Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2001-02-01 / 2. szám

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. február

HATÁRON INNEN - HATÁRON TÚL

HTMH - OBSERVER-"Ez a nap a beregszászi magyar gimnazistáké" — így összegezte a nap végén az eseményeket az egyik vendég. S valóban a nívós tanintézmény szellemi kisugárzását, vonzáskörét, újból elnyerte társadalmi súlyát és rangját mi sem bizonyította jobban, minthogy ezen a napon a város és a járás szinte valamennyi szervezete képviseltette magát az ünnepségen. Az ünnepi alkalomra számos külhoni vendég érkezett. Eljöttek a rokonintézmények vezetői csakúgy, mint a járás irányítói. Együtt ünnepelték azt, hogy 105 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a diákok előtt a Beregszászi Magyar Királyi Állami Főgimnázium, s tíz év telt el azóta, hogy a jogutód, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium megkezdte működését. A magas elvárásnak igyekszik mind a tantestület, mind a gimnázium diákjai ma is megfelelni.-Évről-évre december első vasárnapján, a Bátyúi Vasutas Művelődéi Házban tartják meg Kárpátalja magyar betlehemeseinek találkozóját. Az idén immár hatodik alkalommal gyűltek össze mindazok, akik a szép tradíció ápolását szívügyüknek tekintik. A szervezők nevében előbb a Művelődési Ház igazgatója, majd a kultúrális szövetség képviselője köszöntötte a résztvevőket és a közönséget, kiemelve: a szülőknek és a nagyszülőknek köszönhető, hogy tovább lehet vinni a bethlehemes hagyományokat. Tizenöt csoport tett eleget a meghívásnak, az idén az ugocsaiak és a karács- falvaiak is képviseltették magukat.-A Zombor melletti Őrszállásról írt

helyzetjelentést a Magyar Szó című újvidéki napilap újságírója. A falut — más bácskai és bánáti településekhez — hasonlóan kegyetlenül megviselte az elmúlt évtized háborúinak sora. Volt időszak, amikor Őrszálláson több volt a szerb háborús menekült, mint a falubéli - ötezer helybelire hétezer idegen jutott. "Szüleim házában szállást adtunk nekik, annak ellenére, hogy megígérték a villanyszámlát az állam kifizeti, mind a mai napig nem fizették ki. Jelenleg is még mindegy ezerhétszáz idegen él a faluban. Ha végig sétál az utcán, mást nem is lát. A helybeliek mind behúzódnak a házukba, magukba zárkózva élnek. Nincsenek többé baráti összejövetelek, kártyapartik, többen az idegenekkel szemben bizalmatlanná váltak. Az elmúlt évtized tönkretette a falut, a háború, a terror elűzte a legszorgalmasabb embereket, azokat, akik a falu fejlesztése, gazdagítása terén a legtöbbet tettek és tehetnének. Elmentek a fiatalok. Ez fáj a falunak. És az is, hogy ezek az emberek lehet, hogy többé soha sem térnek vissza."-Csóka 1997-ben ünnepelte első írásos

említésének 750. évfordulóját. Az ünnepi rendezvények során egy kisebb méretű, kétnyelvű emlékművet is állítottak akkor a település központjában. Ám ez nem aratott osztatlan "sikert", hiszen azon melegében megrongálták, majd valamivel később zöld festékkel "átírták", a napokban pedig egyszerűen ledöntötték. Ma tehát földredöntve hever az emlékmű, amelynek egyebek között arra kellene figyelmeztetnie az arra járókat, hogy itt már jóval Amerika felfedezése előtt település volt, méghozzá a feljegyzések szerint nem is jelentéktelen. Aki látja a ledöntött emlékművet, eltöprenghet azon: vajon az elmúlt évek gyötrelmeinek az utórezgése-e ez a vandál cselekedet, vagy előhírnöke az újabb megpróbáltatásoknak? - írja az újvidéki Magyar Szó.-Egy fiatalember 2000-ben végezte el

Kolozsváron a néprajz szakot, s három hónapja már a moldvai csángók között, Klézsén lakik és oktat. Magyar anyanyelven, olyan feltételek között, amilyeneket nehéz elképzelni a 21. század küszöbén. Ő mégis szívesen, lelkesen, meggyőződésből teszi. Elmondta, hogy fél, mert ott az elnyomó hatalom, a beolvasztási hatalom mindenre képes, számukra nem okoz gondot eltenni valakit láb alól. Egyetlen védekezőfegyver a nyilvánosság. A törvényes keret adott arra, hogy hivatalosan ott is beindulhasson az alapvető magyar nyelvű oktatás - csakhogy Romániában ennyi nem elégséges. Az óvatos becslések szerinti 70 ezres lélekszámú moldvai csángóságban ma is családonként hét-tíz gyermek él, akik zömében nem halt ki a fogékonyság a magyar nyelv iránt. Ha majd több faluban sikerül felhúzni az alapítványi tulajdonú, úgynevezett közösségi házakat, és bennük szakképzett személyzettel beindítani a magyar nyelv oktatását, akkor van remény a csángók zömének megmentésére.-Nem csodaszert vagy gyógyszert találtak fel annak a magyar kutatócsoportnak tagjai, amelynek világraszóló szabadalmát fogadták el Németországban, hanem olyan vegyületet és elvet, amelyek alapján a gyógyszergyárak új rákellenes szerek generációját fejleszthetik ki. Ennek ellenére óriási nyomás alá került a kutatók egyike, Molnár József professzor, akitől nagyon sok kétségbeesett beteg kért segítséget a hír megjelenése óta. A magyar rákkutatók szabadalma hosszú távon forradalmasíthatja a rosszindulatú daganatok gyógyítását. A találmány lényege: egy bizonyos vegyület- tel erősíteni tudják a rákos szövetek gyógyszer- érzékenységét, mert lebénítják a daganatos sejtek védekező rendszerét. Ezek a sejtek kipumpálják magukból a hatóanyagot, ami miatt a rákellenes szerek nem fejtik ki a megfelelő hatást. Az hír megjelenése óta, főként az utolsó stádiumban lévő rákbetegek hozzátartozói tömegesen és kétségbeesve kérik, hogy bocsássa rendelkezésükre a vegyületet. Valamennyi esetben vis