Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. júl.-aug. lett ébredniük, Istent erőszakkal nem lehetett megölni, a posztateista világ reakciója szerint elhallgatni igyekeznek: a látható világon túli valóság már nem is érdekes, fölösleges foglalkozni vele. “A kunyhókban maradt meg az élet." S ez a kunyhó a közös kötelék: a lélek alázata. Ezért nem bámul rá senki azokra az arcokra, amelyeket eddig csak a televízió képernyőjéről vagy színes magazinok lapjairól ismert. Elcsöndesülő lélek a politikus, a színész és minden másféle közszereplő. Összesimulnak a sokasággal a Mária-szoborhoz vezető sorban. A távollévő - szalonvilágú - gondolhatná: miféle babona vagy fétis, hogy a nagymama kezében szorongatja unokája kiskabátját, ingét, hogy odaértesse Mária lábához, s miféle megtévedése az úgynevezett értelmiségnek, aki tenyerét helyezi a szobor talapzatára? Krisztus igazsága... - ezt vajon értik-e? Értik-e, akik nem a szellem nyitottságával és a lélek befogadásával közelítenek? Értik-e a Jézus Krisztus-i jelenséget? A “fölvilágosult értelem” aligha tud mit kezdeni vele, hiszen tudását a hasonlóságra alapozza, törvényekbe illeszti, amely törvények kereteit és érvényességét maga - magának - határozta meg. Ami egyszerű az ember számára fölfogható világban, azt nem tudja elhelyezni ebben a rendszerben - nem tud mit kezdeni vele. Elbizonytalanodik tőle, fél. Ezért Jézus Krisztus az ő szemében vagy hamis mese, vagy nem törődik vele. Ily módon igyekszik a modem lélek megszabadulni szorongásától. Csíksomlyón nem ül szorongás az arcokon. Pedig életgyötrelemből mindenkinek kijut. Az oltár mellett a segítségkérő sorok könyvnyi gyülekezete: Szűzanya segíts, Mária segíts... A hívő ember nem abban különbözik a hitetlentől, hogy neki “bérelt megoldása” van az egyes élethelyzetekben. A különbség az: miként válaszol rájuk. “És Attila térjen vissza az igazi családhoz és mamáj ék ne veszekedjenek. Köszönöm.” - Ki tudja, székelymagyar kéz, csángó, anyaországi vagy máshonnan jöt magyar betűkönyörgése ez, a rossz helyesírással, de a ráhagyatkozás bionyosságával: bizalommal. Aki körülnéz a világban - tudományos katedráról, vagy kapálás közben a kukoricaföldön - képtelen nem belátni és nem hinni Isten létét. Ez az értelmiségi magatartás, ez a meggyőződés sorolja egymás mellé az iskolázottat és a kevésbé iskolázottat. Hit, anyanyelv, nemzeti kultúra összetartoznak - mondja a szentmise kezdetén Jakubinyi György érsek, s szemközt a Nagysomlyó tetején, a kilátó ormán, piros-fehár-zöld zászlót lenget a szél. Nem mások TI __I ellenében, mint ahogy a felirat sem tüntetés egyikmásik trikón: “Nem turista vagyok, hanem magyar”. A csángó asszonyok és férfiak hajnalban fölfelé kapaszkodnak a Jézus-hágón, a meredek kálvárián. Imádkoznak, mennek Szentleiket nézni. Pünkösdvasárnap a szülei is kimentek a közeli magas hegyre, mondja a klézsei asszony, s onnan nézték a napföl- keltét, hogy az elsősugarak fényénél megpillanthassák lebegő madáralakban a Szentleiket. “Most se sikerült meglátnom” - pironkodik az asszony, mert az ősöktől örökölt hagyomány szerint valamilyen meg nem bánt bűn homályosítja el ilyenkor a látást. Az ő hit-kultúrájukban helyénvaló, természetes ez a napnézés. Sokan vannak azonban “újkori” várakozók. Akik - talán, mert a maguk kultúrája szerint még nem találtak rá önazonos hitélményükre - valamiféle “titkot” szeretnének meglesni. Mások fényképeznek, hátha a fölvételen megpillanthatnak valamit... Egyszer talán fölismerik, hogy önmagukban kell rátalálniuk a fölismerésre. Azután elnéptelenedik a hegy. Leheveredem a fűbe, könnyű lélekkel, élet és halál derekán. Az ottlét egyértelműségével. Hogyan is hangzott el? “Somlyó hegye addig áll, ameddig a zarándokok jönnek. ” Addig van élet, ameddig a hit eleven. Elmer István (ÚJ Ember) GÁBLER ANTAL: LÉGIÓS EMLÉK Naplómból - 1950 Marseille, Órán és Sidi-bel-Abbés Tunézia, kiképzés — díszmenet: A hatodik ezredtől búcsúztunk, Míg porfelhő szállt, kaszárnyánk felett. Modern kikötő-ötszáz légiós Behajózás Indo-Kina felé: Súlyos harcok a Mekong partján: egy Térképet teszek, naptáram mellé. Szuezi-csatorna, Vörös-tenger, Szigetek - és a zúgó óceán: Végső állomás Távol-Kelet Hol a frontszolgálat, már vár reám. "Az a bajunk, hogy általános bizalmatlanság és irigység van a társadalomban." Teleki Pál
