Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
2002. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 SOÓS GÉZA: HAZAI KÖRKÉP Itthon mindent elborított a politika. A tavaszi országgyűlési választásokat a szocialisták tíz mandátummal megnyerték. Néhány nap múlva, szinte elemi erővel tört fel az elismerés, a választási csalásokról. Mára úgy tűnik, a baloldal nagyon rafinált, előre eltervezett trükköket alkalmazott, amelyeket akkor nem lehetett felismerni. Gyakorta szólalnak meg a médiákban olyan személyek, akik részt vettek a szavazatok összeszámlálásában. Visszatekintve a lebonyolításra, ma a fejükhöz kapnak azzal, hogy átverték őket. A sok száz esetből kettőt említenék meg. Az egyik budapesti választókerületben fél hét felé jött egy telefon- hívás, hogy mozgó urnát kémek egy kórházba, mert az illető csak így tud szavazni. A Fidesz által delegált szavazóbiztos egy másik személlyel elindult megkeresni a megadott címet. Nehezen találták meg, ott viszont kiderült, hogy az a személy akit megneveztek, a kórház egyik dolgozója, aki szolgálati beosztásánál fogva nem tudott elmenni. Ezt már önmagában különösnek találták, végül is az illető leadta a helyszínen a szavazatot. Ekkor már hét óra körül volt. Mire visszaértek a szavazóhelyiségbe, fél nyolcat mutatott az óra. Hét órakor bezárták a szavazóhelyiséget és hozzáfogtak a szavazatok összeszámlálásához. A nemzeti oldalról nem volt jelen senki az urna felnyitásánál. Tehát a bizottságnak fél órája volt ahhoz, hogy a kiborított cédulákat meghamisítsa. Egy másik esetben Gyöngyösön az MSZP jelöltje, a választások napján 1500 személyre főzött bográcsgulyást, ahogy ő mondta, a szegény emberek részére. Négy év alatt ez egyszer sem jutott eszébe. Mondanom sem kell, hogy az ilyen tevékenység a választás napján tilos. Száz számra érkeztek a bejelentések a választási bizottsághoz. Ezek egy részét ki sem vizsgálták. A sok száz bejelentés között egy sem akadt amikor a bejelentőnek adott volna igazat a választási bizottság. Azt lehetett tapasztalni, hogy előre el volt döntve, a választás rendben szabálytalanságok nélkül zajlik le. Úgy mint a “jó” ötvenes években. Idő kellett hozzá, mig az emberek rájöttek, hogy ez volt a nagy átverések időszaka. Akkor már késő volt, jogorvoslás szóba sem jöhetett. A napnál is világosabb, hogy a balliberálisok nagyon készültek erre a választásra. Még egy apró momentum. Izraelben több mint százezer magyar anyanyelvű zsidó él, akik megtartották magyar állampolgárságukat is. Charter járatokon közel 30 ezer zsidó érkezett Budapestre csak a választásokra. Ők mind az SZDSZ-re szavaztak. Ennek is volt köszönhető, hogy - ha minimálisan is - bekerültek a neoliberálisok a Parlamentbe.--A fenti írásomban vázoltam, hogy hogyan zajlottak le az országgyűlési választások 2002 áprilisában. Nem szabad csodálkozni azon, hogy elemi erővel tört fel a vágy a szavazatok újraszámlálására. Erről már az akkor kormányra kerülő MSZP és SZDSZ hallani sem akart. Ők csak egyet hajtogattak folyamatosan, hogy az előirt időre meg kell semmisíteni a szavazólapokat. Ettől semmilyen érv el nem tántorította őket. Pedig ha ezt a gesztust megteszik, a közvélemény megnyugszik. Viszont makacsságuk csak olaj volt a tűzre. így a választók egy széles rétegének az a meggyőződése, hogy a szocik, a “nagy elődök” mintájára ismét meghamisították a választás eredményeit és ezért ódzkodnak az újraszámlálástól. A Fidesz viszont könyörgött. Azt is felajánlotta, hogy bármilyen eredményt hoz az újraszámlálás, a hivatalos eredményt elismerik, marad minden a régiben. Az országban nőttön-nőtt a feszültség. Tüntetés tüntetéseket követett. Mig egy nap, július 4-én reggel néhány személygépkocsi keresztbe állt az Erzsébet hídon, és lezárta a forgalmat. A gépkocsik előtt tüntető emberek álltak és egy hosszú transzparensen a voksok össze- számlálását követelték. A hír gyorsan terjedt, már csak azért is, mert hatalmas dugó keletkezett. Ahogy telt az idő, egyre többen csatlakoztak az akcióhoz. A meglepett rendőrség tehetetlen volt. Dél körül már több mint 300-an voltak a hidon. A fővárosban hatalmas lett a káosz, hiszen az Erzsébet híd a város egyik ütőere. Úgy dél felé, különlegesen kiképzett rendőri egységeket vezényeltek a hídra. Ekkor megkezdődött a tömeg leszorítása. Ez az akció megdöbbentő kegyetlenséggel történt. Időnként a tömegből a rendőrség kiemelt egy-egy személyt és brutálisan összeverte. A későbbi felvételeken azt lehet látni, hogy egy rendőr a pisztolyával hadonászik. A brutalitás kijutott az újságíróknak is, illetve a tévéoperatőröknek.. Közülük többeket rabszállító kocsiba tuszkoltak és vittek el megbilincselve, s szinte minden porcikájukból folyt a vér. 1956 után ismét magyar emberek vére festette vörösre az aszfaltot. A tömeget leszorították a hídról, az autókat elszállították, a forgalom is megindult, viszont a rend nem állt helyre. A brutalitás hírére egyre többen gyülekeztek a Parlament előtt a Kossuth téren. Délutánra a tömeg létszáma 2000 fölött lehetett. Itt nem bénult meg a forgalom, mégis a rendőrség hasonló brutalitással oszlatta szét. Késő éjszakába nyúlt a rendőrök kézitusája, mely akkor már a Rákóczi útra terelődött. Itt már előkerültek a könnygáz-bombák és