Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-06-01 / 6. szám

2002. június

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

23

idézték fel kronológiai sorrendben annak a hűvös, esős márciusi napnak ma már történelmet jelentő eseményeit. Kota István hetedik osztályos tanuló szépen előadott verssel nyitotta meg az ünnepséget. A Himnuszt követően Fehér László előadásában hallgatták meg a résztvevők a Nemzeti dalt. A toborzót járó fiuk a több mint 150 évvel ezelőtti toborzót táncoló ifjak idézték. A “Szállj, dalom, szállj” című dallal záruló műsort követően ünneplőbe öltözött lélekkel mentek az ünnepség résztvevői a március 15-ére emlékező városi rendezvényre, a Petőfi szobor megkoszorúzására, továbbá fejet hajtani Kossuth Lajos és a forradalom minden nagy szellemi vezetője előtt és leróni tiszteletüket a szabadságharc oltárán életét áldozó, a haza szeretetében példát mutató nagy költő emléke előtt.

—Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégium

szomszédságában működik a város egyetlen magyar óvodája, a 4-es számú gyakorló óvoda. A közel 80 óvodást öt csoportba osztották. Az óvónők kitartó, lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy nemcsak magyar, hanem román gyermekek is tanulnak az óvodában (reméljük magyarul?, szerk.).--A Petőfi Sándor Emlékműbizottság 2000

júliusában azza a céllal alakult meg, hogy a pozsonyi ligetfalui parkban álló Petőfí-szobrot - amelyet az évtizedek során vandálok támadása, nacionalista indulatoktól fűtött emberek romboló munkája többször megcsonkított - restauráltassa és méltó helyen elhelyezhesse. Radnai Béla 1911-ben alkotta meg monumentális művét, méghozzá közadakozásból. A kisebbségbe szakadt magyaroknak a lánglelkű költő meggyalázott, hányatott sorsú szobra saját gyötrelmeiket is szimbolizálja. Hamarosan azonban talán lezárul ez a vészterhes korszak. Pozsony és vidéke magyarsága március 15-én minden évben elzarándokolt a ligetfalui Petőfi-szoborhoz emlékezni. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor az idén utoljára ünnepeltek Ligetfalun, a szobrot ugyanis röviddel az ünnepség után szétszedték, műhelycsarnokba szállították, avatott kezek fognak hozzá a rendbetételéhez, hogy majd a következő március I5-én teljes pompájában, a Pozsony-óvárosi Medikus kertben ragyoghasson. A Medikus kert azért is megfelelő hely, mivel kerítés veszi körül, s éjszakára bezárják. Kevésbé kell attól félni, hogy a szobrot meggyalázzák. Az emlékmű- bizottság a jövőben még szeretne több értékes szobrot, síremléket megmenteni az enyészettől.

—2002. január 17-én helyhatósági választásokat tartottak Horvátországban. A hercegszőllősi járásban az önállóságukat visszanyert magyar falvakban Csúzán a Szűcs Jolán vezette független lista megszerezte mind az öt képviselői helyet. Sepsén a Rabi Ferenc vezette ugyancsak független lista az ötből két képviselői helyet szerzett. Elgondolkoztató viszont, hogy Vörösmarton ugyan ez a lista egyetlen mandátumot sem szerzett. A hercegszőllősi járásban 1797 szavazásra jogosult személy közül mindössze 770-en adták le voksukat.

—Március 15-én került sor Lendván a Széchenyi- és Kossuth-emléktábláknál a magyar nemzeti ünnep alkalmából rendezett központi ünnepségre. A megemlékezésen Tomka György a muravidéki magyarság szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. A forradalom és a szabadságharc eseményeinek és jelentőségének méltatása után elmondta: “Szlovénia és a muravidéki magyarság viszonya rendezett, kiutat látunk a háború utáni igazságtalanságok még nem rendezett jóvátételére is. Reméljük, Petes- háza és a többi falu népeinek fájdalmai méltó elégtételre lelnek mindannyiunk lelkében. Kapcsolatunk a Szlovén Köztársasággal és az anyaországgal jó, úgy látjuk, a muravidéki magyarság végre betöltheti az összekötő szerepét.” Ezt követően az ünnepség résztvevői a Szentháromság temetőben megkoszorúzták Ráth N. János honvédszázados síremlékét is. Este a lendvai várban Bagi Gábor, a Magyar Köztársaság ljubljanai nagykövete adott fogadást március 15-e tiszteletére.

—A szabadkai Ballangó együttes csaknem

egy évtizede vállalta fel a magyar történelem jeles évfordulóinak szebbé, tartalmasabbá tételét a zene és irodalom eszközeivel, különös tekintettel azokra - a Vajdaság peremvidékén, a dél- és nyugat bácskai, valamint dél-bánáti szigeteken élő magyarságra -, akik leginkább nélkülözik a magyar szót, dalt, zenét. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc idei évfordulójára Dél-Bánátba látogatott el az együttes “Emlélezzünk 48-ra - A megénekelt hazácska” című ünnepi műsorával. Március 15-én este Versecen volt az ünnepi műsor, másnap délután Temesvajkócon, a templomban, ugyanaznap Ürményházán, 17-én délután pedig Nezsényben mutatta be műsorát a szabadkai együttes.

Értesítjük Kedves Olvasóinkat, hogy a következő számunk a szokásos nyári (júl.- aug.) összevont szám lesz, és a szokástól eltérően egy héttel később jelenik meg. Szerk.