Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
2001. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 25 Ugyanez a társadalmi réteg az, amelyik sértetten tiltakozik, amikor végre Wigner Mária kimondta azt, amire a politikusok képtelenek voltak, hogy ezek a magyarság erkölcsi hullái! Évtizedes gaztetteikre nem szabad rámutatni, ez szerintük boszorkányüldözés... Az, hogy az országban mennyi embert, családot nyomorítottak meg, hány embert "likvidáltak" (lásd Sz Nagy Csaba szóhasználata, ezt tették a lengyel tisztekkel is Katynban, és másokkal a Ljubljankában, a GULAG-on és Auschwitzban egyaránt) vagy kergettek öngyilkosságba, avagy üldöztek el hazájából, arról ma nem ildomos beszélni. Kérdem, miért nem? Miért nem lehet végre megtalálni és felelősségre vonni a Kossuth téri vérengzés résztvevőit? Kik azok, akik a magyar nép felkelését sortüzekkel elnyomó karhatalmi egységek keretében végeztek politikai gaztetteket, ezek kriminális elemek, melyek ha erre megint lehetőségük nyílna, ugyanazzal a hidegvérűséggel és kéje- legve húznák meg géppuskájuk ravaszát mint 44 évvel ezelőtt. Ha az ember ilyen követelményekkel áll elő, akkor erre csak azzal válaszolnak, hogy "nemzeti túlfűtöttség" vagy "antiszemitizmus" az indítéka. Elgondolkodtató ezen viselkedésmód elemzése, mi lehet a kitűzött cél? Erre a válasz csak egy lehet, a magyar nemzet megszüntetése. A magyar nép, Magyarország megmentése érdekében végre fel kell az országnak ocsúdnia, magára kell találnia, önbecsülését vissza kell nyernie, ha erre nem képes, nem csak egy ütközetet, hanem egy csatát vesztettünk. Nyitott kérdés, kiknek lehet előnyük a magyarságtudat csökkentéséből? A nemzeti értékeink megbecsülése tehát nem "bűn" mint azt a nemzettel elfogadtatni szeretnék, hanem a nemzet túlélésének egyetlen föltétele. Fel kell ocsúdni, össze kell fogni a magyarságnak, bárhol is él a világon és bízom abban, hogy szembe nézve a ránk vicsorgó veszéllyel fogjuk tudni népünk, a szerencsétlen sokat hányatott sorsú magyar nép jövőjét biztosítani egy olyan Európában, amelyik nem a nemzeti vagy faji konfliktusokra épül, hanem egy közös családot alkotva igyekszik lakosainak jó életkörülményeket biztosítani. Isten segítse Magyarországot! AMERIKAI FIGYELŐ Kiadó-Főszerkesztő; Szalay Gyula Irodalmi, kulturális, politikai folyóirat. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 20 dollár. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202 MAGYAR NYELVŰ GIMNÁZIUM TÉCSŐN 1999. augusztus 28-án a Svájcban élő técsői vitéz Móricz Éva dr. Antall Józsefnével részt vett a Hollosy Simonról elnevezett, a magyar és ukrán kormány mellett az Illyés Gyula alapítvány és a Móricz család anyagi támogatásával felépített és felszerelt magyar nyelvű gimnázium és bentlakásos kollégium megnyitásán. A Felső-Tiszavidék közel 13 ezer lakosú ■fővárosában' ez a létesítmény az ott élő magyarok oktatási és kulturális központja. Évtizedekkel ezelőtt Máramarossziget volt ennek a történelmi megyének oktatási és szellemi góca, most azonban, hogy Romániában több magyar iskolát bezártak, ez a szerep nagyrészt Técsöre hárul. Técsői vitéz Móricz Éva megilletődéssel emlékezik vissza az ünnepi esemény előtti vitézavatásra, amely után első útja Técsőre 'haza' vezetett, ahol ősei 300 éven át éltek, és a hazáért vívott csatákban több őse életét áldozta. Ezek egyike, técsői Móricz István Rákóczi mellett harcolt, a másik, técsői Móricz Samu a 48-as szabadságharcban a Hunyadi huszárezred főhadnagya volt. Ennek testvérbátyjának Károly, honvéd huszár alezredesnek az ellenség ágyútüzétől nem félve így kiáltott: Aki nem fél, azt nem találja el az ágyúgolyó! - Sajnos nem igy történt, mert técsői Móricz Samu Asztalos Sándorral együtt hősi halált halt. 1887-ben Mára- marosszigeten emlékoszlopot állítottak fel tiszteletükre. Técsői vitéz Móricz Éva büszkén viseli a vitézi címet, minden szellemi és lelki erejét a magyar kulturális szervezetek életre keltésére fordítja; anyagi támogatásra ösztönzi e nemes cél érdekében a külhonban élő magyarokat és mindazokat, akik népümk barátai, miközben ő maga is nagy anyagi áldozatokat vállal. Amint ő maga vallja, a magyar nyelvnek ebben a 'végvárában' a Hollósy Simon Gimnázium legyen a hazaszeretet példamutató bástyája az európai civilizációhoz való felzárkózásában. Az ő buzgó szervezése tette lehetővé, hogy Svájcból megindultak a teherautók az iskola számítógépeivel, bútorokkal, konyhai felszerelésekkel, iskolaszerekkel, egy teljes fogorvosi berendezéssel, klinikai és laboratóriumi készletekkel. Técsői vitéz Móricz Éva négy határon túlról sokat tud tenni határon túl élő testvéreinkért, és segélykiáltásaira megindult az adakozás akkor is, amikor Kárpátalját a Tisza áradása sújtotta. Életének több, mint kétharmadát Svájcban élte le, mégis a Tisza két forrásától nem messze érzi magát otthon és az ott élőkkel együtt vallja magát magyarnak. /VITÉZI TÁJÉKOZTATÓ/
