdte meg a személycseréket a közigazgatásban és az állami tulajdonban lévő vállalatok élén. Néhány céget leszámítva szinte mindenütt lecserélték a csúcsvezetőket. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az elnökök és a vezérigazgatók menesztései az alacsonyabb vezetői szinteken is változásokat indukálnak, valamint minden esetben együtt járnak az üzleti stratégia megváltoztatásával. Hasonló tisztogatás indult meg a kormányzati szerveknél, a közalapítványoknál és a kulturális intézményeknél is. Ehhez illeszkedett az a folyamat, amelynek során egyre nyíltabb támadások érték a Legfőbb Ügyészséget, valamint elkezdődött a Magyar Nemzeti Bank szuverenitásának korlátozása. Ez utóbbi két intézményre azért is érdemes odafigyelni, mert olyan vezetők állnak az élükön, akik szintén szálkát jelentenek a kormány szemében, és egyáltalán nem zárható ki, hogy a végcél lemondásuk kikényszerítése. Korábban egyetlen kabinet sem volt ilyen gyors: még az Antall-kormány sem, amelynek pedig éppen ez - mármint a tavaszi nagytakarítás - volt az egyik jelszava. 1998-ban az első három hónapban csak három vállalatnál történt vezetőváltás. Nehéz elképzelni, hogy Európa egyik legdinamikusabb növekedést felmutató országban mi szükség volt a gazdaság állami szektorában a teljes menedzseri elit lefejezésére. Lefejezték a Magyar Televíziót és a Nemzeti Színházat is. Hogy nemcsak a felső vezetést érintette a tisztogatás, jelzi, hogy ügyintézőket, sőt I —_____________________________________________________________________________________________ kézbesítőket is bocsátottak el. Hogy végül is hány embert érintenek a menesztések, pontosan még nem tudni: a tisztogatások még nem értek véget. Eddig az illetékesek sem tudnak végleges adatot adni az elbocsátottakról. Annyi azonban bizonyos: a menesztettek végkielégítése - óvatos becslések szerint is - több milliárd forintjába került ez idáig az államnak. Mindehhez társul a pazarlás, hiszen kormánybiztosok, címzetes és egyéb államtitkárok, kreált állami pozíciókat elfoglaló klientúraépítők sora került előtérbe, velük pedig egy olyan mértékű arrogancia és demagógia, amelyhez foghatót még egyetlen kabinet sem engedett meg magának. Gondoljunk a napilapokat elárasztó, közpénzből fizetett hirdetésekre, amelyek már néhány hét után győzelmi jelentéseket harsognak, vagy a közbeszerzések ügyében bemutatott bohózatra, amelynek egyetlen célja a kormánynak nem tetsző Vegyépszer megalázása volt. Még néhány személyi döntés, és az állami cégeknél megszűnik a pluralizmus. Csak egyetlen klientúra maradhat, csak egyféle akarat szabályozhatja ezt, mindenki másnak mennie kell. így viszont nem lehet az árkokat betemetni, ehelyett inkább tovább fognak mélyülni. —The Wall Street Journal. Az amerikai üzleti körök mértékadó lapja a Medgyessy-botrányról megjelentetett cikkében azt írja, hogy a miniszterelnök nem tűnik olyan őszintének, mint állítja. Az pedig, hogy hanyagul hazafias tettnek állítja be elhárító munkáját, erkölcsi érzékét kérdőjelezi meg. Az együttműködésnek számos foka volt, és ezek morálisan nem egyenlők. De azt állítani, hogy az ilyesfajta elhárítási munkának semmilyen kapcsolata nincs azzal a brutális titkosszolgálattal, amely a magyarokat abban az időben terrorizálta, nem teljes mértékben oldozza fel a tetteseket bűnük alól. Kérdés vajon mit gonsdolna Václav Havel, cseh elnök - akinek egészsége még mindig bánja hosszú börtönbüntetését - Medgyessy köntörfalazásáról. A miniszterelnöknek legalább elkellene ismernie, hogy munkája végsősoron ugyanazokat urakat és ugyanazon rezsimet szolgálta, amely ter- rorizáta a lakosságot, akik a “hüvelykszorítót” alkalmazták vagy a szomszédaik után kémkedtek. A miniszterelnök most nyilvánosságra kívánja hozni mindazok nevét, akik a belföldi megfigyelő hálózat tagjaként besúgók voltak. Mindez csodálatra méltó, de az indíték egyértelműen a további politikai veszteség csökkentése, és nem a jóvátétele vagy az átláthatóság megteremtése. Kérjük, fizessen elő lapunkra!
