Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. szeptember Saáry Éva BANDI Először mint egy nagy budapesti napilap riportere jött hozzánk, aztán... meghitt, kedves barát. Ma is magam előtt látom a nagylengyeli ház ajtajában: nevetve veri magáról a havat... Fehér síruhája remekül illik fekete hajához, fekete szakállához. Előkelővé teszi a megjelenését, pedig nagyon alacsony sorból jött. (Nyilván, ez a múlt sodorta a kommunista mozgalomba! ?) Éjszakákon keresztül beszélgettünk. Olyan dolgokat mondtunk el neki az olajmező életéről, a munkások politikai fölfogásáról, amiket akkoriban -1954-et írtak!- nem mindenkinek volt ajánlatos elmesélni. Bandi nagy érdeklődéssel hallgatta, s ahogyan most, fél évszázad távolából értesültem róla, a pártgyűléseken sem tett lakatot a szájára. Utolsó emlékem tőle egy postai levelezőlap, amit már menekülésünk után, az 1960-as évek elején, Lugánóba küldött. Játékosan fölvázolt hóvirágok s rokonszenves, minden cifrázástól mentes kézírás: "Szeretnélek meglátogatni!" Akkor már a második házasságomnál tartottam, gyereket vártam; kínos lett volna a találkozás. Húztam, halasztottam a választ. Mire rászántam magam -, késő volt. * Eddig s így banális lenne a történet. Föl kell vázolnom előzményeit, hátterét. Annak idején, midőn olajkutató geológusként, első féijemmel, Dedinszky Jánossal ott dolgoztam, Nagylengyel, göcsej fővárosa, még "a világ végénél is egy sánta arasszal túl volt". "Pionír módon" éltünk. Nem volt villany, nem volt vízvezeték, s az olajmezőt az amerikaiaktól a háború után "kilóra" vásárolt, hadirokkant jeepeken jártuk. Hol a sár nyelt el bennünket, hol a hó... Irodánk egyszerű deszkabódé. Hasadékain besüvített a szél, tetején becsorgott az eső. Napunk egy része azzal telt el, hogy a lavórokat ideoda tologattuk. Segítőtársaim, 18-19 éves lányok, akik néhány hónapos geológustechnikusi tanfolyam elvégzése után kerültek a fúrásokhoz: Bráda Manyi, Kopár Éva, Sólyom Ibolya, Suszter Etelka... * Egy napon (vigasztalanul zuhogott a novemberi eső) rosszkedvűen üldögéltünk az irodában. Ibiről beszélgettünk -aki éppen kőzetmintákat gyűjtött odakint-; romantikus, álmodozó természetéről, s hogyhogy nem, kipattant agyunkból egy furcsa ötlet.- Ilyen naív lányt néhány, szépen megírt szerelmes levéllel is meg lehet bolondítani! Voltak, akik úgy vélekedtek, hogy ez -minden reális alap nélkül!-, lehetetlen.- Fogadjunk??! Elkészítettem a leveleket, majd föiküldtem Pesten élő barátnőmnek, aki postázta azokat Ibi nagylengyeli címére. Elmeséltem, hogy "fekete hajam van, fekete szakállam, a fővárosban lakom, éppen most tanulok angolul" és ami a legfontosabb, "zalaegerszegi kiküldetésem alkalmával pillantottam meg őt a Nefe- lejts-cukrászdában, de nem mertem megszólítani". Ibi eleinte hitetlenkedett, húzódozott, de a második-harmadik levélre már válaszolt. Együtt izgultunk vele, együtt vártuk -az általunk papírra vetett!- szerelmi vallomásokat. Kegyetlen játék volt? - Elismerem, de midőn elkezdtük, rövid tréfának szántuk. Belebonyolódva azonban, nem bírtuk abbahagyni; az igazságot nehéz lett volna bevallani, s mitagadás - fölségesen szórakoztunk! Gondoltuk, a "gordiuszi csomó" majdcsak kibomlik magától... Hónapokon át folyt a levelezés, és Ibi számára egyre érthetetlenebb kezdett lenni, hogy a bősz gavallér miért nem jelentkezik. Szorongatott helyzetünkben, kockázatos lépésre szántuk el magunkat.- Jön, jön! - lobogtatta Ibi boldogan a levelünket. - Azt íija, hogy a napokban meg fog érkezni, de - inkognitóban, mert kíváncsi, ráismerek-e? Úristen! Mi lesz most?? - néztünk össze aggódva. * Másnap azonban ("Deus ex machina"!) Váratlanul megállt az üzem bejárata előtt egy nagy pobjeda, s kiszállt belőle egy feketehaiú. fekete szakállú. 24 év körüli fiatalember.-O az, O az! - újjongott Ibi, miközben bennünk meghűlt a vér. Pontosan olyan volt, amilyennek leírtuk, s döbbenetünk még csak fokozódott, midőn "szerepének" megfelelően kezdett viselkedni, beszélni. Újságíró volt. Az olajmezö életéről akart riportot készíteni. Meg is tette. Nagy kár, hogy már nemigen emlékszem rá, mi állt benne. * Bandi akarva-akaratlanul belebonyolódott a játékunkba. Ibi (és pont Ő!) mindjárt megtetszett neki. Eleinte hivatalosan, aztán félhivatalosan járó-
