Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-02-01 / 2. szám

2000. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9

minőség.

Természetes, hogy a nemzetgazdaságnak fent leírt elvei mellett az emberi erőt, tudást és a civilizáció eszközeit igyekeznek maximálisan kihasználni, így gyakran tapasztalhatók a kirívó méltánytalanságok. Ezért van szükség az alkalmazottak érdekvédelmére, melyre a „ szakszervezetek ” hivatottak. Ipari országokban ezeknek a társadalmi és politikai befolyása aránytalanul nagyra növekedett az utolsó évtizedekben. Baj az, hogy nagy befolyású vezetőik hatalmukat a baloldali világnézet terjesztése érdekében használják fel. Ennek eredményeként rózsaszíntől az égő vörösig a szín minden árnyalatát megtaláljuk közöttük. Diktatórikus hajlamú emberek ezek, — mint minden felkapaszkodott, félművelt, vagy műveletlen —, akiknek hivatalos rangja: „Munkásvezér”. A politikai pártok opportunizmusa pedig valósággal dédelgeti őket, hogy elnyerjék kegyeiket. Érdekes azonban, hogy saját tagjaik százezrei nem bíznak bennük, mert csak öncélúságukat látják, mely ugródeszka személyes meggazdagodásuk és politikai ambícióik felé. Értékmérőjük kizárólag az, hogy képesek-e valamiféle sztrájkot, lehetőleg bénító sztrájkot szervezni a kollektív szerződések lejártával, amivel tetszésük szerint zsarolhatják a közösséget, melyben élnek.

Néha nyilatkoznak is, főleg az alacsonyabb beosztásban lévők, akik az úgynevezett „local”-dk vezetői.

Ilyenkor kimondják az igazat, de nem mennek tovább a tények megnevezésénél, hogy szándékaikat megindokolják. Ilyen levél érkezett az acélipari munkások szakszervezete egy dél-on- táriói sejtjének vezetőjétől a Niagara félsziget „Guardian Express” című lapjához az elmúlt év végén. Címe: „ The modem unemployed Canadian ". Any- nyira érdekes, sőt igaz, amit mond, hogy magyar fordításban szó szerint közlöm olvasóim tájékoztatására.

„Joe felriad az ébresztőóra csörgésére (made in Japan). Hét óra van, kibújik az ágyból és a fürdőszoba mosdótáljában felfrissíti magát (made in Germany). Előbb azonban bekapcsolja a kávéfőzőt (made in Japan). Mosakodás után meg- beretválkozik az elektromos „rasorrdl” (made in Taiwan), majd bedörzsöli arcát az illatos szesszel (made in France) és kimegy a konyhába reggelizni. -A fagyasztott vajat megpuhítja az elektromos olvasztóval (made in Taiwan). Ezután a kenyeret kiveszi a pirító- ból (made in South Korea), evés közben pedig kedvenc magazinját nézegeti (made in USA).

Mielőtt elindulna, hogy valami munka után nézzen, zsebszámítógépen (made in Mexico) kiszámítja, mennyit költhet aznap. Magához veszi a pénzét, felcsatolja karóráját (made in Hong Kong), de van még fél órája és megnézi a Tv reggeli híreit (Made in England). Közben megiszik egy csésze kávét, amit Columbiában

termeltek. Fél kilenckor kimegy a garázsba, beül a kocsijába (made in Germany) és elindul a borús ég alatt, melyből savas eső várható, hála az Egyesült Államok ipari levegőfertőzésének.

Ezzel kezdődik a munka- keresés, mely tízezreknek a mindennapi elfoglaltsága. Olyan alkalmazást szeretne találni, amely többet fizet a munkanélküli biztosítás, vagy a közsegély összegénél, mert senki nem bolond, hogy ugyanannyiért dolgozza agyon magát.

Estére vetődik haza, miután elköltötte aznapi pénzét és nem talált semmilyen munkát. Felhúzza a papucsot (made in Italy), megvacsorázik és nézi a televíziót. Nem sokkal ezután megérkezik egy barátja, kezében egy üveg borral (made in France ). Joe elővesz két poharat (made in Spain), azután elkezdik kóstolgatni a nedűt. Közben barátja elmondja, hogy az üzem, melynek húsz éve alkalmazottja, két hónap múlva bezár és a gyártást áthelyezi Amerikába.

Végül elkezdenek tanakodni és találgatják mi okozza ezt az áldatlan, kilátástalan helyzetet Kanadában és reménykednek, hogy akad talán olyan felelős vezető, aki válaszolni tud a közérdekű kérdésre. ”

Eddig a levél. Amit elmond az szó szerint így van. Viszont a derék szak- szervezeti vezető vagy nem látja, vagy nem meri kimondani ennek az okát Inkább megkérdezi az olvasókat, mert azt szeremé, ha más mondaná ki az igazságot.

Befogadó hazánkban a munkavállalók a szakszervezetek „atom-ernyője " biztonságában élnek és dolgoznak, vagy inkább csak dolgozgatnak. Az Úniók egyre növekvő befolyásával egyenes arányban áll az állandó követelőzés, fenyegető magatartás. Napirenden vannak a sztrájkok, (Lásd G.M. 1996. október) sokszor olyan esetben is, amikor semmi ok nincs rá. Sztrájkolnak a bányászok, az acélipari munkások, az autóipar alkalmazottai, az egyetemi és általános iskolai tanárok, a diákok, sztrájkolnak a postások, a tűzoltók, a rendőrök, sőt újabban az orvosok, az ápolónők, a mentők, sőt a fegyencek is. Rosszabb ez a ragályos betegségnél, mert mindenkinek csak kárt okoz.

A szakszervezetek ki nem mondott „érdekvédelmének” célja, hogy minél kevesebb teljesítményért minél magasabb béreket és szociális juttatásokat csikarjanak ki a munkaadótól. Érthető hát, ha e bizonytalan légkörben, amikor a sztrájk minden esetben láncreakciót okoz, a munkamorál egészen alacsony. A tőke is fél a korlátlan befektetéstől, mert nem tudja mikor bénítja meg egy több hónapos munkakiesés a termelést. Mindez erősen csökkenti a gyártott áruknak nemcsak a mennyiségét, hanem a minőségét is. Az árakat pedig természetszerűen felemeli. A zsarolás- szerű felelőtlenség veszélyezteti a nemzetgazdaságot, a dolgozók munkájának stabilitását, az életszínvonalat