Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. április felügyelőbizottság kuratóriumában már helyre állították az arányt. Ezt követően az ellenzék visszavonta kurátorait és az SZDSZ az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a csonka kuratóriumot, de a rendezési elvet, mely az arányok betartását szorgalmazta, rendjén találta. Azóta a két ellenzéki párt teljes erővel üvölti, hogy a kuratórium munkája alkotmányellenes. Arról viszont bölcsen hallgat, hogy ezt a jogtalanságot pont az ő hozzáállásuk okozza. Az átlagember megtévesztését, manipulációját magasfokon műveli az ellenzék. Érdekes eset történt nemrég, mely az ellenzék, esetünkben az SZDSZ képmutatását bizonyítja. Bauer úr, liberális országgyűlési képviselő, akinek az apja ÁVOS pribék volt, egy újságban azon kesereg, hogy őt azért mellőzik a pártjában, mivel a szülei úgymond kommunisták voltak, illetve közismert a zsidó származása. A Fidesz egyik nagygyűlésén, Kövér László idézve az interjút kijelentette, a Fideszben elképzelhetetlen, hogy valakit azért mellőzzenek mert zsidó származású és a szülei kommunisták voltak. Ugyanis a Fideszben mindenkit a tettei után ítélnek meg. A Parlamentben az egyik liberális képviselő tiltakozott Kövér László "zsidózása" és "kommunistázása" ellen, mint egy felhíván a külföldi közvélemény figyelmét arra, hogy a Fidesz nagygyűléseken gyakori az antiszemita megnyilvánulás. Ez jellemzi az SZDSZ politikai arculatát. Idehaza is vitát váltott ki az osztrák Jörg Haider sikere és pártja kormányszerepe. Az Orbán kabinet nem ment bele céltalan vitába, és noha aggodalmát fejezte ki, a véleményük az volt, hogy a Szabadság Párt egy demokratikus választáson ért el eredményt. Ami pedig az új kormányt illeti, csak a tettei után szabad megítélni. Kényes a helyzet, mivel Haider lassítani szeretné új államok EU-hoz való csatlakozását, félve az olcsó munkaerőtől, illetve az idegenektől. Ami az idegeneket illeti, nem igazán ránk gondoltak, hanem azon ázsiai bevándorlókra, akik más men- talitásúak, más kultúrát képviselnek, más az identitásuk, mely súrlódást okozhat az osztrákok körében. Nem légből kapott aggodalmak ezek, van rá példa az öreg kontinensen. Az egész Haider ellenes hisztériát inkább a baloldal szítja és a zsidóság. Erre példa Izrael. Az az ország tiltakozik legjobban, amely 20 év alatt szinte egyetlen rávonatkozó ENSZ határozatot nem tartott be, és amely országban az alkotmány szintjére emelték a faji megkülönböztetést. Erre remek példa, hogy a saját földjén élő palesztin nem juthat állampolgársághoz. Hát ennyit a nyugati demokráciáról! Hazai körkép VANDALIZMUS Hazánk a rombolás, a brutalitás korában él. A vandalizmus romhalmazaiba lépten nyomon belebotlunk. Csak néhány példával hozakodom elő. A buszmegállók üvegpavilonnjai esztétikusak, jó rájuk nézni. Ezek az építmények a bűnös lelküeket zavarják, irritálják, akik irtóznak a szépségtől. Jó volna lelkűkbe bújni, vajon mit érezhetnek miközben divatos bakancsukkal, vagy letört husánggal pozdorjává törik a drága üvegtáblákat. Végül merényletükre felteszik a pontot fekete apray-vel szörnyű firkákat hagyva maguk után. A városban járván iszonyodva nézem a szétvert telefonfülkéket. Kitört üvegfalai között kitépett lapjait borzolja a szél. A készülék lógó nyelvvel kizsigerelve himbálódzik a félig összetört automata mellett. A "kéjgyilkosok" itt is alapos munkát végeztek. Folytatom a sétámat a felhasított sebek mentén. Rettegve megyek le az aluljárókba és szemembe ötlenek a falakra kent trágárságok. Odébb, mossák, kaparják a mocskot, de oldószerük nehezen oldja a fortéimét. A buszok, metrók üléseit sem kímélik, felhasítják, ráfujják a maradék festéket. Úgy látszik őröket, vagy egy egész hadsereget kellene állítani az ország különböző pontjaira, néhány lépésre a huszonegyedik századtól és még nagyon távol Európától. Ezek a vandálok rosszul érezhetik magukat a metró labirintusában, mert a kamerák kereszttűzében szinte tehetetlenek, de azért olykor indulataik odalent sem ismernek határt. Pokollá változtatják a földalatti világot. Inkább a felszínen rombolnak. A parkokban, padokat, kerti műanyagszékeket törnek darabokra, frissen festett házak falait csúfítják el kifogyhatatlan tégelyük mocskával. Mintha szervezetten ténykednének. Egyszercsak feldereng egy reményt keltő fény: a villamosmegállóban egy édesanya álldogáll csöppségével. A mama színes papírból bontogatja ki a csoki falatot. A fecnik lehullanak és akkor csoda történik, a kis emberke leguggol és kezdi összeszedni a hulladékot. Anyja sziszegve ráförmed: "Ne szedj össze mindenféle piszkot..." És még egy nagyot ránt a kislegénykén, aki szemeiben két nagy kérdőjellel néz fel anyukájára és nem érti... A levizelt illemhelyek, a felhasított vonatülések, a megcsonkított közlekedési táblák, kivert villanyégők, leszakított, ellopott kábelek országa vagyunk. A vandalizmus hazánkban és a nagyvilágban egyaránt él és pusztít. A korrupció, a közpénzek dézsmálása, talán nem vandalizmus? De, az! A robbantások, gyilkosságok, rablások már a brutalitás szintjére emelik a szörnyű tetteket. Sokan azon mesterkednek, hogy kihaljanak az emberi illúziók, a még megmaradt önérzet, a valamiben való hit. Vandálok rombolják anyanyelvűnket, felejtetik velünk múltunkat. A mai kormány hadat üzent a szellemi vandalizmusnak, a brutalitásnak. Kemény harc lesz. Az ellenfél fegyverzete erős, kezükben a média, ahonnan agyunkba, lelkűnkbe sugározzák az erőszakot, a halált, a hamis ideológiát. Ránk emelik a lángot lövellő golyószórókat, amik szinte szitává lövik képernyőinket. A gyerekek riadtan nézik a szörnyfejű, vérben forgó szemű rajzfilm figurákat, akik sejtetik a halált, a pusztítást. A rombolás és az erőszak kéz a kézben jár közöttünk. Megálljt kell parancsolni a szellem, a lélek gyilkosainak. /Új Idők/ Angyal János
