Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
18 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. június átírást Nádasdy Kálmán hajtotta végre fölényes tudással. Ugyanakkor a Hunyadi László hangszerelését maga Radnay Miklós, a nagy zenetudós végezte el, míg a Bánk bánt Rékay Nándor, az operaház karnagya tette versenyképessé kiváló szekértelmével. U- gyancsak ő. transponálta a címszerepet, hogy azt bariton is énekelhesse. (Palló Imre). Erkel új stíluskorszaka Wagner komponálási módszerének jegyeit viseli magán. Szakít,-vagy legalábbis igyekszik szakítani az olasz operákban megszokott zárt számokkal, a drámára és a zenekarban hömpölygő örök melódiára (Ewige Melodie) építi rá az éneket. Ahhoz viszont, hogy a szöveg és a . dallam hibátlan egyensúlyban legyen, Wagner lángelméje kellett, aki nemcsak a zenét írta, hanem a nagyszerű drámai költeményeket is. Kizárólag így volt képes felépíteni a hibátlan zenedrámát, a „ Gesemtkunstwerk ”-et. Verdi két utolsó remekének a librettóját pedig (Otelló, Falstaff) D ’Arrigo Boito írta, aki nemcsak ismert zeneszerző, hanem tehetséges drámaíró volt. Ezek az alapvető tényezők sajnos nem álltak Erkel rendelkezésére. Mégis megírta Szigligeti Ede, Jókai Mór verses drámája alapján a Dózsa György szövegkönyvét, habár a nagy író szabad anyagkezelésű, szentimentális művével még ő sem volt képes csodát tenni. A mű bemutatója nem hozta meg a várt sikert, mert az elit ismerve a wagneri zenedrámákat, sokkal többet várt. Viszont ha az átlagos közönséget nézzük, akik az előző operák dallamgazdagságát keresték, nem csodálkozhatunk, hogy csalódtak. 1867-ben, a bemutatón egyedül a kritika figyelt fel rá, hogy egy egészen más, sokkal elmélyültebb Erkel Ferenc jelentkezett. Ugyanilyen hűvös fogadtatás jellemzi az 1874-ben bemutatott Brankovics György-öt. Ez a daljáték a szerb vajda tragédiáját mondja el Obenyik Károly drámája alapján, melynek szövegkönyvét az operaház két kiváló énekese: Ormay Ferenc és Odry Lehel írták. A bemutató után Erkel visszavonul és 1881-ig csak az általa alapított híres Magyar Daláregylet férfikórusát vezényli. Ugyanakkor azonban nagy hozzáértéssel és eréllyel vezeti a Zeneművészeti Főiskolát, mint annak főigazgatója. Nagy élettapasztalatával jól tudja, hogy az Operaház nívója az Akadémiáról kikerült énekesek és muzsikusok tudásától függ. Munkájának meg is lett az eredménye, mert olyan magas szintű nevelést nyújtott hallgatóinak, hogy nemcsak az énekesek és instru- mentalisták világszerte sikert aratott légióját adja, hanem évtizedek folyamán a legmagasabbra értékelt zenepedagógusokat is, mint Kösztler János, Thomán István, Hubay Jenő, Doh- nányi Ernő, Kodály Zoltán, Bartók Béla és sokan mások. Utolsó nyilvános szereplése 1892-ben a Dalár E- gyesület negyedszázados évfordulóján volt, amikor az erre az alkalomra, Magyar királyhimnusz című, férfikarra írt művét vezényelte. Halálakor, 1893-ban, a nemzet nagy halottjának tekintik és az egész ország kíséri utolsó útjára. Mindenki tisztában van vele, hogy nevét beírta a magyar zeneművészet halhatatlanjai közé. Színes, kemény munkában eltelt élet volt az övé. Egészen rendkívüli, úttörő munkát végzett és maradandó műveket hagyott maga után. Hiszem, hogy amíg Magyarországon, vagy határainkon túl énekelni fogják páratlanul szép himnuszát és mqghatottan hallgatják a Hazám, hazám te mindenem szívet tépő zokogását, emléke élni fog. (A szerző Szellemóriásaink című sorozatából.) AMEIKAI MAGYARSÁG —Budapest, (MTI) - Tarr György egykori átvilágító bíró levelet intézett Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök-jelölthöz, amelyben kifogásolta: a politikus annak ellenére vállalta a jelölést a kormányfői posztra, hogy az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzésére létrehozott bizottság 1997- ben az átvilágítási törvény alapján érintetnek találta. A volt átvilágító bíró arra kér választ a miniszterelnök-jelölttől, hogy “miként tudja összeegyeztetni jogilag, morálisan és a politikai erkölcs szempontjából azt, hogy az 1994. évi XXIII. törvény alapján a demokratikus államélet tisztaságának előmozdítása érdekében ellenőriztetvén a hivatkozott törvény 1. paragrafusának d. pontja alá tartozónak minősíttetett, s a tisztségéből való lemondásra szólíttatott fel, ugyanakkor jelen időszakunkban a miniszterelnöki jelöltséget elfogadta”. Tarr György levelében úgy vélekedett, hogy Medgyessy Péter közjogi tisztséget nem tölthet be. A levél szerint, mivel a törvény hatálya 2004. június 30-ig tart, ismételt tisztség esetén nincs szükség átvilágításra, hanem a korábbi döntés alapján kell eljárni, azaz újra fel kell szólítani az érintettet lemondásra. Az átvilágító bizottság 1997 júliusában vizsgálta Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter érintettségét. Megállapította, hogy a politikus operatív vagy más bizalmas forrásból származó jelentéseket kapott, amikor miniszterelnök-helyettes volt. A törvény értelmében a bizottságnak ilyen esetben lemondásra kell felszólítania a vizsgált személyt. Ha lemond, a vizsgálat eredménye titokban marad, ha viszont nem, akkor azt a bizottság közzéteszi. Medgyessy Péter nem mondott le akkori, pénzügy- miniszteri posztjáról, ezért a róla készült jelentést az MTI 1997. szeptember 9-én nyilvánosságra hozta. * Erdély magyar föld, harcoljunk érte!
