Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 Félelmek a liberálisoktól AZ SZDSZ, MELYNEK GYÖKEREI AZ ÁVH-HOZ IS VEZETNEK Az előző két írásomban a MIÉP és az MDF, mint a parlamenti pártokról ejtettem szót. Az országgyűlésben az öt párt között, létszámát tekintve a harmadik helyen áll az SZDSZ, a Szabad Demokraták Szövetsége. Ha létezik igazán ellentmondásos párt, azok ők. Maga a pártcsíra, még a nyolcvanas évek közepére, végére esik, amikor főleg Budapesten hallani lehetett egy ellenzéki csoportról, akik "Hálózat" fedőnév alatt tevékenykedtek, illegális újságot, röpíratot terjesztettek. Az is feltűnő volt, hogy a csoport ellen rendőrségi fellépés, viszonylag langyos volt, mig az 56-osok még ekkor sem érezhették magukat igazán biztonságban. 1990-ben képviselőjük ott ült a kerékasztalnál az ellenzéki oldalon, Tölgyesi Péter vezetésével. Az első szabadon megrendezett választásokon az MDF-nek volt ellenfele. A választást ugyan elvesztették, mégis a nemzeti erők mellett liberálisként a második legerősebb pártként voltak jelen. A választások előtt és alatt, mint harcos an- tikommunisták, már-már a radikálisok szerepében tetszelegtek. Mégis az embereknek, sokszor valahol a tudatuk alatt, vissza-visszatért a gondolat, hogy mind ez a harciasság, radikalizmus, nem őszinte énjükből fakad, hanem egy célból, a hatalom megszerzéséből. Az ország nehezen eszmélt. Az SZDSZ sokáig és kitartóan elfedte igazi arcát, mely a képmutatás volt. Egy olyan képmutatás, melyet egy vallási kisebbség irányított és irányít ma is, az ősök pedig Izraelben találhatók. Magyarországon élő zsidóság az elmúlt százévben csak egyre törekedett, a hatalom megszerzésére. Jellemük, mentalitásuk, bizonyos fokig erőszakosságuk, mind azt a célt szolgálta, hogy a gazdasági hatalom mellett, a politikai hatalmat is megszerezzék. Ez a viselkedési formájuk táplálja az Európa szerte minden országban többé kevésbé meglévő antiszemitizmust. Számukra teljesen mindegy, hogy ez milyen formában történjék (hiszen a formán később lehet változtatni), lehet az kommunizmus, szocializmus, liberalizmus, vagy szociáldemokrácia. Ugyan is a formák csak eszközök, az igazi cél a hatalom. Egy kisebbség örökös harca, hogy ilyen-olyan formában maga alá gyűrje az "őslakosokat". Magyarországon jelenleg be van tiltva a terjesztése a Cion bölcsei című könyvnek, mely oly világosan és egyértelműen, szinte útmutatásként mutatja be a zsidóság harcát a hatalomért. Azt is el kell mondani, mert az igazság ezt megköveteli, hogy a zsidóság egy része nem vesz részt ebben a minden eszközzel való hatalomszerzésben. Céljuk inkább tisztességgel és szorgalommal, az adott ország polgáraivá válni, és tudását, hazaszeretetét az ország szolgálatába állítani. Az SZDSZ-t nem ilyen zsidók irányítják. A gyökerek messzire nyúlnak vissza. Egészen Kun Béla-féle Tanácsköztársaságig, amikor hasonló gondolkodású emberek - igaz, más módszerrel -, a hatalmat 133 napig bitorolták és vérfürdőt rendeztek. Később Rákosi, Gerő, Farkas, Péter Gábor, Révai diktatúráját nyögte az ország. Ha a körülmények negengednék, a jelenlegi SZDSZ garnitúrájától sem várhatna kegyelmet az ország. Már a gyökerek miatt sem. Hiszen prominens tagjai közül a hangadóknak kötődése van a szülőkön keresztül az 50-es évek erőszakszervezeteihez. Talán legismertebb közülük Bauer Tamás, akinek az édesapja Bauer Miklós volt, vagy ahogy' a közvélemény ismeri, a "kormos” Bauer, aki szadista hóhérként szolgált az ÁVH-nál. Sőt a mama is ott volt alkalmazásban, tiszti rangban. Pető Iván papája és mamája szintén az ÁVH-nál szolgált. És lehetne sorolni azokat az SZDSZ-es politikusokat, közéleti személyeket, akiknek szülei ezer szállal kötődtek Rákosi terrorszervezetéhez. A liberálisokhoz közel álló színészeket, írókat, bankárokat, újságírókat, akik hozzátartozói szintén kötődtek az ÁVH-hoz, napestig lehetne sorolni. Sok SZDSZ-est csak egy generáció választ el azoktól akik a sötét pincékben, kinzókamrákban állítólag foglyokat élve ledaráltak, és a maradványukat a Dunába engedték. Az is igaz, hogy a hozzátartozóik, származásuknál fogva inkább parancsnoki pozíciót töltöttek be. Később magát Kádárt is ők húzták elő a sötétből és irányították, mozgatták. Ezek az urak remek szimattal rendelkeztek. Megérezték, meglátták, vagy már előre tudták, hogy a kádári rendszer már sokáig nem tartható fenn, gazdaságilag kifulladt, a nemzetközi helyzet is megváltozott, ezért váltani kell. így léptek be a gyermekek, az utódok, akiket előtérbe tóltak. Persze nem annyira, hogy bármi bajuk történhessen. Amikor már nem lehetett belőle baj, mint hangos rendszerváltók nyíltan színre léptek és üvöltve hirdették radikalizmusukat. Persze ez a radikalizmus nem atyáik ellen szólt, hiszen ők mozgatták, irányították az egészet. A kifulladt radikalizmusuk szép csendben átmegy nemzetietlen mozgalommá. Mivel a sajtó és az elektromos média a kezükben maradt, kigúnyolják és sárba tiporják mindazt, ami nemzeti, ami keresztény és ami érték. Ha egy országra van igazi veszély, az a liberalizmusnak ez a nemzetietlen változata, melyet oly kitartással és szívóssággal képvisel az SZDSZ. Aki pedig felismeri ezt az alattomos politikát és szót emel ellene, vagy csak, beszélni mer róla, arra rázúdúl az általuk irányított sajtó minden mocska. Végül mellőzik az ideológiát, csak a hatalom ami számít. A legjobb példa erre az, amikor az SZDSZ 1994-ben gondolkodás nélkül koalícióra lépett az MSZP- vel. Azzal az MSZP-vel, melynek gerincét a gerinctelen MSZP adta. Ekkor döbbent rá az ország, hogy ki kinek a testvére. Ha a hatalom megszerzéséhez a Munkáspártra lenne szükség, az SZDSZ boldogan kezét nyújtaná feléjük. A költő szavaival élve, ahonnét vétettek. Még az sem zavarja őket, hogy ezzel a láthatatlan szálak, láthatóvá válnak. Nekik semmi sem számít, csak a nemzetnek ártani tudjanak. Mindezt olyan fondorlattal teszik, hogy faltörő
