Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
2000. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa MÉG MINDIG A KORONA Még mindig nem tudta lábon kihordani a Szent Korona átköltöztetését a szoclib sajtó, holott már tíz napos a történet, enyi idő alatt egy komolyabb influenzából is kikecmereg az ember, ha szót fogad az orvosának. A tegnapi Vasárnapi Hírek egyszerre két cikkben is teremtettézik az esemény kapcsán, sztereóban sújt le a piszok átköltöztetőkre, magyaroséit virtusnak nevezve "a korona körüli hercehurcát", amelyen odaát, a fejlett Nyugaton nagyokat derülnek, illetőleg elnéző mosollyal nyugtázzák, ahogyan anya szokott nézni hibbant gyermekére. Már pedig ez - így az egyik jegyzetíró - nagyon nem jól van, mert nekünk úgy kell bánnunk a nemzet Szent Koronájával, hogy elnyerjük az ottaniak tetszését. Most azonban nem úgy bántunk, s emiatt a nyugati sajtó feddőleg fölemelte a mutatóujját. Ejnye, magyarok, ez nekünk nem tetszik! Tovább ront a helyzeten, hogy a korona áthelyezésről "a hazai szélsőséges lapokban kormánydícsérő írások jelentek meg". Egyáltalán - írja a mértékadó hetilap - "a közelmúlt ünnepei valahogy sokkal áhítatosabbra, de főképpen díszmagyarabbra sikeredtek (...) Orbán Viktor jól megríkatta a gyanútlan Híradó-nézőt (...) bejglit és bugylibicskát osztott a Pristinában szolgáló katonáknak, mint egykoron a szépemlékű, nagyságos és vitézlő kormány- zóné..." És mondja, mondja, fröcsköli az átkokat a két kiváló tollnok, míg a jelzőket keresik, szemük vérben forog, artériáik kidagadnak, szájpadlásuk kiszárad. Szegény kollégák. Talán ha még időben látja őket az orvos, megmenthetők a közröhejtől. Talán akkor nem megy ki a fejükből a felejthetetlen esemény, az éjfélig kígyózó, több tízezres sor a Parlament előtti Kossuth téren, a tisztelgő-ünneplő nemzet. Vagy felrémlik előttük az SZDSZ Új Generáció kétszáz fős szánalmas brigádja, ahogyan a múzeum előtt rázzák az öklüket... Segény kollégák, akik nem tudják, hogy ez itt Magyarország és magyar Szent Korona. És itt olyan emberek is élnek, akik a maguk szíve és hite szerint akarnak ünnepelni, s fütyülnek arra, mit szól ehhez a New York Times mérges cikkírója. És olyanok is élnek itt, akiknek nem röhejes kimondani a szót: nemzet, haza, szívdobbanás. Tudják, kollégák, különös ember ez a magyar. P.Gy. /N.M. 2000. jan. 10./ Két barát beszélget a kocsmában: —Mit szólsz hozzá, komám, az van az újságban, hogy tíz házasság közül csak egy sikerül. —Nem tudok hozzászólni, mert én még csak négyszer házasodtam...-Kedves vendég, hogy ízlik a bécsi szeletünk?-Mint szakember mondhatom, kitűnő nyersanyagból készült. —Ön hentes?-Nem, kérem, cipész vagyok! * —Maga hogyan készült fel az idei télre? —Még jobban összehúztam magam, mint eddig. * —A tanító néni ma érdeklődött a családunk iránt - újságolja Pistike otthon az anyukájának. —Azt kérdezte, hogy van-e testvérem. Azt mondtam, hogy nincs. Egyke vagyok. —És erre mit szólt a tanító néni? —Azt, hogy hála az égnek. * Öregapó és öreganyó azon kapja magát a ligeti pádon, hogy a bokorból szerelmeskedés hangjai hallhatók.-Köhintsél már egyet, hogy észbe kapjanak, nincsenek egyedül! - biztatja az anyóka élete párját. —Eszem ágában sincs - feleli öregapó. - Nekünk se köhintett senki, amikor házasságot ígértem neked.-Miért áll a gólya mindig egy lábon?-Mert ha a másikat is felemelné, hanyatt esne! Újsághír: Az SZDSZ aláírásgyűjtést szervez a sorkatonai szolgálat megszüntetésére.- Kedveském, hol kell aláírni, hogy ne legyünk katonák? na z&./
