Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-02-01 / 2. szám
2000. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 ben pedig ritkán tükröződik mosoly. Szónoki képességei nincsenek. Mindegy, e pillanatban mégis vele kell számolni, mint Jelcin lehetséges utódával, aki az elnök jóvoltából most már birtokában van minden államfői jogosítványnak. Mielőtt a leköszönő elnök péntek délben beolvasta volna a televízióba búcsúbeszédét, reggel fogadta Putyint és tájékoztatta őt döntéséről. Átadta neki az ügyeket és a beszéd elhangzása után Putyin — most már mint a fegyveres erők főparancsnoka — átvette Jelcintől az "atomaktatáskát" is, melyben a nukleáris fegyverek aktivizálásához szükséges kódokat tárolják. Az aktusnál jelenlévő pravoszláv egyházfő, II. Alekszij pátriráka végül megáldotta Putyint, aki — hajdani KGB-s létére — már egészen jól beletanult a keresztvetésbe. Ezután Jelcin végleg elhagyta Kreml-beli irodáját és becsukta maga mögött az ajtót. Egy korszak zárult le Oroszországban Jelcin távozásával. Őt már ismerte a világ, de Putyinról csak nagyon keveset tudunk. Igaz, hogy Jelcin kreatúrája, de kérdés, nem tér-e majd új utakra? Első elnöki intézkedéseként mindenesetre tett még egy lojális gesztust elődje felé: teljes mentességet biztosított Jelcinnek és hozzátartozóinak. Aminek valószínűleg még nagy hasznát veszi Jelcin, mert lehetséges, hogy most, amikor már nem védi az elnöki tekintély, ellenségei újra előkapaiják a titkos svájci bankszámla-ügyeket. Második intézkedésével viszont Putyin tudtára adta Tatjana Gyjacsen- konak, Jelcin leányának és tanácsadójának, hogy nem tart igényt további szolgálataira... Akárhogyan is nézzük, történelmi személyiség tűnik most el az orosz- és a világpolitika színpadáról. Mert a 69 éves korára aggastyánná vénült Jelcin minden hibája és emberi gyengesége ellenére történelemformáló egyéniség volt, aki kivezette Oroszországot a szovjet múltból. Művét nem sikerült ugyan megkoronáznia és nem egy rendezett, stabil országot hagy utódjára, de azt elérte, hogy a kommunista világ már nem jöhet vissza többé. Oroszország ma, alig tíz évvel a Szovjetunió szétesése után egy piacgazdaságot építő demokrácia, ha annak legkezdetlegesebb formájában is. Jelcin 1992-ben folytatta azt, amit Gorbacsov megkezdett és nem hagyta magát eltéríteni az iránytól. Most sem bízott semmit sem a véletlenre: maga választotta utódjának adta át a stafétabotot. És a világ reméli, hogy az irány nem fog megváltozni... Magyar szemmel nézve a történteket, aligha fogadhatjuk lelkesedéssel a Jelcint felváltó Putyint. Magyarország számára ma sem közömbös, hogy ki irányítja az orosz politikát, hiszen Oroszország földrajzilag igen közel van Közép-Európához és még meggyengülve is számolni kell a térségre gyakorolt befolyásával. Magyarország nem folytathat Oroszországgal szemben ellenséges politikát -- még akkor sem, ha a NATO-tagság védelmet jelent minden támadással szemben --, mert elsősorban ezt diktálják a gazdasági érdekei, hiszen az orosz piacot nem nélkülözheü. Éppen ezért végzetes lehet- ne Magyarország számára a két ország közti viszony még további romlása. Jelcin nem viseltetett ellenséges érzésekkel hazánk iránt és javára kell írni, hogy amikor 1992-ben Budapesten járt, ő volt az egyetlen orosz politikus, aki megkövette a magyar népet az 1956. novemberi agresszióért. Korrektül viselkedett a szovjet hadsereg által a világháború végén elzabrált magyar műkincsek visszaadásának kérdésében és vonakodott aláírni a Duma által hozott törvényt, miszerint minden Magyar- országról elrabolt érték hadizsákmánynak minősül és orosz tulajdonba ment át. Végül mégis aláírta, de ugyanakkor az Alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért. Putyintól valószínűleg nem sok jót várhatunk. KGB-s múltja sokmindent elárul politikai beállitottságáról. Külsejét mintha Rákosi hajdani ávósairól mintázták volna: szenvtelen arcából egy hideg és könyörtelen szempár néz a világra. A tekintet nem kelt bizalmat az emberben, én legalábbis egy használt biciklit sem vennék tőle. Az orosz állapotok kiegyensúlyozatlanságára jellemző, hogy Putyin népszerűsége hazájában az egeket verdesi, a tömegek valósággal rajonganak érte és tőle várják sorsuk jobbrafordulását. Ennek a bizalomnak a birtokában Putyin valószínűleg kemény kézzel csinál majd rendet a Kreml házatáján és a külpolitikában is megköveteli majd, hogy Oroszország mindenkitől megkapja a nagyhatalomnak kijáró tiszteletet. Zbigniew Brzezinski, volt nemzetbiztonsági főtanácsadó ügyes húzásnak tekinti Jelcintől, hogy utódjául Putyint jelölte ki, aki véleménye szerint csak egy előtérbe tóit figura, akit a Kreml-elit a háttérből mozgat, mint ahogy mozgatta ez a kör az utóbbi időben szerepében már csak tétován botladozó Jelcint is. Brzezinski azt sugalllja, hogy jó lesz tartani Putyintól, mert egy orosz Milosevics lakik benne. És ha valakit a szerb elnökhöz lehet hasonlítani, az már a legrosszabb ajánlólevél. Magyarország számára tehát nem örvendetes hír, hogy Jelcin letűnt a politikai színpadról, de a helyzetet még aggasztóbbá teszik az utóddal szembeni indokolt fenntartások. * * * A Szabad Magyarországért Emléklap adományozása Demeter Ervin, a Miniszterelnökség politikai államtitkára január 3.-án adta át Egerben a Heves megyei kitüntetetteknek a kormány által adományozott Szabad Magyar- országért Emléklapot. A megyeházán ünnepség keretében osztották ki az Emléklapot harminchat kitüntetettnek, akiknek egyike volt Stirling György, lapunk munkatársa. Az elismerésben azok részesültek, akik 1945. január 1. és 1956. október 23. között a független és demokratikus Magyarország megvalósításáért tevékenykedtek, s emiatt őket kivégezték, vagy legalább háromévi szabadságvesztésre ítélték és a rendszerváltás után bírósági rehabilitációban részesültek. Az ünnepségen az államtitkár hangsúlyozta: a kitüntetettek élete úgy íródott, mint a középkor kódexei, ahol minden szónak és betűnek súlya van. A történelem végül őket igazolta, s ez az új évezredben is hatalmas erkölcsi tőke Európában Magyar- ország számára.
