Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. december keresztény pártok romjain 1945.-ben alakult Keresztény- demokrata mozgalom. Nem így történt... Ha ez a három hagyományos politikai gócpont kialakul, a, magyar társadalom minden tagja, rétege megtalálta volna a világnézetével egyező és támogatására érdemes vonalat. Egy agrárpártnak Magyarországon feltétlenül van létjogosultsága és csak a vezetőkön múlik, milyen szellemiségű mozgalmat tudnak felépíteni a régi történelmi alapokra. (A jelenlegi példa negatív...) A másik történelmi párt, a Szociáldamokrata Párt megszületése már a kezdet-kezdetén elvetélt: a kommunisták jóelőre gondoskodtak arról, hogy ne legyen még egy munkáspárt a politikai porondon és a szociáldemokraták szervezkedését beépített ügynökökkel sikerült annyira össze- zavamiok, hogy a tagság még a megalakulás előtt szétzilálódott és több csoport is alakult (mindegyik magát tartja egyedül hitelesnek), de egységes szocdem párt máig sem jött létre Magyarországon. (Az MSZP próbálja magát a szociáldemokrata eszmék képviselőjének feltüntetni, de kevés sikerrel.) Végül hiányzik a magyar parlamentből egy keresztény polgári párt. Ezt a szerepet lett volna hivatva betölteni a Kereszténydemokrata Párt, amely joggal vallotta magát az 1945.-ös Demokrata Néppárt utódjának. Sajnos belső megha- sonlás és személyi ellentétek miatt ennek a nagyrahivatott pártnak, mely a keresztény magyar polgárság, a magyar középosztály képviseletére volt predesztinálva, sikerült önmagát olyan tökéletesen tönkretenni, erőit szétforgácsolni, hogy ma több csoport is viaskodik a párt nevéért, de tömegei egyiknek sincsenek és még a parlamentbe sem kerültek be. S erre egyelőre nincs is remény. Pártsirató: ezt a címet adtam elmélkedésemnek, mellyel megpróbáltam néhány ecsetvonással felvázolni azt, hogy milyen elszomorító képet mutat a mai magyar közélet. Melyben jellegtelen, arcnélküli pártok a hangadók, míg azok a pártok, amelyekre szükség lenne, hiányoznak. Símivaló kép. És meggyőződésem, hogy a nagyarányú korrupció, "ami az államé, az senkié, azaz a miénk" gondolkodás a kommunizmus beidegződéseinek maradványa és a pártok rákfenéjét jelentő kiegyensúlyozatlanság is a múltra vezethető vissza. Hiába, a demokráciát nem elég bejelenteni, azt még tanulni kell. És a magyaroknak nagyon sok pótolnivalójuk van ezen a téren. Amikor e sorok írója négy évvel ezelőtt harminc év után hazatelepült Amerikából, próbált néhány jószándékú kritikai észrevételt tenni az itthon tapasztaltakra. Javító szándékkal. Aztán felhagyott ezzel, mert azt kapta viszonzásul, amit más emigránsok is kaptak: — Nem kérünk tanácsot, mi jobban tudjuk, mit kell tennünk... Pedig sértődés helyett hasznosabb lenne megszívlelni néhány jótanácsot arról, hogy mi is az a demokrácia? Mert bizony Magyarországon kevesen tudják, hogy az mi fán terem. "A haza nem fejőstehén. A haza ugyanolyan, mint az édesanya, érzelmi szálak fűznek hozzá és ha nem tud adni, akkor mi kell hogy adjunk neki." Teleki Pál SOÓS GÉZA Botrány, botrány hátán SKANDALLUM A KISGAZDAPÁRT KÖRÜL Botrányokkal tarkított volt az elmúlt hónap. A botrányok szinte állandó főszereplője a Kisgazdapárt. Dr. Torgyán József, a párt elnöke, a mezőgazdasági tárca vezetője nem győzött magyarázkodni. Régi jó szokása szerint látványos összeesküvést emlegetett pártjával kapcsolatban. Még akkor is kitartott ezen elmélet mellett, amikor bizonyított tényeket olvastak a fejére. Olyanokat, melyben a párt és néhány prominens tagja besározódott. Azért a szálak messzire vezetnek vissza. Kezdeném a volt környezetvédelmi miniszterrel, Pekó Pállal, aki bizony nem állt hivatása magaslatán. Sok visszás ügyéről zengett a sajtó, végül botrányos körülmények között Torgyán kénytelen volt meneszteni. Ezt követte a Fradi labdarugó csapatának nyújtott többszáz milliós támogatás, mely felháborodást keltett. Még el sem csitultak a hullámok, amikor a honvédelmi tárcánál robbant ki botrány, két vonatkozásban is. Az egyik, a haderőreform égisze alatt, a pápai repülőtér bezárása. A lényege, hogy a repülőteret nemrég félmilliárd forintért felújították, majd alig félév múlva bezárták. Ezzel egyidőben napirendre került a légierők korszerűsítése, mely ugyan nem történt meg, de az a cirkusz ami körülötte folyik, ellenérzést keltett az egyszerű állampolgárban. Az ügy nincs lezárva, nyilatkozatok és cáfolatok hangzanak el. Közben egy másik ágon is folyik a botrány, mely szintén a hadsereghez fűződik. Kiderült, hogy a kisgazdák hetilapját honvédelmi pénzekből is támogatták. Még lesem zárult a botrány, újabb skandallum borzolta a polgárok tűrőképességét. A lapok megszellőztették, a Parlamentben több fórumon is elhangzott, hogy a tárca a holland mezőgazdasági miniszterrel megállapodást kötött holland gazdák betelepítésére. Ezek a gazdák sertés- tenyésztő mintafarmokat hoztak volna létre. Az elkészült szerződés alján dr. Torgyán József aláírása díszelgett. Torgyán, aki mindig kiállt a magyar föld védelmében, ezzel kutyaszorítóba került. Ahogy már eddig is megszoktuk tőle, még a csillagos eget is letagadta. Az sem zavarta, hogy a Parlamentben felmutatták az általa aláírt dokumentumot. Javában folyt a botrány, amikor egy kisgazda képviselőt tetten ért az ügyészi nyomozóhivatal, amint húszmillió forint kenőpénzt vett át egy vállalkozótól. A pénz átadója elmondta, hogy ez a kisgazda, név szerint Székely Zoltán, megzsarolta őt egy közbeszerzés alá eső csatornaépítés vonatkozásában. Székelyt azonnal kizárták a Kisgazdapártból. A zsaroló képviselő először törbecsalást emlegetett, majd az egész disznóségot megpróbálta a kisgazdák nyakába várni, mondván, hogy a pártnak, illetve a fradinak gyűjtötte utasításra a pénzt. Félő, hogy az egész
