Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-03-01 / 3. szám

16 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. március LITTLETON, COLORADO Az amerikai iskolai élet legvéresebb eseménye Két állig felfegyverzett diák Hitler születésnapját ünnepelve, behatolt az iskolájuk étkezdéjébe, majd a könyvtárba, ahol ebben az időben a legtöbb diák tartóz­kodott, s automata fegyverükkel, lefűrészelt végű puskájuk­kal, otthon készített bombáikkal tüzet nyitottak mit sem sejtő társaikra. Előzőleg robbanásra kész gázpalackokat helyeztek el nemcsak az iskolában, de az iskola par­kolójában álló kocsikba is. Készen voltak arra, hogy lángba borítsák az iskolát s akit érnek a diákok és tanárok közül, kivégeznek. Percek alatt tizenhárom halott feküdt a pad­lón, az egyik a mindenki által rajongva szeretett tanár, a másik egy 16 éves kislány, aki szembenézve a rászegezett puskával, bátran kijelentette, hogy ő hisz Jézusban. Egy bá­tor tanárnő irányította a többieket, hogy rejtőzzenek asz­talok, padok alá vagy fussanak ahogy tudnak ki a teremből. Legalább húszán súlyosan megsebesültek. A két fiú akkor magára fordította a puskát s agyonlőtte magát. A hír gyorsan terjedt. A szülők százai érkeztek az iskola területére, hogy keressék gyermekeiket a halottak s a súlyosan sérültek között. Az egyik gyerek a rejtekhelyéről értesítette a rendőrséget. Mentőautók érkeztek, három csoportban "sharp shooterek", akik azonban a zűrzavarban csak óvatosan próbáltak behatolni a mészárlás színhelyére. Senki sem tudta mi történt s kik voltak a tettesek. Ilyen vérengzés egy amerikai iskola területén sose történt. A két gyilkos fiú szülei is megérkeztek de megdöb­benésükben csak annyit tudtak mondani, hogy "We are sorry". Azután amerikai szokás szerint ügyvédet fogadtak, aki azt tanácsolta nekik, hogy senkivel ne tárgyaljanak az ügyben. Várjanak a további fejleményekre. * Az elkövetkező napokban, a temetés után, felme­rült a kérdés: Ki a bűnös? Ki a felelős? A választ azóta is keresi az egész ország. Rendőrök, jogászok, iskolai vezetők, szülők, sorstársak, pszihológusok... Nem kétséges, hogy a két fiú lelkén többszörös gyilkosság szárad, de hogyan lehetséges, miután minden bi­zonyíték meg van arra, hogy egy éven át tudatosan készül­tek erre a vérontásra; legalább harminc bombát készítettek a családi garázsban az internet irányítása alapján, évek során vásárolták az öldöklő fegyvereket, nem is titkolták, hogy egy maffia tagjai, szüleik napról, napra nyugodtan tértek aludni s mint mondották, fogalmuk sem volt arról, hogy mi történik a hátuk mögött. Az a gyerek, akit az iskolából hazatérve az anyja csókja vár, aki a családi asztal mellett megbeszéli a szüleivel a nap eseményeit, még ha kifogásolja is a tár­sadalom menetét, nem jut odáig, hogy meghúzza a ravaszt egy öldöklő fegyveren s végső útalatában magát is el­pusztítsa. Amerikában a huszas évek óta megindult egy folyamat, ami szétzilálta, majd egészében megsemmisítette a család fogalmát, melyet a nyugati keresztény társadalom kétezer éven át hirdetett. Ez a rombolás sokfelé ágazik. A háborúk alatt a nők beálltak a kotonák soraiba. A frontra küldött apák és fiák helyett ők végezték a munkát, közben megizlelték a családon kívüli pénzkeresés lehetőségét, a gyerekek nevelé­sét áthárították baby-sitterekre. A függetlenség gondolata megszédítette őket. A háború befejeztével a modern gépesítés nagy iramot vett. A nők helyzete az irodákban, az üzleti életben megerősödött. Minden nekik kedvezett. Ki gondolta volna, hogy olyan mindennapi szerkezet is, mint a családi jégszekrény, ami lassan minden házban elfogadott bútor­darabbá vált, elvonja az asztaltól a vacsorához készülő családot. Ki-ki nyitogatta az ajtaját, kivett valami ételt, felmelegítette a "micro wave"-ben, leült vele a dívány sarkára s nézte a tévét, aztán huss, ment találkozni a tár­saival. A megszabott idő, hogy mikor kell hazatérni, egyre jobban kitolódott, egyre több összetűzésre adott okot szülő és gyermek közütt. Kialakult egy kettős rendszer: a szülő akarata és a "peer pressure" ereje között. A család fogalma elvesztette a hitelét, annál is inkább mert a törvény védelmébe vette a gyereket s úgy kezelte a szülei otthoni parancsait, mint erőszakos beavatkozást a gyerek függetlenségébe. A pirulák győzelme árán morális válság alakult ki a szülő és gyermek között. Ami szabadság járt az egyiknek, járjon a másiknak is. Válást válás követett. A modern pszi- hológiai nézet szerint elavult nézet volt a két szülő irányí­totta család s állásával játszott az a tanár, aki felhúzta szemöldökét, ha észrevette, hogy az anya az egyetlen hata­lom az otthonban. Nem is volt, mert munkája mellett őrá szakadt a gyerek nevelése, a mindennapi élet szükségeinek előteremtése komolyan megcsappant kereseti lehetőségek mellett. Legalább két generáció ment veszendőbe, amig a pszihológiai nézet változni kezdett, s egyesek hangoztatni merték, hogy az apának is joga van a gyerekhez s köte­lessége a nevelésben legalább financiális alapon résztven- nie. A templom is behódolt, együtt az iskolával. Mind­kettő átalakult valami társadalmi intézménnyé. A mozi után a televízió vette át a fiatalok szellemi irányítását. Az iskola egészséges sport élet helyett a millió dolláros mécs­esek bámulására hajszolta a gyermekeket, a zene szerepét átvették a rock and roll koncertek hangzavaró üvöltései, ahol a szöveg még durvábban, még fenyegetőbben jelent­kezett mint az egetverő dobok hangjai. S az előadások dro­gos orgiákban végződtek a stádiumok füves parkjain. S közben a munkába belefáradt apák s anyák meg­unták figyelni az óra ketyegését ami zavarta volna a gyer­mekeiket. * Nincs értelme tovább boncolgatni a család fo­galmának szétdúlásával járó társadalmi tragédiát. Valakik-

Next

/
Thumbnails
Contents