Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
2001. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa A MEDVETALP Az őszi parlamenti időszak szünetében összeakadtam a büfében egy régi ismerőssel. Nem tudtuk hirtelenében egymás nevét, hát csak ölelgettük egymást. Mivel horvátul szólt hozzám, találgatni kezdtem, honnan ismerem. Zágrábban találkoztunk vagy Dubrov- nikban? "Hát nem emlékszel arra a nagy vacsorára Szarajevóban? - karolt belém. - Mi még mindig emlegetjük otthon, mert addig még soha senkinek nem sikerült megfejeteni a feladatot, csak neked. Mondtuk is, leleményesek a magyar újságírók. Nem jut eszedbe? Hát a medvetalpT Kacagva öleltem magamhoz. Persze hogy emlékszem, hiszen életem egyik nagy sikere volt az a szarajevói eset. A Bosznia-Hercegovinai Újságírószövetség hívott meg néhány újságírót, akkoriban, a Kádár-korszakban gyakoriak voltak az ilyen kis delegációk szakmai látogatásai. Engem akkor nemcsak a Magyar Nemzet főmunkatársaként üdvözöltek, hanem mint a jugoszláv irodalom egyik fordítóját is. A legszebb szobát kaptam a szállóban, ablaka a Miljackára nézett, ahol Princip Gavriló merénylő fegyvere 1914-ben eldördült. Az Oslobodjenje című napilap interjút is készített velem, a fényképem is megjelent. Egyszóval: ismert személy lettem, a csarsiján is rám köszöntek, ahol bámészkodva féldélelőttöket is eltöltöttem. Mert ritkán akad az embernek hasonló élménye. A nappalokat főleg a csarsiján töltöttem, este meg hosszó beszélgetésekkel ütöttük el az időt. Ezeket a beszélgetéseket nagy vacsorák követték. Az egyik ilyen vacsorán került sor mennybemenetelemre, mindenki nagy csodájára. Lassan már gyülekeztünk, hogy át megyünk a szomszéd terem terített asztalához. Én még valamit elakartam intézni a szálloda portáján, s akkor lettem figyelmes két pincér beszélgetésére. Akaratlanul is kihallgattam ókét, nyíltan beszéltek, nem tudták, hogy értem a nyelvet. "Mit gondolsz, öregem, ma is feltálaljuk a medvetalpat?" - kérdezte társát az egyik pincér, mire az ha- hotázott. Értettem ugyan, de nem tudtam, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Nem is sejtettem. Közben felhajtottuk a kötelező sligovicát, és elkezdődött az ünnepi vacsora. Már-már a vége felé tartottunk, amikor két pincér jelent meg magasra tartott gyertyákkal, közöttük egy harmadik tálcán hozott be valamit. Pont elébem rakta. Az egyik szarajevói írókolléga csendet kért, majd elmondta, ősi szokás, hogy a vendéget valami ételkülönlegességgel meglepik. Ha az ízéből rájön az étel titkára, s megmondja a nevét, tíz üveg pezsgő a ju- í talma. Abban a pillanatban eszembe villant a két pincér egymás közti beszélgetése, s ebből rögtön sejtettem, mi lehet a tálcán. De nem árultam el rögtön, szi- nészkedtem, behunyt szemmel ízlelgettem, majd felkiáltottam: "Ez csak medvetalp lehet.r Mély csend, aztán kirobbanó taps. Ölelgettek, a vállamat veregették, s elmondták, sok külföldi újságíró járt náluk, de még soha senki el nem találta, mit raktak elé. Most bevallom: én se jöttem volna rá soha az életben, hiszen nem ettem medvetalpat addig. Learattam hát a meg nem érdemelt babért, megittuk a tíz üveg pezsgőt, utána még tízet, s a házigazdaként szereplő kolléga megígérte: másnap megismételjük a produkciót, de jól készüljek fel, mert olyan ételt tálalnak elém, hogy... Mit mondjak? Nem vártam be az újabb próbatételt. A hajnali kijózanodás után megszöktem Szarajevóból, nekivágtam már korán a romantikus hegyvidéknek, és Mostar alatt egy csárdában roston sült bárányt ettem hagymával. A múlt héten ismét jártam arra. Bezárt az a régi csárda... Illés Sándor Hideg koszton Egy ferences szerzetes halála után a menyországba jut. Földi életében sokat böjtölt, ezért gazdagon terített asztalt remél a másvilágon. Reggelire kiflit és joghurtot kap. Ebédre is. Vacsorára szintén. Gondolja, talán másnapra feljavul a koszt. De a következő reggelen is joghurt és kifli a menü. A szerzetes megkérdezi a jó Istent. Ne haragudj, Uram, de mást nem lehet kapni a mennyországban?-Tudod, fiam, kettőnkre nem érdemes főzni. Reklamálás-Miért kellett ilyen fiatalon meghalnom? - reklamál az iparos lelke a mennyei ítélőszék előtt.-Hogyhogy fiatalon? - néz rá csodálkozva a jegyzőkönyvvezető angyal -, hiszen a megrendelőidnek felszámított munkaórák szerint 250 éves vagy! Fohász Édes jó Istenem, ne engedd, hogy beteg legyek, és add, hogy a vitaminok ne a spenótban legyenek, hanem a csokiban. Ámen.
