Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. szeptember ötven százaléka börtönviselt személy volt. A másik ötven százalékhoz tartozó zsebtolvajoknál, betörőknél, kasz- szafúróknál, orgazdáknál, kétes üzleteket kötő kalandoroknál, utcanőknél pedig nem lehetett tudni, meddig sikerül megúszni a lebukást”. így a fiú nagy tapasztalatra tett szert, de a saját, komoly, jövedelmező üzletei mellett hűségesen ellátta mindennel nemcsak a tisztikart, de egész zászló- alját is. Ezért az élelmességéért, mely mindenkinek hasznot jelentett, hunyt szemet parancsnoka, bár ismerte kétes üzleteit. Mikor mint kibombázott főszakács új konyhát és raktárt keresett, megismerkedett egy nagyon szép és kedves fiatal özveggyel, Marjuszával. Emberek vagyunk és megszerették egymást. Ő gondoskodott róla a nagy éhségben, azonkívül az ugyancsak özvegy, szép sógornője házánál nevelt két kislányáról is. Ennek az asszonynak egy ugyancsak Celldömölkről való zászlós udvarolt, Pénzes Tivadar. Nagy volt a szerelem, megható a karácsony. Majd egy éjszaka egy hóviharban élelmet vitt Pillér az asszonynak és az ablak alatt három pár sítalpat talált. Azonnal tudta, hogy baj van. Rögtön ezután három partizán ugrott ki az ablakon, akiket azonnal szitává lőtt, majd megtalálta meztelenül egy székhez kötözve az asszonyt, akit megbecstelenítettek, majd egy sállal megfojtottak. Öthónapos állapotos volt akkor a szerencsétlen. E nagy fájdalom után átadta munkáját Singer munkaszolgálatosnak és egy sítalpas felderítő járőrt szervezett, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a partizánok mozgását. E lépésével zászlóalja igen nagy részét mentette meg. A hozzá beosztott munkaszolgálatosok, kiknek nagy része részt vett az első világháborúban, sőt ki is tüntették, valamennyi felvilágosult és „keresztény” vallású ember volt. Közülük kiemelkedett Sánta István egykori befolyásos, gazdag üzletember nagy műveltségével. Pillér sokszor beszélgetett vele a zsidókérdésről. Nem szerette ugyan a zsidókat, de érdekelte ez a téma. így megkérdezte, hogy igaz e, amit a jobboldal állít, hogy a zsidóság világuralomra tör? Amit a kérdezett is elismert. Ennek kapcsán válasza a következő volt: „Tanulmányaim során rájöttem arra Pillér úr, hogy az utóbbi két-három évszázadban, miközben a királyi és egyéb uralkodóházaknak a hatalma gyengült, új uralkodóházak vették át az abszolút hatalmat. Ezek az új uralkodóházak, a nagy nemzetközi bankházak, amelyek pénzügyi érdektársulások létrehozásával nemcsak a gazdasági hatalmat vették át, hanem a politikait is. A nagy bankárok tudták, hogy minden kormánynak kell rendelkezni olyan anyagi bázissal, amiből szükség esetén fedezheti rendkívüli kiadásait. A kölcsönvevőknek természetesen meg kellett fizetni az árat és az anyagi segítséget igénybe vevő királyok, politikusok és államrendszerek gyakran kiszolgálói lettek a bankházak érdekeinek ”. Ez tehát a félelmetes igazság a „ világállam ”, vagy inkább világterror uralkodása idején. 1943. január 12-13-án elkezdődött az ellenség kivédhetetlen áttörése. Védelemről szó sem lehetett, mert sem megfelelő fegyverzet, sem mélységi tagozás nem volt, így védővonalról sem lehetett beszélni. Mindezen felül sem megfelelő fegyverek, sem téliruhák nem álltak rendelkezésre, így ha egy helyen áttörték a védővonalat, amögött már nem volt tartalék, tehát egyszerűen átsétált a hatalmas fölényben lévő ellenség. Thurzó őrnagy zászlóalja, hála Pillér és társai leleményességének és mindenre elszántságának, aránylag kevés veszteséget szenvedett. A teljes II. Magyar Hadseregnek azonban sok ezer hősi halottja volt semmiért. E katasztrofális vereség után Hitler is kénytelen volt beleegyezni a visszavonulásba, így amilyen gyorsan csak tudtak, megindultak Novi Oskol felé, mely az utolsó vasútállomás lett, ahonnan még nyugat felé lehetett menni. Mielőtt a vonat elindult volna, nagy hősiességgel kereste meg két hungarista honvéd és Pillér, aki csak igaz baj társ volt, illetve azzá tette a sok szenvedés átélése, megmentették tisztelt és nagyrabe- csült zászlóalj parancsnokuk, a sebesült Thurzó őrnagy életét. Hazaindulva már nemcsak a front, hanem az otthon élő család és a ragyogó magyar tavasz adta nekik a reményt a tisztességes emberi élet újrakezdéséhez, mint ezt egy tartalékos haditudósító tiszt gyönyörűen leírta, mikor Kijevet elhagyták. Olvassuk el mit tartalmaz ez a nagyon széles skálán leírt krónika, a földi pokol megörökítése. Ahhoz nincs sajnos terjedelmem, hogy ezt elmondjam. Kizárólag Fekete István halálosan pontos, kiváló munkáját köszönöm meg, mert ez a páratlanul tárgyilagos vallomás: „...bőséges történelmi ismereteket nyújt olvasóinak, hiszen a mű egyben hadtörténet is, amelyik nem kerüli meg kora politikájának kusza világát sem. A történelmi kontextusban kibontakozó, páratlanul izgalmas és lebilincselő történet egyaránt szól barátságról, szerelemről, bajtársiasságról és nem utolsó sorban hősiességről”. Olvassuk el tehát minél többen, mert ennél értékesebb és hitelesebb krónika nagyon kevés jelent meg 1945 óta. AMERIKAI MAGYARSÁG AMERIKAI FIGYELŐ Kiadó-Főszerkesztő; Szalay Gyula Irodalmi, kulturális, politikai folyóirat. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 20 dollár. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202
