Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-02-01 / 2. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. február ANYANYELVI OKTATÁS - A MEGMARADÁS ZÁLOGA Budapesten rendezték meg (még a múlt évben) a IV. Kárpát-medencei napokat a Magyar Kultúra Alapítvány székházában, a Szentháromság téren. A Régiók találkozása című eseményre a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Délvidékről (Bácska, Bánát, Drávaszög, Muravidék) érkeztek hagyományőrző együttesek, énekesek, népművészek, akik a téren felállított szabadtéri színpadon mutatkoztak be az érdeklődőknek dalokkal, táncokkal. Az eseménysorozat keretében a rendszeresen működő identitás klub ezúttal Hagyomány, oktatás, önmegtartás címmel rendezett kétnapos fórumot, ahol a határon túlról érkezett pedagógusok, történészek, írók, sziciológusok vitatták meg közös gondjaikat. Az alábbiakban a tanácskozáson résztvevők közül szólaltatunk meg néhányat.-Az identitás klub 1995. szeptember 30-án, jött létre negyvenhárom taggal, akik között a többséget adó Kárpát-medencei történészek, szociológusok, lelkészek, tanárok mellett nyugat-európai és tengerentúli magyarok is vannak. A szerveződés célja, hogy fórumot nyújtson a régiók legégetőbb gondjainak a megvitatására. A klubban az elmúlt években többek között elemezték a Kárpát- medencei magyarság népesedési helyzetét, az egyházak nemzetmegtartó szerepét, a magyar irodalom egységét, illetve a határon túli részének kisebbségi létét, vizsgálták a környező államok magyarsága szellemi erejének az anyaországba történő kiáramlását s annak otthoni, illetve itthoni hatását. A kisebbségi közegben különösen fontos szerep hárul az oktatásra, hiszen a nemzeti tudat és az anyanyelv megőrzésének - a családi nevelés mellett - a legfontosabb tényezője. A legtöbb esetben a nemzeti kisebbségek oktatásának sajnálatos velejárója, hogy a többségi nemzet mindig az igényeltnél kevesebb teret - jogi és anyagi feltételt - biztosít az amúgy is hátrányos helyzetben lévő közösségnek. így az anyanyelvi oktatás sikeres megszervezése valamennyi nemzeti kisebbség megmaradási stratégiájának és harcának egyik alappillére és állandóan napirenden tartandó kérdése. Mindez érvényes a Kárpátmedencében immár hét környező országban élő, több mint hárommillió lelket számláló magyarság egészére, tekintet nélkül az egyes közösségek nagyságára, életmódjára és a többségi nemzetek által adott jogok jellegére és szintjére.-Arra törekedtünk - mondta Göncz László, a klub vezetője, a szlovéniai Lendván működő Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet igazgatója -, hogy minden régió felvázolja a trianon utáni nemzetiségi oktatás fontosabb szakaszait, jellemzőit statisztikai adatokkal, mert ez számos tanulsággal szolgál a mának. Mutassák be a nemzetiségi iskola általános értékeit, presztízsét az adott közegben, s azt, miként tudnak a diákok a középiskolákban, illetve a felsőfokú intézményekben továbbtanulni. Fontos, hogy a jelenlegi helyzetről is beszámoljanak, s arról miként tudják befolyásolni az oktatással kapcsolatos törvények és rendeletek megalkotását. Aztán: milyen arányban járnak magyar iskolákba a magyar nemzetiségű gyerekek? Végül, arra kértük a résztvevőket, hogy ismertessék az adott régió magyar oktatásának stratégiai kérdéseit is.-A felvidékről érkezett Hecht Anna, a dunaszerdai járási hivatal oktatási szakosztályának vezetője a legfrissebb adatokat ismertette. Szlovákiában jelenleg 290 óvoda, 272 általános iskola, 12 gimnázium, hat mezőgazdasági, gépipari, közgazdasági stb. szakközépiskola és mindössze négy szakmunkásképző működik magyar tanítási nyelvvel. A vegyes - magyar-szlovák - nyelvű intézmények száma: 105 óvoda, 30 általános iskola, 19 szakközépiskola és 20 szakmunkásképző. Az utóbbiak főként szlovákul oktatják a szaktárgyakat, mert nincsenek magyar tankönyvek. Örvendetes viszont, hogy az utóbbi években magyar egyházi iskolák is indulhattak, jelenleg két gimnázium és tíz ilyen általános tanodájuk van, 90 százalékuk református. Szlovákiában küzdünk azért, hogy a Meciar-kor- mányzat alatt hozott több hátrányos tanügyi intézkedést szüntesse meg a mostani kormány, illetve tegye egyértelművé a szabadon értelmezhető rendelkezéseket. Szeretnénk, ha visszaállítanák az iskolatanácsok 1995-ben elvett jogát, miszerint csak a beleegyezésükkel lehet leváltani vagy kinevezni az iskolaigazgatókat. Azt is orvosolni kell, hogy a tanügyi hivatalok visszakerüljenek az oktatási minisztérium irányítása alá, mert jelenleg a járási hivatalokhoz tartoznak, amelyeknek felettes hatósága a belügyminisztérium. Ráadásul a tanügyi hivatalok a pénzügyminisztériumtól kapják a költségvetési fedezetet. Módosítani kell az oktatási törvényt is, ugyanis jelenleg két nyelven kell vezetni az iskolai belső dokumentációt, azt szeretnénk, ha ez a magyar isklákban egynyelvű lenne.-A kárpátaljai magyar oktatás helyzetéről Keresztyén Balázs nagyszőllősi tanár, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökségének tagja számolt be. Az ukrán oktatási minisztérium 1997. május 17-én adta ki a nemzeti kisebbségek oktatási koncepcióját, amelynek lényege a "polikultúra", amin az "ukrán mentalitás kialakítását" értik. A tervezet a nemzetiségi iskolák mai rendszerét az óvodai és az elemi (alsó tagozatos) képzésre redukálná. Az ukrajnai nemzetiségi szervezetek élénken tiltakoztak a koncepció ellen. Ezt követően alig három hónap múlva megjelent a második változat, ebből ugyan kihagyták az "ukrán mentalitás kialakítása" fogalmat, de érzékelhetően továbbra is ez a cél, hiszen szó sincs benne nemzetiségi általánoa-, illetve középiskolákról, a szakintézetekről és felsőfokú tan- intézményekről. A hangsúly ismét a "polikultúrális" képzésre esik, a kisebbségi gyermekeket az "etikai jellegű tárgyak" kivételével ukrán nyelven oktatnák. Ez a tervezet a matematikai, a technikai és művészeti tárgyakat is az "ukra- nisztika" körébe sorolja. Az újabb tiltakozások hatására napjainkban már a harmadik változat átdolgozása folyik. Ez a dokumentum még rosszabb, mert egyértelműen megfogalmazza igazi célját, a kisebbségi oktatás leépítését elemi szintre. Előbb néhány tantárgy, majd valamennyi oktatás csak ukrán nyel
