Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. február KIK IS AZ IGAZI KIREKESZTŐK?-Felháborítónak tartom, hogy a magyarországi zsidóság nevében Zoltai Gusztáv olyan kijelentésekre ragadtathatta magát, amely nem csupán csak egy szűk kör véleménye, hanem még szemenszedett hazugság is. A Magyarországi Zsidó Hitközségek ügyvezetőjét bíróság elé kellene állítani, amiért az ország jóhírnevét megsértette - érvelt Gilbert Otto. Bevezetőjébe sietett kifejteni, hogy családtagjai közül sokan nem tértek visz- sza a náci haláltáborokból, ezért róla nem feltételezik, hogy netán antiszemita vagy fasizta volna. Ma idehaza ugyanis gyakorlat, hogy akik a Mazsihisz vezetőit kritizálni merik, azokat előszeretettel címkézik jelzőkkel.-Meggyőződésem, hogy idehaza sem nagyobb a rasszista hangerő, mint bármely európai országban, mint több: Nyugaton gyakran lehet antiszemita megnyilvánulásokkal találkozni - állítja. Szerinte a hazai önjelölt zsidó vezetők — azért önjelöltek, mert hosszú évek óta belterjesen, maguk közül válogatják ki a különböző funkcionáriusokat - nagyon jól élnek az antiszemitizmus gerjesztéséből, annak állandó felszínen tartásából. Egyáltalán nem akarnak őszinte hangot, hiszen az nem kifizetődő. Gilbert Ottó zsidóvallású magyar emberként fontosnak tartotta a megszólalást, mert a közelmúltban Strasbourgban, az európai zsidó kongresszuson Zoltai nem kevesebbet állított, mint hogy Magyarországon, bár nincs intézményes antiszemitizmus, azért aggasztó jelenségek vannak. Kijelentette: baj, hogy a kormány nem határolódik el kellőképpen a rasszista jelenségektől, s felhívta a figyelmet arra is: az egyik parlamenti párt lapjában hetente jelennek meg antiszemita, gyűlölködő írások a demokratikusan választott vezetők ellen. Ez az eszmefuttatás Gilbert Ottó szerint azért sem igaz, mert a Mazsihisz vezetőit nem demokratikusan választják, hiszen a hitközségeken belül még a mai napig sem történt meg a rendszerváltozás, az átvilágítás. Ezért lehetnek a hazai zsidóságnak volt munkásőrök, MSZMP-vezetők, ÁVH-s tisztek szószólói, miközben azokat, akik valóban demokratikus változásokat szeretnének, a legradikálisabban kirekesztik.-Példa erre a napokban megjelent Szombat című újság, amit a Mazsihisz is támogat. Ebben egy vérbíró fia, Gadó György - akinek az apja 1949-55 között legkevesebb 23 személyt, köztük zsidó ügyvédet is felakasztatott - azt írta: a jobboldal véleményével azonosuló zsidók a jobboldali szervezetek házi zsidai, akik hasonlóak a náci haláltáborok kápóihoz.-Hogy jön ahhoz Gadó, hogy egy másik zsidót neonácinak vagy kápónak nevezzen, csupán azért, mert nem akar asszisztálni a demokratikus változást sürgető zsidóság kirekesztéséhez, becsapásához? Úgy tűnik, a hitközségek elvárásai a másként gondolkodókat nem tűrik maguk között, miközben szó nélkül megtűrik a bolsevista, pufajkás, moszkovita érzelmüeket.-A magam részérói szívesebben láttam a dualizmus idején a kormányban egy báró Hazai Samut honvédelmi miniszterként, mint később egy Farkas Mihályt, holott mindkettő zsidó volt. Szívesebben látom Vá- zsonyi Vilmost a parlamenti tablón, mint Pető Ivánt, a körmös Bauer fiát, vagy Eörsit. A mai másodgenerációs bolsevisták, akik aranykanállal a szájukban születtek, ráültek a magyar nép nyakára és a vérünket szívják, miközben letegadják, hogy honnan jöttek, kik voltak. Ezért is vallom, hogy egy Fekete Jánosnál jobb lett volna egy báró Chorin Ferenc. Egy Hevesi vagy Dusinszki tábori papra méltóan tudok emlékezni, miközben a jelenlegi tábori rabbiról hasonló gondolatok nem jutnak eszembe. Ha csak az nem, hogy a zsidó dandártábornok egyenruhája a komminista néphadsereg katonáit juttatja emlékezetembe. A kérdés csupán az, hogy a zsidó vallás hogyan egyeztethető össze a kommunisták hitetlenségével - tűnődik. Rámutatván, hogy mindeközben lehet siránkozni: a honvédség vezetői netán politikai tisztogatásra készülnek. Tíz év után még ott vannak? - háborog. - Hát nem szégyellik magukat, amiért még mindig nem álltak fel? S ha már itt tartunk, vajon miért fáj az, ha a volt politikai komisz- szárokat végleg elakarnák küldeni, s az nem baj, ha még a parlamenti kormányőrök is a volt szovjet hadsereg egyenruháihoz hasonló öltözékben díszelegnek? A történelmi hűség kedvéért Gilbert Ottó elmondja: a fővárosi téglagyárból Raoul Wallemberg juttatta ki édesanyjával együtt - így menekültek meg, mégsem hinné, hogy a háború után vagy 1990-től félnie kellene bárkinek is, aki tisztességes zsidó ember. Azt viszont végre ki kellene jelenteni, hogy egy ország addig nem lesz életképes, amíg a szennytől meg nem tisztítja önmagát. Felteszi a kérdést: vajon mit szólt volna a nyugati világ, ha 1945-ben nem jöhetett volna létre a nürnbergi bíróság? Vajon nyugaton is elfogadták volna a náci vezetőktől ugyanazt a magyarázatot, amellyel idehaza a vörösök éltek: kérem, én már nem vagyok pufajkás vagy ávós, én már kereszténydemokrata vagy szociáldemokrata lettem? Tessék csak elgondolkozni azon, hogy példának okáért Németországban Göringnek, Goebbelsnek vagy bármely díszes náci vezérnek a fia lehetett volna a Bundestag tagja? Itthon ez sem akadály, hiszen a parlamentben ott ülnek Pető, Bauer, Eörsi, az egykori ávósók fiai, ott van Vancsik elvtárs, és Horn elvtársból még miniszterelnök is lehetett. Ma pedig arra készülnek, hogy Németh Miklóst, az ország kirablásábán élenjáró spontán privatizőrt akarják 2002-ben kormányfőnek tenni. Ilyen erővel akár egy újabb Rákosit vagy Gerő Ernőt is kereshetnének - érvel. - Vagy hozzák vissza Fekete Jánost, hiszen ő Némethnél is profibb az ország kirablásában - veti fel.-Vajon a magyar nép meddig tűri még, hogy a magyar parlamentben mindenféle szedett-vedett bolsevikok üljenek? Hiszen még arra sem voltak hajlandók,
