Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2001-07-01 / 7-8. szám

2001. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 váratlanul ért mindenkit. Pro és kontra vélemények hangzottak el a bejelentéssel kapcsolatban. Tény, hogy az ország jelenlegi sportlétesítményei oly szegények, hogy a meglévőket alig lehet figyelembe venni. Az is igaz, hogy létezik egy program, mely azt célozza, hogy tíz éven belül egy tucat stadiont fel kell újítani, és új sportcsarnokokat és egyéb létesít­ményeket kell építeni. De mindez kevés ahhoz, hogy az ország ilyen világraszóló sportrendezvényt lebo­nyolítson. Ugyanakkor több mint tíz év van még arra, hogy feszített munkával pótolja a hiányzókat. Az elmúlt években az olimpiák rendezése nyereséges volt. Nyilván ez Magyarországon is így lenne. Kérdés, hogy bár az ipar gyorsan fejlődik, a nemzeti jö­vedelem emelkedik, mindez elég-e ahhoz, hogy az ország nyugodt szívvel belevágjon a megrendezés­sel járó hatalmas beruházásokba. Presztízs szem­pontból óriási lenne. Ugyanakkor iszonyatos fele­lősséggel is jár. A bejelentést az a miniszterelnök tette, akit a liberál-bolsevik ellenzék már-már betegesen gyűlöl, és egyre gyakrabban hangzik el ilyen-olyan kijelen­tés a meggyilkolására. A Magyar Hírlap egyik írása szinte javaslatot tesz a miniszterelnök likvidálására. A javaslatot mérsékelt felháborodás követte. Ismerve a hazai körülményeket, például ha fordítva, az ÁVO-s csemete Bauer, vagy Eörsi Mátyás személyét illetően hangzana el valamelyik újságban hasonló célzás, olyan hatalmas felháborodást szítanának bizonyos körök, hogy még az ENSZ is ezzel foglalkozna. Azonnal az egész ország rasszista lenne, és ter­mészetesen antiszemita. Megjelent a lapban valami­féle bocsánatkérés féle, de ez nem állt arányban a leírtakkal. A Fidesz úgy reagált a dologra, hogy nem engedte be a Magyar Hírlap munkatársát a szegedi Fidesz-kongresszusra, és továbbra is ragaszkodtak egy tisztességes bocsánatkéréshez, illetve helyre- igazításhoz. Ez persze nem történt meg, helyette a bolsevik-liberális sajtó, a Magyar Újságírók Országos Szövetségével együtt, a sajtószabadság megsér­téséről üvöltött, hisztériát keltve. Még el sem simultak a botrányt keltett hullámok, amikor az egyik legné­zettebb kereskedelmi televízió csatornáján, vagy inkább kanálisán feltette a kérdést a 'sztár-riporter egy orosz bérgyilkosnak, hogy menynyiért ölné meg a magyar miniszterelnököt. A műsor után már hango­sabb volt a botrány. Persze annyira azért nem, mint amikor kifütyülték Göncz Árpádot egy beszéde al­kalmával. Jó, ezt meg is lehet érteni, hiszen meny­nyivel súlyosabb dolog a liberálisok kedvencét, min­denki Árpi bácsiját kifütyülni, mint a törvényes mi­niszterelnök meggyilkoltatását forszírozni... Az is igaz, az uraknak ebben már van némi gyakorlatuk, hiszen apáik vagy nagyapáik, valamint elvbarátaik ezt már megtették egy másik miniszterelnökkel, Nagy Imrével. Már csak tíz hónap van hátra az ország­gyűlési választásokig. Az MSZP megnevezte minisz­terelnök-jelöltjét, Medgyessy Péter személyében. A nemzeti oldal jelöltje továbbra is Orbán Viktor, mig az SZDSZ Demszky Gábort emlegeti. Érdekes megfi­gyelni, hogy a különböző közvéleménykutató in­tézetek fanyalogva közük, hogy a Fidesz népsze­rűsége beérte az MSZP-t, sőt olvasni olyan prognózist is, hogy egy-két százalékkal túl is szárnyalta. Tudják ezt a szocik is, ezért különböző trükkökkel és pótcselekvésekkel próbálják magukra felhívni a figyelmet. Ilyen a legutoljára kiagyalt négy igenes megkérdezés, melynél négy lényegtelen, il­letve már megoldottnak tűnő problémát illetően írná­nak ki népszavazást. Hangsúlyozom, nem lényegi kérdésekről van szó. Egész pontosan, vitát akarnak gerjeszteni. Úgy van vele az MSZP, mint az öreg ri- pacs: mindegy, hogy mit, csak beszéljenek róla. Egyelőre még szolid mederben folyik az előkészület, nincs még kampány. Mégis azt kell írnom, hogy a 2002-es választás kampánya, igencsak hangos lesz, melyben a durva hang sem lesz ritka. Bár tévednék! Bemutatták a MIÉP színeiben induló buda­pesti képviselő jelölteket. A harminckét személy közül többeknek a neve igen jól cseng a honi poli­tikai életben. Néhányat a teljesség igénye nélkül kiemelnék közülük: Balczó Zoltán, aki jelenleg is ott ül a parlamentben, ó Balczó Andrásnak, a három­szoros olimpiai bajnoknak az öccse. Rozgonyi Ernő, ó is tagja a MIÉP-frakciónak, ismert közgazdász. Erkel Tibor, országgyűlési képviselő, a Zene- akadémia tanára, Erkel Ferenc unokája. Hegedűs Zsuzsanna előadóművész és Hegedűs Lóránt képviselő. Mindketten református lelkészek, Hegedűs Lóránt református püspök gyermekei. Schuszter Lóránt, az ismert zenész, a fővárosi önkormányzat tagja. Fenyvessy Zoltán jogász, jelenleg is tagja az országgyűlésnek. Csath Magdolna, ismert köz­gazdász. Lentner Csaba, szintén közgazdász, ma is ott ül a parlamentben. Szentmihályi Szabó Péter, is­mert író és publicista. Nagy Feró, a hires rockzenész, és még lehetne sorolni. Ismert, hogy Csurka István a MIÉP elnöke 13-15 százalékos eredményt vár a MIÉP szereplésétől, Úgy, hogy ezzel a harmadik erővé váljanak az Országgyűlésben. Az induló jelöltektől az az elvárás, hogy eljussanak a második fordulóig. A MIÉP az összes országgyűlési jelöltjével szerződést köt, melyben valamennyi induló vállalja, hogy megfelel a párt által támasztott erkölcsi és al­kalmassági követelményeknek. így a jelölteknek feddhetetlennek kell lenniök, akik átmennek az átvilágításon, és nincs semmi takargatnivalójuk a múltból. ERDÉLY MAGYAR FÖLD HARCOLJUNK ÉRTE!

Next

/
Thumbnails
Contents