Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-02-01 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG illetve gyertyát gyújtottak. Az ereklyéket szállító gépkocsi katonai tiszteletadás mellett gördült az Országház elé. A díszőrség felvonta a Magyar Köztársaság lobogóját, majd a Himnusz után az államfőknek kijáró 21 díszágyúlövés fogadta a koronát. A koronaörző egység a főkapuhoz vitte az ereklyéket, ahol a Szent Korona testület tagjai, azaz Göncz Árpád köztársasági elnök, Áder János, az Országgyűlés elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadta azokat. Innen a történelmi zászlók kíséretében a Parlament kupolacsarnokába vitték. Itt a koranagondnokok - a fanfárok hangjára - kinyitották a koronaládát, és az ereklyéket a tároló vitrinbe helyezték. A koronaőrző egység pedig ünnepélyes őrségváltás után megkezdte szolgálatát a korona mellett. A Parlamnetbe a Szent Korona első látogatói a Szent Korona testület tagjai és feleségeik voltak, majd a kormány tagjai, az országgyűlési képviselők és a meghívott vendégek tekinthették meg. Az eredeti tervek szerint este hat órától tíz óráig nézhették meg az érdeklődők a koronát, ám a nagy érdeklődésre tekintettel késő éjszaka, majd vasárnap délig beengedték a Kossuth téren várakozókat. A magyar millennium megnyitásaként ünnepi szentmisét tartott a Magyar Katolikus Püspöki Kar Paskai László bíboros vezetésével, a Szent Jobb-ereklye jelenlétében január elsején a budapesti Szent István-bazilikában. Az ünnepi eseményen feleségével együtt megjelent az államfő, a miniszterelnök és a házelnök. B. L. /NAPI MAGYARORSZÁG/ DIADALUNNEP VOLT A nemes magyar nemzet megjelent a Szent Korona kijövetelénél a 2000. év első napján, s ezzel történetivé emelte az amúgy is fennkölt napot. Sokan voltunk. Ötvenezren vagy tán százezren is? Nehéz megmondani, mert a hatalmas tömeg szétoszlott a Nemzeti Múzeum és az Országház között, s azokat is ide kell számítani, akik a korona haladásának útvonala mentén álltak. Este hat után, félórás késéssel megnyílt a Parlament hatos kapuja, s az emberek kínkeservesen elindulhattak befelé. Miért mentek be? Koronát látni? De hát azt láthatták több mint húsz éven át a múzeumban, ahová bárki akadálytalanul beléphetett. Miért álltak késő éjszakáig a csikorgó hidegben? Talán mert ingyen volt a belépés? De hát aki az ország meszi tájáról jött, vagy más országokból, annak igazán nem számított a beléptidíj. Miért jöttek mégis? Miért állt a kígyózó embersor a budapesti Kossuth téren még másnap is? Miért? Azért, mert a Szent Korona újjászületett fennségét jött a nép látni. Igen. Ezen a felejthetetlen tökéletes napon, 2000. január elsején a méltóságát visszanyert Szent Korona előtt a méltóságát visszanyert magyar nemzet 2000. február tisztelgett önfeláldozó hűséggel és kitartással, mert a kemény hidegben bizony hősies áldozatvállalás volt órákon át türelmesen ácsorogni, megszólítatlanul. A siker felülmúlhatatlan és feledhetetlen. Még akkor is, ha tudjuk, a nemzetet magát csak a Korona várta, mert a politikusok nem számoltak vele: kevesen hitték, hogy emberek tízezrei eljönnek majd a Nemzeti Múzeum elé, várni órákon át, türelmesen. Emberek, kiknek többsége már a Múzeumkertből kiszorúlt a lezárt utcára, kikhez senki sem szólt, s kikkel senki sem törődött, kik vártak mégis, hogy ott legyenek a visszaidézhetetlenül hatalmas pillanatban, amikor - mint bebörtönzött uralkodó - a szent Korona kilép a szabadságba. Úgy is fogadták Őt: éljenzéssel, tapssal, zászló- lengetéssel, mint a visszatért uralkodót. Úgy is vonult végig Budapest kivilágítatlan és feldíszítetlen utcáin, mégis fényben és dicsőségben, mint mikor egy nagy király tér meg népéhez. Melynek nemesebb része önfeledten örült, s nem törődött azzal, hogy egy beteg rész rosszkedvűen kushad. Szégyen, hogy Demszky Gábor, Budapest bitorlója nem tűzetett ki zászlókat, s nem rendelt el díszkivilágítást. Budapest nem akarta a tömeget, mely lelkesen kutyagolt a félhomályban a Korona nyomában. Budapet sötétben lapulva szerette volna letudni a Korona áthaladását. De legyen emléke annak, hogy ez a szánalmas bojkott megbukott, mert a hatodik kerületi Terézváros hatalmas fehér táblát tett ki a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy út sarkára: TERÉZVÁROS TISZTELEG A SZENT KORONA ELŐTT - állt a táblán, s ott volt a kerület zászlaja alatt Farkas György polgármester, s az önkormányzat képviselőinek java. Terézváros megmentette Budapest becsületét. Ezt nekik ne felejtsük el. Mi, akik odakint voltunk, nem hallhattuk Orbán Viktor miniszterelnök csodálatos beszédét. Mi messziről siettünk a térre, de mire odaértünk a Múzeum elől, már véget ért az ünnep, már csak a Parlamentbe bevonuló koronaőrség utolsó tagjainak eltűnését láttuk. De láttuk a zászlókat, láttuk a többiek arcát, láttuk az örömöt és az ünnepet, azt a semmihez sem hasonlítható hangulatot, amely forróvá tette a hideg Kossuth teret. Ezért üzenjük azoknak, akiket illet, hogy egy év múlva, amikor a Szent Korona végleges helyére vonul, a nemzetről mégegyszer ne feledkezzenek el. Mert ott leszünk akkor is. Együtt. Mondannyian. És bemegyünk. De nem egyenként, motozás után. /demokrata/ Bencsik András AMERIKAI FIGYELŐ-HUNGARIAN SENTINEL- Irodalmi, kulturális, politikai havi folyóirat. Megjelenik havonta. Előfizetési díj évi 18 dollár. Hírek, közlemények, hazai lapszemle. Kérjen mutatványszámot. Cím: P. O. Box 1202, Glendale, CA 91209-1202
