Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
2001. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 sőt az egynemű lelkészpárok mellett is síkra száll. Ez egyházi kérdés, ehhez nem kívánok hozzászólni, csupán annyit fűznék hozzá: ha e protestáns hölgyek és urak - akik személyesen valóban nincsenek érintve a nemzetszaporulatban - Istennek tetszőén élnek, másoknak pedig nem kívánják egyedül üdvözítő normává tenni e világi szexuális irányultságukat, a lelkűk rajta. (Bár a beidézett Persona humana című dokumentum ama kitételében, hogy "a homoszexuális emberek a tisztaságra vannak meghíva" - érzek némi kirekesztő ízt: a heteroszexuális emberek talán nem a tisztaságra vannak meghíva?) Ami e markánsan szélsőliberális megnyilvánulásban igazán érdekes, az a minden ízében sértő nyelvhasználat. Majsai lelkészről többek között tudni lehet, hogy a pannonhalmi zsidó-keresztény dialógus konferenciáján provokatív teológiai vitát kezdeményezett - valószínűleg jellemének fő alkotó eleme tehát a feltűnni vágyás. Ám e közfigyelmet a cikkéből sugárzó sekélyes, olykor az érthetetlenségig túlbonyolított gondolatiságával aligha érné el: a nyelvi meghökkentés eszközeit hívja hát segítségül. Itt kulminál a Tamás Gáspár Miklós és barátai által művelt felelőtlen publicisztikai gyakorlat, amikor jól hangzó, de tartalmatlan fogalom- alkotások tömegét zúdítják a publikumra a jobb tetszési index reményében ("reformfasiszta", "szélsőpolgári" stb.): Majsainál ez a sport már nemcsak a tolarencia, a józan megfontolás határait is átlépi. Néhány lelemény az idézett, Dávid és Jonatán című írásból: "feudál- sámánizmus", "hitbizományként ránkmaradt kereszténység feliratú portéka", "közszolgálati klerikalizmus", "homofób és idegenellenes nemzetlibidó falanszter", "mély gyökérzetű előítéletek és egyenlőtlenségek sokrétűsége", "nagy- és kiskatolikus ugar", "klerikus hordák", "az amor sanctus ego- és Krisztus-centrikus homoerotikája". Erre mondják, hogy őrült beszéd, de nincs benne rendszer. Az érvelést (amelynek monomániás szándéka amúgy világos: pozitív vallási diszkriminációt a melegeknek) züllött szándékú nyelvújítás pótolja, amely a saját egyházát sem kímélő ócsárlás közepette olykor blaszfémiába csúszik, s ez egy teológiai tanártól nem mindennapi bravúr. Ezek után már csupán az a kérdésem: ezt a Magyar Narancs-produktumot még a régi Soros Alapítvány támogatta a toleráns, nyitott társadalom eszménye nevében vagy már az új? Ha az utóbbi, hadd balóskodjak egy kicsit: ha a kormányfőnek elvileg el kell határolódnia a gyűlőletkeltő megnyilvánulásoktól, vajon megteszi-e ezt az új főkurátor, az alkotmányjogász Halmai Gábor? /MNO/ Hazalátogatóknak a budai várban, =f elegánsan berendezett lakás kiadó. ~ Érdeklődni lehet: 323-654-6995 vagy 310-278-5718-as telefonszámokon. Web site: www.dreamwater.net/budaivar FÁY ISTVÁN ŰRREPÜLÉS (Csinger József versei) „A toll sokszor nehéz, ha fáradt már a kéz, s mit egyszer eleresztett, csuda, hogy újra kész merészen felemelni, mint ledőlt obeliszket”. A magasra értékelt költő 1923-ban született Komárom megyében, Kisbérpusztán. Tanulmányait Budapesten végezte el. Korai ifjúságától a verselés volt életeleme és ha valaki megismeri költészetét, egy pillanatig sem kételkedhet benne, hogy nem tékozolta el az Isten által neki juttatott tálentumokat. Tehetségét hamar felismerték és még húsz éves sem volt, amikor 1941 és 1944 között már a Vitézi Szék Zrínyi csoportjának a munkatársa lett, s költeményeit gyakran közölték a legnívósabb folyóiratok, többek között a Vasárnapi Újság és a Katona Újság is. Én magam ezeken keresztül ismertem meg néhány versét és tudtam, itt egy vérbeli költő érleli tehetségét, hogy előbb-utóbb a legmagasabb nívón örökítse meg gondolatait, érzéseit, kereszténységét és magyarságát. Azután jött a háború, majd ennek következtében az emigráció. Évekig nem hallottam róla. Egyszer aztán olvastam néhány költeményét az „Ahogy Lehet" és a Londonban megjelenő „Irodalmi Újságban ”. 1948 és 1951 között Franciaországban élt, ahová egy kommunistaellenes verse miatt emigrálnia kellett, mert az uralkodó rendszer „persona non grata- nak” minősítette. A francia miliő azonban nem egyezett erkölcsi felfogásával és ízlésével, ezért Motreálban igyekezett új életet kezdeni, itt élt, és itt verselt a Montreal Starban is, angol nyelven. 1994-ben kénytelenek voltak a British Columbiában lévő Nanaimóba költözni, mert úgy neki, mint feleségének szüksége volt a klímaváltozásra e- gészségügyi okokból. Mindezt lényegesnek láttam elmondani, hogy a viszonylag kevesek által ismert kiváló költőt megismerhessék azok, akik a szép, az igaz poézis rajongói. Én úgy találkoztam vele, illetve írásaival, hogy ő, mint lapunk állandó olvasója nagy meglepetésemre 1997 nyarán elküldte az „Emlékvitorla’’ címen megjelent kötetét. Őszintén bevallom, hogy nagyon régen volt olyan örömöm, mint amikor ezeket a szívből fakadó és szívhez szóló verseket több alkalommal elolvastam, mivel az ilyenek megírására csak vérbeli költő képes. * Következő műve nem sokkal ezután jelent meg, amit angol nyelven írt, mivel befogadó hazánknak irodalmi körei jól ismerték működését és magasra
