Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-04-01 / 4. szám
2002. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa KAMPANYSZELIDITOK Durva a kampány, ám az elmúlt tizenkét év tapasztalatai azt a látszatot keltik, hogy a durvaság a kampány természetéhez tartozik, leszámítva természetesen az MSZP és az SZDSZ kampányát, mert az szelíd, akár a szopós bárány. Őket viszont állandóan atrocitások érik, mint a minap is Sopron városában, ahol az MSZP vezetőit néhány önmagából kivetkőzött agresszor egyszerűen lekomunistázta. Hallatlan inszi- nuáció! Ki hallott már olyat, hogy egy kommunistára azt mondják, hogy kommunista? A művelt és civilizált Európában elképzelhetetlen az ilyesmi, ott a kommunistákra azt mondják, hogy cukorfalatok, aranypofák, derék daliák, drága gyermekeink, népünk büszkeségei, vagy más hasonló, szívből fakadó kedvességet. Micsoda daróclelkű pokróc lehet az az ember, aki minden jóiz- lést félretéve, gorombán lekommunistázza a kommunistákat, az ilyen szégyellje magát, jobb, ha ki se teszi a lábát az utcára, mert még arra is képes, hogy egy liberálisra azt mondja, hogy liberális. S akkor megint megsértődik az egész ellenzék, amelyik oly kifinomult intelligenciával és eleganciával szokta azt mondani a kormányra, hogy tolvaj banda, fasiszta szélsőjobbal kokettáló társaság, a közpénzeket fosztogató korrupt csirkefogók gyülekezete. Az ilyen fennkölt stílus biztosítaná, hogy a kampány ne durvuljon el, hogy még véletlenül se harsanhassanak fel oly otrombaságok, mint például a kommunista kifejezés. A baloldaltól kellene tanulni illemet, jó modort, helyes viselkedést. Ők eredentően műveltek, cizellált lelküek, európéerek, toleránsak és mindenféle jóval kompatibilisek. Ezért is tudnak roppant módon dekódolni, s ha egy faragatlan jobboldali lekommunistázza őket, azonnal átlátják, hogy a bekiabáló tulajdonképpen azt mondta: utolsó, hazátlan, senkiházi bitang. S igazuk van, mert a kommunista kifejezés tulajdonképpen valóban valami hasonlót jelent. Szóval durván kampányol a jobboldal, hiszen tisztességes ember nem szokta ellenfele oly hibáit felemlegetni, amelyekről az nem tehet, legyen szó testi, szellemi, lelki deformációkról, a baloldal idesorolja saját jellembeli elferdüléseit is, ilyenekből nem próbál előnyt kicsikarni magának. A kommunista nem tehet arról, hogy kommunista, ő így született, benne van a génjeiben, akár a szexuális irányultság. Ezzel előhozakodni még ilyenkor, kampány idején is neveletlenségre vall. Minden jobboldalinak az lenne a kötelessége, hogy a kommunistákról meg a liberálisokról rendszeresen elsorolja, miszerint azok okosak, tisztességesek, becsületesek, tisztakezüek, szociálisan érzékenyek, szakadatlanul fáradoznak a nép boldogításán, műveltek, szakértői szinten értenek mindenhez, család- és hazaszeretők, valamint lánglelküek. Amig ez nem lesz így, addig hiába alkotnak etikai kódexet, hiába próbál egyeztetni a köztársasági elnök — a kampány menthetetlenül durva marad. Rossz nyelvek és cinizmusra hajlamos politikai elemzők szerint a kampány azoknak a bizonytalanoknak szól, akik végül úgysem mennek el szavazni. Ne gondoljuk, hogy a választástól távolmaradó réteg holmi tudatlan népség. Nagyon is öntudatosak. Ők azok, akik megingathatatlanul hiszik, minden politikus - úgymond nadrágos ember - csibész és betyár. A kampány, legyen az durva, kemény, szelíd, visszafogott - csak erősíti ezt a meggyőződésűnket, /mno/ Ugró Miklós PÁPAI APRÓSÁGOK Palóc meghívás Az 1925-ös szentévben népes zarándokcsoport kereste fel Palócföldről az Örök Várost. A pápai palota Kelemen termében tartott kihallgatáson az egyik zarándok előtt - akiről annyit jegyeztek föl, hogy Madár volt a vezetékneve -, XI. Pius a szokottnál többet időzött. Az idős atyafi a következő kéréssel fordult Szent Péter utódához: "Alássan megkövetem a Szentséges Atyát, tessék hozzánk eljönni a falunkba plébánosnak... - majd gyorsan hozzátette - vagy püspöknek." Kis zavar támadt a teremben. A pápa kérdően tekintett körül, várva, hogy valaki lefordítja számára az idős zarándok szavait. Mikor ez megtörtént, a pápa széles mosolyra fakadt, és külön megáldotta Madár bácsit. A megidézett pápa Mikor meghalt Gyöngyös egykori plébánosa, Gyürky Antal, végrendeletében a pápának is hagyomá- nyoott húsz forintot. A munkját nagy körültekintéssel végző gyöngyösi közjegyző más örökösökhöz hasonlóan a pápát is értesítette, a következőképp. "Tekintetes XIII. Leó pápa (lakik Rómában, Olaszországban, a Vatikán épületében) felhívatik, hogy alulírott közjegyző előtt néhai plébános hagyatékának e hó 15-én délelőtt 8 órakor leendő tárgyalásán okvetlenül megjelenjen. A tárgyalásért járó 5 forint 75 krajcárnyi díjat szíveskedjék a tárgyalásra magával hozni." Az érintett azonban tudomásunk szerint távol maradt. Ilegyecskék VI. Pál pápaként is megőrizte milánói érsek-ként választott címerét, amelyben hat ezüst hegycsúcs és három liliom látható. Csupán a jelszó maradt ki a címerből, mert a pápai címerekben sosincs jelszó. A hegycsúcsok magyarázata igen kézenfekvő. A pápa családi neve, Montini "hegyecskét" jelent.
