Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-12-01 / 12. szám

20 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. december egyenlő jogokkal rendelkezik, nem lehetnek hovatartozása miatt privilégiumai és mentességei. De a személyiség az elismert jogait is csak úgy gyakorolhatja, hogy ezzel nem sérti és nem korlátozza mások ugyancsak meglévő szemé­lyiségét és személyiségi jogait. A perszonalitás eszméje cáfolta és tagadta egy jobboldali diktatúra Übermensch elméletét, cáfolja a libera­lizmus egoizmusát, vagyis tagadja azt, hogy az "én" áll a tár­sadalom centrumában, és szembehelyezkedik a szocialista lepelben jelentkező kommunista diktatúrák kolektiviz- musával is. A perszonalitás elismerése mint az újszövetségi szeretetparancsnak a politikában érvényre juttatása, az igazi közjó szolgálatának elengedhetetlen feltétele. A tár­sadalmat, az államot, Isten legmagasabb rendű teremt­ményei, az emberek alkotják, akik a perszonalitás alapján Isten előtt is egyforma értékűek, de nem azonos képes­ségűek. Van, aki jobban érvényesül, van, aki többre jut, de vannak olyanok, akik bizonyos helyzetekben önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülnek és emiatt nem juthatnak hozzá az emberi élethez méltó javakhoz. Ilyen esetben érvényesül állami és társadalmi szin­ten is a keresztény politika fontos tézise a szolidaritás. Az ember az embernek nem farkasa, hanem felebarátja és társa. Ezért kötelessége javainak egy részét ilyen célre fordítani, az állam pedig köteles az elosztást megszervezni, a szükséges intézményrendszert működtetni. A szolidaritás nemcsak kötelesség, hanem egyben jog is azok részére, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Az állampolgárok joggal várják el a keresztény államtól és polgártársaiktól, hogy segítsék talpraállításukat és beilleszkedésüket esetleges új társadalmi szerepekbe, helyzetekbe. Gondoljunk csak arra, a második világháború után hány ember volt kilátástalan és kiszolgáltatott helyzetben éppen a vesztes államokban, mint Németország, Olasz­ország, és komoly társadalmi robbanás nélkül megoldották a problémát. Ahol a kommunista diktatúrák osztályuralma és kolektivizmusa működött, ott az ilyen problémát úgy oldották meg, hogy az emberek nagy részének elvették a javait és munkatáborokba hurcolták, vagy egyszerűen hagy­ták éhenhalni őket. A szolidaritásnak az is fontos része, hogy nemcsak segélyeket osztogat, hanem biztosítani igyekszik az egyén helyét a társadalomban, új életpályára orientál, az in­duláshoz gazdasági segítséget ad stb. így vezényelték le Németországban a hatvanas években jelentkező acélipari válságot is. Milyen nagy szükség lett volna Magyarországon egy igazi keresztény szolidaritásra a rendszerváltás idején. Amikor is a privatizációk során tömeges elbocsátások mi­att kialakult munkanélküliséget kezelni kellett volna, nem­csak a munkanélküli segéllyel, hanem a kisüzemek, kisvál­lalkozások állami támogatásával. Ezeknek kellett volna ötévi adómentességet biztosítani, nem a rabló idegen tőkének. Ehhez azonban már nemzeti politika is kellett volna, nem­csak keresztény szolidaritás. A harmadik fontos elemről, a szabszidiaritásról csak annyit, hogy a keresztény politika nem centralizál. Nem vonja el a hatásköröket és a döntési jogokat onnan, ahol a problémák felmerültek. Csak akkor avatkozik be az állam, amikor a peobléma megoldása meghaladja a helyi erőket és támogatásra van szükség. A keresztény jelző és fogalom tisztázása után a nemzeti jelleggel kell foglalkoznunk. Bizonyos tévhitek szerint a nemzeti politika mindig kíméletlenül önző és elnyomó, mig a keresztény politika egyetemes és nemzetek feletti, ezért a kettőt együtt nem lehet megvalósítani. A történelem azonban ennek el­lenkezőjét bizonyított. Az igazi keresztény politika mindig felemelte azt a nemzetet, amely gyakorolta. A kereszténység mentette meg a legtöbb nemzeti értéket és nemcsak Eu­rópában. Hittérítők adtak írást például több mai úgyne­vezett kultúrnépnek és teremtették meg nemzeti fenn­maradásunk alapjait. A jézusi szeretet valóban univerzális: egyaránt vonatkozik az egyénre, a családra, a nemzetre és az egész emberiségre. Az igazi keresztény politika szükségszerűen nemzeti, de sohasem csak nemzeti, hiszen minden ember egyformán kedves teremténye Istennek. Vigyázni kell és fi­gyelni arra, nehogy bárki is kijátszhassa a nemzeti értékeket a keresztény értékekkel szemben, vagy a keresztény értékekkel próbálja elnyomni, vagy kipusztítani a nemzeti értékeket. Ha valami igazán nemzeti érték, az egy­ben isteni, tehát keresztény érték is. A fenti kettősség egyidejű megvalósítása, a ke­resztény nemzeti politizálás már nem is politizálás a szó köznapi értelmében, hanem jézusi, szeretetközpontú életvitel, életvezetés. Mivel eddig ebből kevés valósult meg, a kudarcok ide vezethetők vissza. Sokan esetleg jószán- dékuan hirdették a keresztény politikát és beálltak a különböző pártokba ügyeskedni, taktikázni, harcolni a hatalomért és a saját pozícióikért. Aztán egyszerre csak észrevették, hogy a társadalom előtt beszennyeződtek, és ami nagyobb baj, beszennyezték a zászlót is. A másik nagy kudarc a tömegbázis hiánya. Sokan azt hiszik, a keresztény nemzeti politizálás a politikusok dolga és úgy kell csinálni, ahogy a politikusok szokták. Pedig a jézusi szeretetközpontú életvitel, életvezetés min­den keresztény számára kötelező cselekvési program, az élet természetes része. Ahogy az imádkozást és a munkát, valamint a szeretet gyakorlását nem bízhatja a keresztény ember másra, úgy a saját nemzete sorsának az irányítását, a politizálást is aktívan, a legnagyobb gonddal kell végeznie. Tudjuk, kíméletlen harc folyik a világban a hata­lomért. A keresztény nemzeti politika minden más poli­tikának az útjában van és megtesznek mindent a háttérben szorításra. Az ideológiai félrevezetés egyik fő eszköze a kereszténység lényegének elsikkasztása, meghamisítása és ószövetségi pótlékokkal való helyettesítése. Szerintük a keresztény legyen toleráns, tűrjön el mindent és ne ítéljen. Ez szöges ellentétben áll a jézusi tanítással. A talentumokat azért kaptuk, hogy helyesen használjuk azokat. Jézus egyenesen követeli az ítéletet a keresztény embertől és elő is írja annak módját: "Ne látszat­ra ítéljetek hanem igazságosan.r (Ján. 7,24.)

Next

/
Thumbnails
Contents