Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-09-01 / 9. szám
2002. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Fourth of Juiv Budapesten (Folytatás az első oldalról) A Medgyessy-kormány első száz napja alatt a választási kampány során gerjesztett feszültségek nemhogy csökkentek volna, hanem drámai módon növekedtek. Egyre-másra jöttek a hírek, hogy az új kormány - korábbi ígéretei ellenére - politikai tisztogatásokba kezdett, sokan veszítették el állásukat, csak mert más politikai nézeteket vallottak. A kormány, megalakulása óta, nem konszenzus építésére törekedett, hanem a konfliktusokat növelte. Emelett az emberek nagy tömegeiben tovább élt a meggyőződés, hogy a szocialisták választási csalással nyertek. A kormány nem tett meg mindent a bizalom visszaszerzésére, így makacsul elutasított mindenféle kezdeményezést a szavazatok részleges vagy teljes újraszámlálására. Ahogy az egyik tüntető fogalmazott: ha én valakivel kártyázom, és az megrágalmaz, hogy csalok, hát én bizony azonnal kiterítem neki az asztalra a lapjaimat... Aztán jöttek az ügynökügyek. Kiderült, hogy Med- gyessy Péter miniszterelnök III/II-es kém volt. Na nem III/III-as, csak III/II-es, ezért persze nem is volt hajlandó lemondani. Bezzeg Pokomi Zoltán fideszes pártelnök azonnal lemondott, mikor megtudta, hogy apját börtönnel való zsarolással jelentések írására kényszerítették a kommunizmus könyörtelen kiszolgálói. Évtizedeken keresztül megnyomorították életét. Pokomi lemondásakor a sajtó nyilvánossága előtt könnyeivel küszködött, hiszen apjára ő mindig felnézett. Micsoda kifordult világ! Aki önként és dalolva, magas fizetésért vállalta, hogy kollaborál, az most is görcsösen és mosolyogva ragaszkodik a hatalomhoz. Aki viszont nem tehet róla, az morális alapra hivatkozva lemond a hátaimról. A kínzó jutalmat érdemel, az ártatlanul megkínzott pedig büntetést? A szenny és a tisztesség összecsúszott! Nem, ez nem lehet! Micsoda kifordúlt világ ez? A társadalom számára mintaadó politika soha nem látott mély erkölcsi válságba süllyedt! És ezt képtelen érzékelni! Mindezek után még az is kiderült, hogy még az újonnan kinevezett országos rendőfokapitány is beszervezett ember volt: nemcsak III/I-es, de III/II-es és III/III-as is. Mindegy, ő is maradt! Az értékek sok emberben összetörtek... Hol itt a tisztesség? Az emberek igazságérzete szinte “ordított a fájdalomtól”. A magyar demokrácia 12 évében teljessé vált a morális anarchia! Július 4-én Budapesten elkeseredett emberek maroknyi csoportja kocsijával az Erzsébet hídra hajtott, ott megállt, kitette az elakadást jelző táblát, és órákra megbénította a híd forgalmát. Kétségtelen, nem a törvény szellemében jártak el, saját igazságérzetük szerint cselekedtek. Egy ügyért, melyben hittek, elkeseredésükben az utolsó megoldást választották, maguktól, a pártok ösztönzése nélkül. Ez már valódi polgári engedetlenségi mozgalom. Nyugat-Európában gyakran hallunk ilyenekről. A tiltakozók előzetes engedélykérés nélkül a vasúti sínekre fekszenek, hogy megakadályozzák az atomhulladékot szállító vonat elhaladását. Jönnek a tévések s az újságírók, filmeznek és fényképeznek. Fölhívják a közvélemény figyelmét arra, amire akarták. Aztán jönnek a rendőrök, óvatosan a demonstrálok hóna alá nyúlnak, felemelik őket, és elviszik onnan. A vonat pedig áthalad. A demonstráció szimbolikus értékű, figyelmeztet az igazságtalanságra, de törvénytelen eszközökkel. Célja a figyelemfelhívás és egy általuk igazságtalannak ítélt intézkedés megváltoztatása. Az Erzsébet hídon azonban valami egészen más történt. A filmfelvételek tanulsága szerint a rendőrök a jogtalanul demonstrálóknak nem a hóna alá nyúltak, hanem a kétlábát fogták meg, és úgy húzták végig az aszfalton. Volt, akinek a fejét néhányszor beverték a kemény betonba, mielőtt a rendőrkocsiba vagy a mentőbe tuszkolták. Egy másik rendőr pisztolyt szegezett a tüntetőre. Az események délután a Parlament előtt folytatódtak. A szavazatok újraszámlálását követelő éhség- sztrájkolókhoz több százan csatlakoztak. Ehhez engedélyük volt az V. kerületi rendőrkapitányságtól. Tudjuk, hogy a tüntetéshez való jogot 1989 eleje óta törvény biztosítja Magyarországon, s ezáltal megszűnt a politikai lehetősége, hogy adminisztratív úton megakadályozzon egy tüntetést. Azt is tudjuk a nyugati demokráciák tapasztalataiból, hogy a tüntetések mindig a mindenkori kormány ellen irányulnak, hiszen nekik van elsősorban lehetőségük és nekik kötelességük az ország javát szolgálni, a többség érdekében cselekedni. Ehhez az élményhez még hozzá kell szokni országunk mindenkori kormányainak. A Kossuth téren, ahogy múlt az idő, úgy gyűlt a tömeg. A munkaidő lejártával aktatáskás, nyakkendős emberek és kosztümös nők érkeztek. A nők virágot nyújtottak a kivezényelt rendőrök felé. Volt, aki odament a pajzsos, gumibotos, sisakos rendőrökhöz, és jószándéka jeléül a kezét nyújtotta nekik. A rendőrök mosolyogva elfogadták a kézfogást. Ok sem akartak ütni! Sokan talán nem is értették, hogy mit keresnek itt. Talán olyanok is voltak küztük, akik szívük szerint a másik oldalon álltak volna... De hát a munka, a kötelesség, no meg a felettesek parancsa. A Kádár-korszaknak akkor lesz végleg vége, ha a
