Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. júl.- aug. KEN ESSEY CSABA BÜN-E A NEMZETI GONDOLKODÁSMÓD? 1990 óta a közvéleményt foglalkoztatják azon nézetek, melyek azzal foglalkoznak, szabad-e Magyarországon nemzeti öntudatot, érzelmet nyilvánosan kimutatni. Nagy port ver fel mind a mai napig, különösen a "liberális" táborban, hogy Hegedűs Lóránt református püspök úr a MIÉP oldalán áll és véleményével, nézeteivel világosan (nem ködösítve) lép a nyilvánosság elé. Ószintén szólva nem értem ezt a nagy lármát és boszorkány üldözést, mert mindez Magyarországon és nem a trianoni elszakított országrészekben történik. Ott valamilyen formában még érthető lenne, ahol a soviniszta vezetők a magyarságot idegen elemnek tekintik, kultúrájuk, nyelvük gyakorlásában évtizedek hosszú sora óta akadályoztatnak, magyarságukért a mai napig szenvedniük kell. Itt a gondolatmenetben egy pillanatra meg kell állni. Nincsenek Magyarországon is hasonló jelenségek, amelyek a nemzeti érzelmet idegen elemként kezelik? Nem itt keresendő a kérdés kulcsa? Félelmetes, ha az ember mindezt végig gondolja és mindazok, akik erre rájönnek, kötelességszerüen állnak azon bátor és kérlelhetetlen (lefizethetetlen) hazafiak oldalára, akik nem mint titkos ügynökök a sötétben, hanem a nyilvánosság előtt vallják meg nézeteiket, állnak ki világosan a magyar nép érdekeiért. A másik kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy ha Thürmer Gyuláéknak van lehetőségük a kádári gyilkos idők után nosztalgiázni, akkor miért szégyen a magyarság, a NEMZET oldalán kiállni? Azon már vitatkozni sem lehet, hogy erre a kérlelhetetlen kiállásra a magyarságnak évszázadok óta szüksége volt és szüksége van mind a mai napig. A nemzeti eszmékért való kiállásra minden olyan népnek szüksége van, amelyik el akarja kerülni a beolvadást, meg akarja tartani tradicionális kultúráját, ezért szüksége van önmaga megbecsülése. Lassan eljutottunk egy olyan állapothoz, amikor az évtizedeken keresztül lenézett, üldözött nemzeti önmegbecsülés, öntudat, hazafiasság eltiprása eredményeként csak bizonyos szégyenérzettel összekötve és eldugva képesek az emberek magukat saját hazájukban magyarnak, nemzeti érzésekkel átitatottaknak megnevezni. Már már azon kell csodálkozni, hogy a nemzetellenes "liberális" csoportok eddig nem háborodtak fel azon, hogy Budapesten van NEMZETI MÚZEUM, volt ill. lesz NEMZETI SZÍNHÁZ, MAGYAR NEMZETI BANK és talán azt sem nézik jó szemmel, hogy Petőfi Sándor megírta a NEMZETI DAL-t. Csak félelemmel és felháborodással tudjuk magunknak azt a Magyarországot elképzelni, amelyik a Tamás Gáspár Miklós féle elmélettel (felhívására) a nemzeti nyomdatermékeket terjesztő újságárusok bódéit akarná felgyújtatni, ahol az ilyen tollnokok külföldön saját hazájuk (?) képét igyekeznek bemocskolni, hamis vádakat koholva és terjesztve országukban uralkodó állapotokról. Ennek a viselkedésmódnak az a pikantériája, hogy ilyet már megéltünk, ezt a szellemiséget terjesztette egy Adolf Hitler nevű "úriember" de ugyanebbe a kerékvágásba helyezkedett el Vlagyimir lljics Lenin és Joszip Viszárionovics Sztálin is. A különbség az, hogy ezeknek a felsorolt politikai bűnözőknek eszük ágába sem jutott magukat liberálisnak nevezni és a demokratikus elvek terjesztőinek sem adták ki magukat. A mai magyarországi "sajtószabadság" egyik kiváló terméke a nemrég a Magyar Hírlap-ban megjelent, Sz Nagy Csaba által elkövetett iromány leközlése, mely a mostani magyar kormány tagjait legszívesebben "likvidálni" szeretné. Nos Nagy Csaba (nem tudom mióta használja a kezdő Sz-t és hogy miért?) sem volt rest az elmúlt évtizedek nemzet- ellenes, a megszálló idegen hatalom kiszolgálásában versenyt futó pártmédia zsargonját átvenni. Hogy mindez nem véletlen játéka és inkább egy tudatos nemzetellenes akcióról lehet beszélni bizonyítja az is, hogy a Magyar (!) Televízióban mind a mai napig működhet mint műsorvezető egy olyan Vámos Miklós, akinek - és ez megjelent nyomtatásban - a Magyar Himnusz hallatán csak az jut eszébe, hogy egy ilyen alkalomkor az iskolában ahová járt, egy kisfiú nagyot szellentett! Kérem, tessék elgondolni, mi történne egy valamire való országban, legyen az Anglia, Amerika vagy akár Izrael, ha valaki a nemzeti öntudat egyik szimbóluma, a Himnusz énekléséről ilyen gondolatpárosítást tenne közzé? Tovább megyek, hány óráig lenne még Vámos ezekben az országokban az országos Televízió munkatársa? Magyarországon mindezt elkendőzik, "jópofaságnak" állítják be és a "szólásszabadság" jogán elfogadhatónak tartják... Na de kik azok, akik ezt az arcátlanságot ily módon értékelik? Itt kell keresni a gyökereket.
