Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. január Hogy milyen kilátástalan (vég)helyzetben van az emberiség, azt bárki fölbecsülheti a saját környezetében. Mindenütt érzékelhető az erkölcsnek az ösztönök fölszabadítását követő állatiassággal szembeni esélytelensége. Mert emberi tartást, erkölcsi visszafogottságot tanúsítani nehezebb mint kívánságaink szerint élni, engedni az élvezetek csábításainak. Az emberiség jövőjével játszik minden egyes kormány, amely könnyedén átengedi a terepet a mindent túllihegő képmutató demokratáknak. Ezért hellyel- közzel fel kéne hogy tegye magának a kérdést: Vajon hová vezet az ösztönök által megszabott út? Mert ha kisebb bajok esetén sem tudjuk kedvezően befolyásolni az embereket, vajon miként tudjuk majd súlyosabb esetekben? Mert a hivatástudatuk szerint tanító papok és pedagógusok is nagy bajban, mondhatni vesztes helyzetben vannak. Mert vajon kinek fog hinni a nebuló? Az őt fegyelmező, korlátozó, „önsanyargatásra” késztető nevelőjének, vagy a „minden a tiéd. vedd el a magadét és élvezd az életet!" — felszólításnak? Azt hiszem, a válasz egyértelmű: az erkölcs végérvényesen elveszíti utolsó pozícióit is! Az apák szemben találják magukat fiaikkal és leányaikkal. Nincs az az erélyes és hiteles szülői fellépés, valamint magatartás, amely érvényre jutna a divathóbortokat diktáló, féktelen vásárlásra ösztönző, szabad életet példázó hivatalos programokkal és tömegmagatartással szemben. Ott bukik el a szülői intelem, hogy korlátoz és irányt szab. Mert hogyne lenne vonzóbb a fiatalok számára az intim titkok feltárását és a felkorbácsolt vágyak kielégítését ígérő ösztönzés? Érdekes módon azonban, teljességgel hiányoznak azok a programok, amelyek a szexuális szabadosság és gátlástalanság veszélyeire figyelmeztetnek. Ilyen jellegű interpellációk nem hallatszanak a liberális parlamentekből. Százszor inkább hangot kap a bűnözők védelme, ami nem más, mint az „egyéni jogok”-kal való visszaélés. Százszor inkább hangot kap a nemzeti kultúra rombolásának programja és a homoszexuálisok örökbefogadási joga, annak kapcsán pedig a családi pótlékra jogot formáló követelésük, mint a nemzetnek a züllesztéssel szembeni védelme... Node hogyan is várhatnánk ilyesfajta védelmet a züllesztéssel szemben, amikor maga a züllesztés van programon ?!... Eleinte mindebből csak egyes furcsa — lásd a fentebbieket — tételek érhetők tetten. Ezeket azonban kevés egyenként elutasítani, mert ha valaki lát is, nem csak bámul, akkor észlelnie kell, hogy ezek az anti- humánus és életellenes törekvések tulajdonképpen az egyes nemzetek egésze ellen irányulnak. Ha valaki nem hiszi ezt, kérem, tanulmányozza az áldozattá vált Magyarország esetét. Magyarországon, sajnos, nem alakult ki egészséges védelmi front a züllesztő és nemzetlenítő törekvésekkel szemben. A politikusok (apolitikusok) és a tömegek egyaránt bedőltek az affekta liberális szólamoknak és szirénhangoknak. Mindent elfogadtak amit mások diktáltak, mások érdekében, mások, a másság védelmében — a magyarsággal szemben, a magyarság ellen. Ez az egyoldalú harc mára befejezettnek tűnik, melynek következtében a magyarság áldozati szerepe végérvényessé válhat... Pedig milyen ártalmatlannak tűnő módon kezdődött minden: a demokrácia jegyében, a másság tiszteletében, ami egyébként is — mint hangoztatták — „belépőjegy” az Európai Közösségbe. Aztán amint láttuk, a kisebbségek, a kisebbségi csoportok védelme szépen kiterjedt az extrém, destruktív elvek és csoportok védelmére — a nemzettel szemben. És ami mindebben a legmegalázóbb és legérthetetlenebb, hogy a nemzet nem tudatosította azt, hogy éppen azok, akik abortuszt ajánlanak leányainknak, 4-5-6 gyermeket nevelnek családonként, méghozzá olyan szigorú belső családi hierarchia keretei között, amit mi már el sem tudunk képzelni, mert nem fér bele a lógás, a tanulás mellőzése, a szülőkkel szembeni tiszteletlenség és ellenszegülés. Annak ellenére sem, hogy a mi fiainkat és lányainkat éppen erre buzdították és buzdítják ma is, a saját szüleikkel és saját jövőjükkel szemben!... És fiaink és leányaink, sajnos, inkább hittek az idegeneknek, mint a saját szüleiknek. És mentek vígan a diszkóba, bele az éjszakákba, itallal, szexszel, itt- ott drogokkal fűszerezve „csodálatos”, „szabad” életüket. Azt azonban senki sem mutatta fel nekik példaként, hogy azok az urak és úrhölgyek, akik ezt a züllött, önpusztító életet ajánlották nekik, többek között parlamenti szónoklataikkal és szavazataikkal egyaránt, amikor gyermekeink nyakába zúdították a nyugati kultúrmocskot, szétrohasztották a családokat, megszüntették az iskolák erkölcsnevelő szerepét, csakúgy mint az egyházakét, mindaddig ők és csemetéik, szinte köteles- ségszerűen látogatják a színházakat és koncerttermeket, miközben a családfő intelme — náluk — megfellebbezhetetlen. Nincs is náluk felmentés a léhaságra! Gyermekeik kötelező életcélja a tanulás, az érvényesülés — a mi kizárásunkkal. Valahogy így vezet az út az abortusztörvénytől a nemzethalálig. Vigyázok, őrködjetek a vártán! /AMERIKAI MAGYARSÁG/ CÚTH JÁNOS KINEK JÓ EZ ÍGY?