Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. március LITTLETON, COLORADO Az amerikai iskolai élet legvéresebb eseménye Két állig felfegyverzett diák Hitler születésnapját ünnepelve, behatolt az iskolájuk étkezdéjébe, majd a könyvtárba, ahol ebben az időben a legtöbb diák tartózkodott, s automata fegyverükkel, lefűrészelt végű puskájukkal, otthon készített bombáikkal tüzet nyitottak mit sem sejtő társaikra. Előzőleg robbanásra kész gázpalackokat helyeztek el nemcsak az iskolában, de az iskola parkolójában álló kocsikba is. Készen voltak arra, hogy lángba borítsák az iskolát s akit érnek a diákok és tanárok közül, kivégeznek. Percek alatt tizenhárom halott feküdt a padlón, az egyik a mindenki által rajongva szeretett tanár, a másik egy 16 éves kislány, aki szembenézve a rászegezett puskával, bátran kijelentette, hogy ő hisz Jézusban. Egy bátor tanárnő irányította a többieket, hogy rejtőzzenek asztalok, padok alá vagy fussanak ahogy tudnak ki a teremből. Legalább húszán súlyosan megsebesültek. A két fiú akkor magára fordította a puskát s agyonlőtte magát. A hír gyorsan terjedt. A szülők százai érkeztek az iskola területére, hogy keressék gyermekeiket a halottak s a súlyosan sérültek között. Az egyik gyerek a rejtekhelyéről értesítette a rendőrséget. Mentőautók érkeztek, három csoportban "sharp shooterek", akik azonban a zűrzavarban csak óvatosan próbáltak behatolni a mészárlás színhelyére. Senki sem tudta mi történt s kik voltak a tettesek. Ilyen vérengzés egy amerikai iskola területén sose történt. A két gyilkos fiú szülei is megérkeztek de megdöbbenésükben csak annyit tudtak mondani, hogy "We are sorry". Azután amerikai szokás szerint ügyvédet fogadtak, aki azt tanácsolta nekik, hogy senkivel ne tárgyaljanak az ügyben. Várjanak a további fejleményekre. * Az elkövetkező napokban, a temetés után, felmerült a kérdés: Ki a bűnös? Ki a felelős? A választ azóta is keresi az egész ország. Rendőrök, jogászok, iskolai vezetők, szülők, sorstársak, pszihológusok... Nem kétséges, hogy a két fiú lelkén többszörös gyilkosság szárad, de hogyan lehetséges, miután minden bizonyíték meg van arra, hogy egy éven át tudatosan készültek erre a vérontásra; legalább harminc bombát készítettek a családi garázsban az internet irányítása alapján, évek során vásárolták az öldöklő fegyvereket, nem is titkolták, hogy egy maffia tagjai, szüleik napról, napra nyugodtan tértek aludni s mint mondották, fogalmuk sem volt arról, hogy mi történik a hátuk mögött. Az a gyerek, akit az iskolából hazatérve az anyja csókja vár, aki a családi asztal mellett megbeszéli a szüleivel a nap eseményeit, még ha kifogásolja is a társadalom menetét, nem jut odáig, hogy meghúzza a ravaszt egy öldöklő fegyveren s végső útalatában magát is elpusztítsa. Amerikában a huszas évek óta megindult egy folyamat, ami szétzilálta, majd egészében megsemmisítette a család fogalmát, melyet a nyugati keresztény társadalom kétezer éven át hirdetett. Ez a rombolás sokfelé ágazik. A háborúk alatt a nők beálltak a kotonák soraiba. A frontra küldött apák és fiák helyett ők végezték a munkát, közben megizlelték a családon kívüli pénzkeresés lehetőségét, a gyerekek nevelését áthárították baby-sitterekre. A függetlenség gondolata megszédítette őket. A háború befejeztével a modern gépesítés nagy iramot vett. A nők helyzete az irodákban, az üzleti életben megerősödött. Minden nekik kedvezett. Ki gondolta volna, hogy olyan mindennapi szerkezet is, mint a családi jégszekrény, ami lassan minden házban elfogadott bútordarabbá vált, elvonja az asztaltól a vacsorához készülő családot. Ki-ki nyitogatta az ajtaját, kivett valami ételt, felmelegítette a "micro wave"-ben, leült vele a dívány sarkára s nézte a tévét, aztán huss, ment találkozni a társaival. A megszabott idő, hogy mikor kell hazatérni, egyre jobban kitolódott, egyre több összetűzésre adott okot szülő és gyermek közütt. Kialakult egy kettős rendszer: a szülő akarata és a "peer pressure" ereje között. A család fogalma elvesztette a hitelét, annál is inkább mert a törvény védelmébe vette a gyereket s úgy kezelte a szülei otthoni parancsait, mint erőszakos beavatkozást a gyerek függetlenségébe. A pirulák győzelme árán morális válság alakult ki a szülő és gyermek között. Ami szabadság járt az egyiknek, járjon a másiknak is. Válást válás követett. A modern pszi- hológiai nézet szerint elavult nézet volt a két szülő irányította család s állásával játszott az a tanár, aki felhúzta szemöldökét, ha észrevette, hogy az anya az egyetlen hatalom az otthonban. Nem is volt, mert munkája mellett őrá szakadt a gyerek nevelése, a mindennapi élet szükségeinek előteremtése komolyan megcsappant kereseti lehetőségek mellett. Legalább két generáció ment veszendőbe, amig a pszihológiai nézet változni kezdett, s egyesek hangoztatni merték, hogy az apának is joga van a gyerekhez s kötelessége a nevelésben legalább financiális alapon résztven- nie. A templom is behódolt, együtt az iskolával. Mindkettő átalakult valami társadalmi intézménnyé. A mozi után a televízió vette át a fiatalok szellemi irányítását. Az iskola egészséges sport élet helyett a millió dolláros mécsesek bámulására hajszolta a gyermekeket, a zene szerepét átvették a rock and roll koncertek hangzavaró üvöltései, ahol a szöveg még durvábban, még fenyegetőbben jelentkezett mint az egetverő dobok hangjai. S az előadások drogos orgiákban végződtek a stádiumok füves parkjain. S közben a munkába belefáradt apák s anyák megunták figyelni az óra ketyegését ami zavarta volna a gyermekeiket. * Nincs értelme tovább boncolgatni a család fogalmának szétdúlásával járó társadalmi tragédiát. Valakik-
