Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-03-01 / 3. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. március SAÁRY ÉVA ROMANTIKUS TÖRTÉNET-Nem tetszik nekem ez a lány! - mondhatta volna, annak a bizonyos 1821-es esztendőnek a tavaszán, Nápolyban, a gőgös Colonna herceg, drága selymekben suhogó hitvesének, a tizennégyéves, de déliesen fejlett hercegkisasszony viselkedését figyelve. - Az udvari bál óta egészen megváltozott. Bezárkózik a szobájába, étvágytalan, és ha szólok hozzá, megrázkódik, mintha álomból ébredne.-Hja, május van, s Josepha immár eladó sorban. A bálon sok csinos fiatalember fordult meg. Csak az nyugtalanít, hogy folyton azzal a magyar huszártiszttel táncolt, noha el kell ismerni, nagyon kellemes, jóvágású férfi.-Igen, igen, de mint vő nem jöhet szóba. Először is, rangunkon aluli, másodszor pedig, idegen. Isten tudja, milyen ázsiai viszonyok uralkodnak azon a távoli Magyar- országon!? Hogy valóban lezajlott-e a fönt leírt beszélgetés, nem tudom, bár a szülők aggodalmai minden korban és minden tájon hasonlóak voltak, és - lesznek. Történetünk szempontjából a lényeg az, hogy a napóleoni háborúk következményeképpen a Frimont- huszárok bevonultak Nápolyba, köztük az a huszonhatéves, lovát kényesen táncoltató, paszományos mundérjában magyaros kivagyisággal feszítő, sárkányát pengető verebélyi Marzsó Imre, aki elbeszélésünk hőse lesz. De, hogy a Metro-Goldwyn-Mayer filmre kívánkozó látványt érzékeltessük, idézni kell a krónikát:-"...valóságos triumfus vala a magyar Hadfiak útja Itálián át. A paraszti és pógári népség mirtusnak virágját szórja vala az alföldi magyar lovak körme alá. Taljánmódra rakott erkélyekről viszont finum nagyúri Dámák akkor módis "Pármai Ibolyának" hivatott szagos vizekkel bőven öntözött keszkenyőköt lobogtattak a Dali ifjú s most vén Huszárok felé, kik egyebekben a Pápát is béültetik vala az ő római Székében, de ama dölyfös korzikai fiskálisfit is, Napóleont, Elba szigetére eskortálták. E huszárfiak valóban gyönyörűek voltak: az ar- tisztikus iránt oly fogékony taljánok bennük egy távoli exo- tikum keleti charme-ját érezték. E magyar férfias Szépség elegyes volt a gravitásos, tempós, módis, úri gavallérsággal, közös lévén parasztfiúban is, nemzetes és vitézlő úrban is, mágnási nagyúrban is. Neveik között gyönyörű régi pendölésü magyar neveket találunk, parasztiakat és nemesieket, egyaránt őseiket, ilyeket: Póts, Rozsos, Zombathellyi, Balgha, Fejér, Balassy, Bartza, Chowáts, Kesseleökeöi, báró Majthinyi, Magyarbényei, báró Radák, Tótváradgyai Kornizs Amadé gróf, Bódogasszonyfalvi Igmándy Szirma-Bessenyői gróf Szirmay. (Ott volt közöttük egy ifjú: bizonyos gróf Széchenyi István, továbbá Dezsewffy Arisztid, Mészáros Lázár, Csányi nemes Csányi László; más nemzetbéliek, későbbi vértanuk is.) Szépek voltak a magyarfiak... Orruk alatt lehete látni a mai huszárfiak által - sajnálatosan - megvetett magyar bajszokat: úgymint pörge-hetyke leányszívrepesztő kis kackiás legénybajszot (közemberét s ifjú kornétásét), szép tömött-dús magyar bajszot (vén káplárét és kapitányét), hollószárnyakat (öreg őrmesterét), drótra viackult nyársakat (őrnagy úrét), göndör és deres üstököket. Elszabott, egykori nyavalyás európai huszármundérok helyett igazi magyar módi karmazsinyveres posztó volt nadrágjuk, fenekükön dús hímes arany paszománnyal rakva, csidmajuk helyre kecsegorrú kurta hunmi, mélyolajzöld a kurta dolmányuk, lehet báránybörrel szegett a bekecsjük, fejér a kurta karabélyos puskájuk pantalloméros szíjjá, lobogó sárikarany a csákójuk vitézkötése, vereshajtókás az egetbontó időben nyakukba kanyarétott kerek huszár köpö- nyeggyök, tenyérszéles a szabjájok, vékonyszárú táguló orrlyukú a pej, legyes, kesely, fakó, almásderes és sárga lovuk. Mindez igen-igen repeszté vala a szépséges talián Dámák forró szívét. így azon nápolyi Dámákét is, akik 1821. március 23-án láthatták teljes pomparádéban berobbanni a magyarokat Nápoly városában." Május 15-én V. Ferdinánd nápolyi királynak az egész tisztikart bemutatták, amit nagy dinom-dánom és parádés udvari bál követett. Milyen óriási élmény egy romantikus lelkületű fiatal lány számára - aki ráadásul fogékony az "egzotikum" iránt is -, mert hiszen sokszor nem is egy bizonyos személybe szeretünk bele, hanem a különös körülményekbe (titokzatos eredet, cifra mundér... nem is beszélve a "győző" nimbuszáról!), melyek utunkba sodorják. A tánc hevületéből nagy szerelem lett: titkos levélváltások, bonyolult légyottok, melyeket annak idején úgy tettek "észrevétlenné", hogy rongyot kötöttek a ló csattogó patáira. A szülők mégis megneszelték a dolgot, mert a kielégítetlen szerelmet nehéz leplezni.-Hallatlan! Egy ilyen jött-ment huszárocska... mikor az olasz, de az európai arisztokrácia színe-java is a lábai előtt hever! - tajtékzott feltehetően a palota termeiben föl-alá rohangáló apa.-Igen, de ha őt szereti! - szipogta csipkés keszkenőjébe az anya.-Szereti, szereti... Ezek olyan női szamárságok! Pontot kell tenni ennek a kapcsolatnak a végére, és kész. Majd én elintézem! így történt, hogy az egyik titkos találka után, orvgyilkosok támadták meg Marzsó Imrét, aki csak rendkívüli erejének és ügyességének köszönhette megmenekülését. * Innetől kezdve a rózsaszín fellegektől körülvett történet - megkomolyodik. Az ezred 1823. november 1-ig maradt Nápolyban, ahonnan a Nagy Lajos magyarjai által 1350-ben ostrommal
