Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2001. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 STIRLING GYÖRGY KÉMBOTRÁNY WASHINGTONBAN II. rész Az 1985-ben sikeresen nyélbeütött első üzlet után rendszeressé vált a kapcsolat Cserkasin ezredes és Hans- sen között: az üzenetváltás mindig abban kies, kevéssé látogatott viennai parkocskában történt, ahol az első kémanyag, illetve az érte kialkudott 100 ezer dolláros csekk gazdát cserélt. Annyi már most is biztosnak látszik, hogy Hanssen és Cserkasin többé személyesen nem találkoztak, mert az veszélyes lett volna és postaládául továbbra is a park egyik eldugott sarkában álló szeméttároló szolgált. Hanssen minden délután erre sétáltatta a kutyáját és szürkületkor senkinek sem tűnhetett fel, hogy mit keresnek a szeméttartó közelében. Attól nem kellett tartani, hogy az esti órákban bárki is megbolygatja a tárolót, mert azt csak reggelenként ürítették ki. Ha sürgős üzennivalójuk volt egymásnak, Hanssen utcai fülkéből hívta fel a szovjet-orosz követséget és álnéven hagyott üzenetet "üzlettársának", aki szükség esetén ugyanezt a módszert alkalmazta. A gépezett olajozottan működött: a KGB addig sohasem remélt titkos adatok birtokába jutott, Hanssen bankszámlája pedig lassan, de biztosan hízott. Óvatosságból a kapott készpénz-összegek nagyobb részét jeligésen külföldi bankokban helyezte el, ám a pénzen kívül időnként gyémántokat is kapott fizetségül, amelyeket otthon köny- nyű volt elrejteni. Hanssen viszonylag "olcsó" kém volt, mert a nyomozás eddigi állása szerint a tizenöt év alatt nem kapott több pénzt megbízóitól 1—2 millió dollárnál, ezenkívül további egymilliót az egyik moszkvai bankban helyezett el számára a KGB. Hogy ezért, a rizikót tekintve aránylag nem nagy összegekért milyen ellenértéket szállított le Hanssen Cser- kasinéknak, az most, a nyomozás kezdeti szakaszában még csak hézagosán állapítható meg. Az biztosnak tűnik, hogy összesen hatezer oldalnyi dokumentumot juttatott el 27 csomagban megbízóinak s ebben az anyagban szerepeltek az amerikai elekronikus kémelháritási titkos kódjai, a szovjetunióbeli ügynökök beszervezésének módszereit tartalmazó dossziék, az FBI külföldi kémelháritó stratégiájának összefoglalója, a CIA-nek a KGB-ről készített tanulmánya, a Szovjetunióban, illetve az Oroszországban tevékenykedő kettős ügynökök egy részének névsora és az amerikai kémelháritás legféltettebb titkait képező hasonló csemegék. Nagy valószínűséggel Hanssen árulta el az oroszoknak azt az alagutat is, amelyet a nyolcvanas évek végén az amerikai titkosszolgálatok ástak a washintoni szovjet nagykövetség főépülete alá, hogy rákapcsolódjanak az ott futó kábelekre. (A hidegháborús időkben már rebesgetett ügyből napjainkban lett majdnem diplomáciai konfliktus. de erre még később visszatérünk.) Hanssen egyebek közt óriási segítséget nyújtott Moszkvának, amikor 1989-ban figyelmeztette a kágébéseket, hogy a bécsi amerikai nagy- követség általuk beszervezett ügyvivőjét az FBI figyeli és ezt a vonalat egyelőre "altatni" kell. (A diplomatát, Felix Blochot a evanú alapján később mégis letartóztatták, de mivel nem tudták biztosan rábizonyítani a szovjet kapcsolatokat, büntetése csak az elbocsátás lett.) Noha Robert Philip Hanssen bűnlajstroma az eddigiek szerint nem sokkal marad el az Egyesült Államoknak legnagyobb károkat okozó Aldrich H. Ames vétkei mögött, ez utóbbi már kilenc esztendei "működés" után lebukott, míg Hanssen 15 éven át zavartalanul folytathatta üzelmeit. Ennek oka az lehetett, hogy Hanssen rendkívül átgondoltan és óvatosan intézte az ügyeit. Az első bizalmas szállítmány leadásakor közölte Cserkasinnal — akivel egyébként egy esetet kivéve személyesen soha többé nem találkozott —, hogy milyen kódot fog használni a dokumentumok leadása, illetve az azokért járó ellenérték felvétele időpontjának közlésére. Elővigyázatosságból abban is megállapodott meg-bízójával, hogy az általa megadott dátumokból minden esetben le kell vonni hatot, mert így kapják meg a valódi időpontot. Például október 15. délután hat óra voltakép október 9. delet jelent. Hogy ilyen óvatosság mellett mégis lelepleződött, abban természetesen nagy szerepe volt a szerencsének: ámbár az FBI már régen gyanította, hogy Ames lebukása után is maradt Moszkvának egy magas beosztású beépített embere Washingtonban, aki hírekkel látja el a KGB-t, a nyomozás sokáig nem volt több sötétben tapogatózásnál. Végül tavaly ősszel az FBI birtokába került több, egybizonyos "B"-ről szóló adat. amelyek ráillettek Hans- senre. (Az adatok Moszkvából származtak, de hogy azokhoz hogyan jutott hozzá az FBI, az "szakmai titoknak" számít...) Ezek alapján kezdték figyelni Hanssent: január közepére összejött kellő számú bizonyíték és 18.-án sor került a letartóztatásra. (A Washington Post erről szóló beszámolója kissé kajánul jegyzi meg: most a KGB-köz- pontban törhetik a fejüket az "illetékesek", hogy vajon ki lehetett az, aki átadta az amerikaiaknak a "B"-ről szóló dossziét?...) Ebben a dossziéan egyébként szerepelnek utalások olyan bűnökre is, amelyekért Hanssen akár halálos ítéletet is kaphat. Ugyanis fennforog annak a gyanúja is, hogy — akárcsak Ames — Hanssen is több amerikai, illetve kettős ügynök halálát okozta, amikor elárulta kilétüket a KGB- nek. Ames lelkén 9, az oroszokhot beépült amerikai hírszerző kivégzése száradt és csupán azért nem kapott — noha megérdemelte volna — kötelet, mert csak nem sokkal ügyének tárgyalása után minősítették főbenjáró bűnnek azt a tevékenységet, aminek alapján Amerikának dolgozó kémet halálra ítélhetnek. Úgy tűnik, Hanssen szintén felelős három kettős ügynök lebuktatásáért, akik közül kettőt ki is végeztek Moszkvában. A történet a következő: Hanssen már bemutatkozó levelében közölte a KGB-vel, hogy Valerij Martonov és Szergej Motorin, a washingtoni szovjet nagykövetség két beosztottja, vala
