Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. január Hogy milyen kilátástalan (vég)helyzetben van az emberiség, azt bárki fölbe­csülheti a saját környe­zetében. Mindenütt érzékel­hető az erkölcsnek az ösztö­nök fölszabadítását követő állatiassággal szembeni esélytelensége. Mert emberi tartást, erkölcsi visszafogott­ságot tanúsítani nehezebb mint kívánságaink szerint élni, engedni az élvezetek csábításainak. Az emberiség jövőjével játszik minden egyes kor­mány, amely könnyedén átengedi a terepet a mindent túllihegő képmutató demok­ratáknak. Ezért hellyel- közzel fel kéne hogy tegye magának a kérdést: Vajon hová vezet az ösztönök által megszabott út? Mert ha kisebb bajok esetén sem tudjuk kedvezően befolyá­solni az embereket, vajon miként tudjuk majd súlyo­sabb esetekben? Mert a hivatástudatuk szerint tanító papok és pedagógusok is nagy bajban, mondhatni vesztes helyzetben vannak. Mert vajon kinek fog hinni a nebuló? Az őt fegyel­mező, korlátozó, „önsa­nyargatásra” késztető neve­lőjének, vagy a „minden a tiéd. vedd el a magadét és élvezd az életet!" — felszó­lításnak? Azt hiszem, a válasz egyértelmű: az er­kölcs végérvényesen el­veszíti utolsó pozícióit is! Az apák szemben találják magukat fiaikkal és leá­nyaikkal. Nincs az az eré­lyes és hiteles szülői fel­lépés, valamint magatartás, amely érvényre jutna a divathóbortokat diktáló, féktelen vásárlásra ösztönző, szabad életet példázó hiva­talos programokkal és tö­megmagatartással szemben. Ott bukik el a szülői in­telem, hogy korlátoz és irányt szab. Mert hogyne lenne vonzóbb a fiatalok számára az intim titkok feltárását és a felkorbácsolt vágyak kielégítését ígérő ösztönzés? Érdekes módon azonban, teljességgel hiá­nyoznak azok a programok, amelyek a szexuális szaba­dosság és gátlástalanság veszélyeire figyelmeztetnek. Ilyen jellegű interpellációk nem hallatszanak a liberális parlamentekből. Százszor inkább hangot kap a bűnö­zők védelme, ami nem más, mint az „egyéni jogok”-kal való visszaélés. Százszor inkább hangot kap a nem­zeti kultúra rombolásának programja és a homoszexu­álisok örökbefogadási joga, annak kapcsán pedig a családi pótlékra jogot for­máló követelésük, mint a nemzetnek a züllesztéssel szembeni védelme... Node hogyan is várhatnánk ilyes­fajta védelmet a züllesztés­sel szemben, amikor maga a züllesztés van progra­mon ?!... Eleinte mindebből csak egyes furcsa — lásd a fen­tebbieket — tételek érhetők tetten. Ezeket azonban kevés egyenként elutasítani, mert ha valaki lát is, nem csak bámul, akkor észlelnie kell, hogy ezek az anti- humánus és életellenes törekvések tulajdonképpen az egyes nemzetek egésze ellen irányulnak. Ha valaki nem hiszi ezt, kérem, tanul­mányozza az áldozattá vált Magyarország esetét. Magyarországon, sajnos, nem alakult ki egészséges védelmi front a züllesztő és nemzetlenítő törekvésekkel szemben. A politikusok (apolitikusok) és a tömegek egyaránt bedőltek az affekta liberális szólamoknak és szirénhangoknak. Mindent elfogadtak amit mások diktáltak, mások érdekében, mások, a másság védel­mében — a magyarsággal szemben, a magyarság ellen. Ez az egyoldalú harc mára befejezettnek tűnik, mely­nek következtében a ma­gyarság áldozati szerepe végérvényessé válhat... Pedig milyen ártalmat­lannak tűnő módon kez­dődött minden: a demok­rácia jegyében, a másság tiszteletében, ami egyébként is — mint hangoztatták — „belépőjegy” az Európai Közösségbe. Aztán amint láttuk, a kisebbségek, a kisebbségi csoportok védel­me szépen kiterjedt az ext­rém, destruktív elvek és csoportok védelmére — a nemzettel szemben. És ami mindebben a legmegalázóbb és legérthetetlenebb, hogy a nemzet nem tudatosította azt, hogy éppen azok, akik abortuszt ajánlanak leánya­inknak, 4-5-6 gyermeket nevelnek családonként, méghozzá olyan szigorú belső családi hierarchia keretei között, amit mi már el sem tudunk képzelni, mert nem fér bele a lógás, a tanulás mellőzése, a szü­lőkkel szembeni tiszteletlen­ség és ellenszegülés. Annak ellenére sem, hogy a mi fiainkat és lányainkat éppen erre buzdították és buzdítják ma is, a saját szüleikkel és saját jövőjükkel szemben!... És fiaink és leányaink, sajnos, inkább hittek az idegeneknek, mint a saját szüleiknek. És mentek vígan a diszkóba, bele az éjsza­kákba, itallal, szexszel, itt- ott drogokkal fűszerezve „csodálatos”, „szabad” életüket. Azt azonban senki sem mutatta fel nekik pél­daként, hogy azok az urak és úrhölgyek, akik ezt a züllött, önpusztító életet ajánlották nekik, többek között parlamenti szónok­lataikkal és szavazataikkal egyaránt, amikor gyer­mekeink nyakába zúdították a nyugati kultúrmocskot, szétrohasztották a családo­kat, megszüntették az is­kolák erkölcsnevelő szere­pét, csakúgy mint az egyhá­zakét, mindaddig ők és csemetéik, szinte köteles- ségszerűen látogatják a színházakat és koncertter­meket, miközben a családfő intelme — náluk — meg­fellebbezhetetlen. Nincs is náluk felmentés a léhaság­ra! Gyermekeik kötelező életcélja a tanulás, az ér­vényesülés — a mi kizárá­sunkkal. Valahogy így vezet az út az abortusztörvénytől a nemzethalálig. Vigyázok, őrködjetek a vártán! /AMERIKAI MAGYARSÁG/ CÚTH JÁNOS KINEK JÓ EZ ÍGY?

Next

/
Thumbnails
Contents