Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
2001. április AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 olyan életmódot folytatott, amely senkinek sem szúrhatott szemet. A pénz nagyrészét külföldi útjai alkalmával különböző bankokban helyezte el -- öreg napjaira... A ház, amiben Hanssen és családja lakott, egy volt az átlagos viennai "single family" házaknak, gondozott kerttel, de az sem volt feltűnőbb, mint a szomszédoké. A garázsban nem Mercedesek vagy Jaguárok álltak, hanem két régebbi tipusú autó és a család -- a gyerekekre otthon vigyázó, visszavonult életet élő feleség és a hat gyerek -- csak ritkán mozdult ki otthonról közös kirándulásra és nyaralni sem jártak külföldre. Hanssenék nem nagyon barátkoztak a szomszédokkal és a gyerekek iskolatársai is csak ritkán lépték át a házuk küszöbét. A ház mindig angol eleganciával öltözködő urát általában zárkózott, magánakvaló embernek ismerte mindenki, de az átlagnál magasabb intelligenciáját senki sem vonta kétségbe. Szép könyvtára volt és adott arra, hogy a gyerekeinek a legjobb nevelést biztosítsa: mind a hatot magániskolába járatta, ami ugyan nem olcsó mulatság, de feltűnőnek nem nevezhető, mert Amerikában egy állami tisztviselő az átlagnál magasabb fizetéséből megengedheti magának ezt a luk- szust is. A Hanssen-familia nemcsak példás, de vallásos életet is élt: a család minden vasárnap misét hallgatott, mégpedig ugyanabban a viennai katolikus templomban, ahová Louis Freeh, az FBI igazgatója is járt. Hanssenék társadalmi élete ezzel ki is merült: resztvettek a templomi rendezvényeken, ahol elbeszélgettek más családokkal, de a családfőt általában senki sem tartotta barátkozó természetű-nek, így aztán senkivel sem alakultak ki kapcsolataik. A misét követő obiigát kávézás és süte- / ménvevés után kocsiba ültek és hazahajtottak a pár utcával arrébb lévő otthonukba. Ugyan ki sejtette volna, hogy ez a kissé merev, sötétöltönyös úr hazaámló. aki Moszkvának kémkedik?... Robert Philip Hanssen élete és pályfutása semmiben sem tért el egy átlagos amerikai értelmiségi karrieijétől. 1944-ben született Chicagóban, polgári családból. Tanár édesapja ősei svéd bevándorlók voltak. A rendkívül értelmes és minden irént érdeklődő fiú 1966-ban fejezte be tanulmányait az illionisi állami egyetemen, ahol vegyészi és matematikusi végzettséget szerzett, de közben magán- szorgalomból oroszul is megtanult. (Arra még nem derült fény, hogy csak az orosz irodalom szeretete, vagy a Moszkva iránti vonzódás vitte rá a nyelvtanulásra...) Ezután úgy döntött, hogy inkább fogorvos lesz, de két év után ebbe is beleúnt és könyvvizsgálói tanulmányokra adta a fejét, miközben a számítástechnikában is képezte magát. Azonban ezeket sem fejezte be, hanem 1972-ben felvételét kérte a chicagói rendőrséghez, ahol a korrupció ellenes osztályon volt nyomozó. Úgy tűnik, az állhatatosság nem tartozott Hanssen legfőbb erényei közé, mert sokáig nem tudta eldönteni, milyen pályán is akaija keresni a boldogulását, de 1976- ban. harminckét éves korában látszólag megtalálta: ekkor az FBI-ba jelentkezett és tekintettel rendőrségi múltjára, fel is vették ide. Egy ideig Indianapolisban szolgált, majd New Yorkba helyezték, ahol különleges feladattal bízták meg. Az ENSZ kötelékébe tartozó, diplomatáknak álcázott külföldi hírszerzőkről kellett katasztert készítenie és ezek megfigyelését irányítania. Közben rövid ideig a washingtoni FBI-központban is dolgozott, majd visszakerült New Yorkba, ahol a szovjet ENSZ-misszióra ráállított kémelhárítók munkáját vezette. Hanssen munkája során rengeteg bizalmas anyaghoz jutott hozzá az amerikai kémelhárítás tevé-kenységével kapcsolatban. Hogy mi vitte rá arra, hogy felajánlja szolgálatait a szovjet kémszervezetnek -- hirtelen pénzzavarba került, vagy csak egyszerűen szüksége lett pénzre, esetleg személyes indítékok is motiválták elhatározását --, az még nem tisztázódott, de a nyomozás során bizonyára erre is fény derül majd. Tény az, hogy 1985. őszén, kilenc évi FBI-szolgálat után elég bizalmas adat gyűlt össze az aktatáskájában ahhoz, hogy' akcióba lépjen. Októberben levelet írt az Amerikában működő szovjet hírszerzés vezetőjének. Viktor Cserkasin KGB-ezredesnek, aki a washingtoni szovjet nagykövetségen diplomata-beosztásban dolgozott és felajánlotta, hogy 100 ezer dollárért értékes dokumentumokat hajlandó átadni neki. (A levélben történt felajánlkozás nem vall ugyan túlzott óvatosságra, de Hanssen ezen még nem bukott le.) Közbevetően itt meg kell jegyezni, hogy véletlen folytán (de lehet az is. hogy egyáltalán nem volt véletlen...) Aldrich H. Ames, a CIA magasrangú elhárító tisztje is 1985-ben kezdett "dolgozni" a KGB-nek. A nyomozás dolga lesz kideríteni, hogy volt-e összefüggés Ames működése és Hanssen felajánlkozása között és ismerték-e egymást? Amest 1994-ben leleplezték, de Hanssenre ekkor még a gyanú árnyéka sem vetődött és ezután még hét éven át látta el bizalmas adatokkal Cserkasinékat. A kapcsolat tehát 1985-ben létrejött: Cserkasin ezredes ráállt az alkura és azután már csak az iratok átadásának módját kellett megbeszélni. Ez nem okozott nehéséget, mert időközben Hanssent Washingtonba helyezték és az az FBI főhadiszállásán kapott magas beosztást. Egy virginiai kirándulóhelyen jött létre a személyes találkozás a szovjet fökém és Hanssen között s attól kezdve a már fentebb említett eldugott kis viennai park egyik szeméttárolója szerepelt postaládaként. (Folytatjuk) MÁRCIUS IDUSA BALTIMORE-BAN A Baltimore-i Magyar Egyesület tagsága 2001. március 18-án tartott összejövetelén - a szentmise keretében - emlékeztek Márcus Idusára. A szentmisét fr. Csorba Domonkos, ofm, a new yorki Szent István templom magyar plébánosa mutatta be. Mise után dr. Kopits István az Egyesület elnöke Petőfi Sándor Nemzeti dalát szavalta el "fiatalos lendülettel". Majd a szépszámmal összejött tagság a washingtoni Horváth házaspár zenekiséretével Kossuth nótákat énekeltek. Végül a háziasszonyok terített asztallal látták vendégül a megjelenteket.
