Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-09-01 / 9. szám
2 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG P. O. BOX 7416 BALTIMORE, MD 21227-0416 USA T/F: 410-242-5333 E-mail: amusoos@earthlink.net Szerkeszti: Soós József Előfizetési díj egy évre 25 dollár. Nyugdíjból élőknek (csak USA) 23 dollár. Kanadába 27 dollár. Tengerentúlra légipostával 44 dollár. Az előfizetést USA dollárban és USA bankra szóló csekkel vagy pénzesutalvánnyal kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztő véleményét, s azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Javítás jogát fenntartjuk. Szabályosan gépelt és kijavított írások a közlésnél előnyben részesülnek. KÉT VERS Vallomás I. Hiába vonz, hiába ígér sokkal többet az értelem, véle mindig kitartóan vitába száll az érzelem. Az érzelem a szív viszhangja - bár nem sokat érek vele - bánatot, sok-sok könnyet okoz, mégsem élhetek nélküle... Vallomás II. Nem tudhatom mit nyújt a végzet? Nem tervezek már jóelőre, megérem-e a jövő évet, - a következő órát, percet? Jó anyám szavait idézve hozzáfűzöm: "Ha Isten éltet.” Legyen meg az akarata, ameddig életem kiszabta, értékeljem, megbecsüljem. - Már ennyit is, hogy megérhettem, ameddig engedi, hogy éljek, hála érte, mert kincs az élet. Panajothné László Márta Címképünk: Soósné Varga Rozália, Busuló juhászné demizsonnal című olajfestménye, vászon, mérete 61x46 cm. Az alábbi cikk az ERDÉLYI MAGYARSÁG 2001/46. számának 13. oldalán olvasható. Közreadja AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGÉRT ALAPÍTVÁNY. Lapzártakor érkezett A határon túli magyarok támogatására megszavazott kedvezmény-törvény tiltakozást váltott ki három szomszédos országban, mely mintegy felidézi a rossz emlékű kis antant együttmködést az első világháború utáni évekből, a letiport Magyarország ellen. Román államvezetők, mint pl. Nastase miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy a törvény végrehajtása esetén Románia felmond műiden eddigi román-magyar egyezményt, köztük a román-magyar alapszerződést. Erre azt lehetne mondani: bár így lenne, mert az eddigi szerződések mind előnytelenek Magyarország számára: Különösen az 1953-ban kötött román-magyar egyezményben, melyet Antos István kommunista miniszter írt alá, a magyar állam még saját állampolgárai jogos vagyonáról is lemondott a szocializmus jegyében (ezt a szerzdést a Hom-kormány változtatás nélkül érvényesnek ismerte el a román-magyar alapszerzdés aláírásakor). Ugyancsak lemondott a magyar kormányzat arról, hogy felvesse a magyar intézményi vagyonok, még a jogutód egykori magyar vállalatok követeléseit, de a partiumi erdélyi magyar egyházak vagyonáról is, a magyar felekezeti iskolákról (több évszázados katolikus gimnáziumok, református, unitárius kollégiumok, közel 2000 magyar iskolaépületről, tanítói, tanári lakásokról, kórházakról, szociális otthonokról, több százezer hektárnyi földterületről nem is szólva). Mindezekről szó sem esett a román-magyar alapszerződésben. Ezek összértéke több milliárd dollárt tesz ki, melyek elvételére, elrablására nem a békeszerződések alapján, hanem a kommunizmus vagyonfosztó intézkedései révén került sor, az elkobzásra ítélt többi magyar magánvagyonnal együtt. Ezek felvetéséről mondott le egyetlen tollvonással a Hom- kormány a román-magyar alapszerzdés aláírásakor. E szerződés és a többi előnytelen megállapodás és szerződés román részről történ felmondása lehetvé tenné e kérdések felvetését nemzetközi fórumokon és megoldásuk nélkül, a román kommunista rendszer jog- és vagyonfosztó sérelmeinek orvoslása nélkül, az Európa Tanács és Unió ajánlásainak teljesítése nélkül, aligha lehet tagja Románia az Európai Uniónak. Remélhetleg a magyar polgári kormány a státustörvény román akadályoztatása esetén benyújtja ezt a számlát.
