Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
2000. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 27 A mosoly országa MARTFŰ A BAL PARTON Szép, formatervezett kisváros a Tisza-parti Martfű, a Kun Béla utcánál kezdődik és egészen a Münnich Ferenc utcáig tart. Ha kelet felől érkezünk (ahonnét Kun Béláék is érkeztek), akkor mindkét utca balkézre esik, mint annyi más kommunista mozgalmár utcája, Kállai Éváé, Rózsa Ferencé, Nógrádi Sándoré, Martos Flóráé, Zalka Mátéé, Szamuely Tiboré. A főútnak a Tisza felőli oldalán a másfél kilométer hosszú Lenin sugárút a legjelentősebb (főbb keresztutcák: Ságvári Endre, Sallai Imre). Amúgy az ipartelepnél kezdődik a Lenin út és a szennyvíztisztítónál ér véget, ahol egyébként igen büdös van. Már ennyiből is látni, hogy Martfű városát jámbor, azt ne mondjam mamlasz emberek lakják — bár akad néhány kivétel. Az egyik ilyen kivételtől kaptam levelet a minap. "Tisztelt Szerkesztő Úr! A Jóisten áldja meg, segítsen már rajtunk, mert ellep bennünket a bolsevizmus belvize. Tíz évvel az úgynevezett rendszerváltozás után még mindig tele a város kommunista utcanevekkel. Olyan címeres gyilkosok nevét lehet olvasni a házfalakon, mint például Szamuely Tibor, aki a Tanácsköztársaság százharminchárom napja során egyebet sem tett, mint akasztatott és főbelövetett. Vagy ott a főkolompos Kun Béla, akinek szintén utcája van, holott nem volt egyéb, mint egy bolsevista kórokozó, aki ráadásul huszonvalahány millió koronát elsikkasztott az ország vagyonából az internacionalizmus nagyobb dicsőségére. Szerkesztő Úr! Minderre nem lehet elegendő indok az, amit a városvezetés hangoztat, hogy a lakosság egy része nem akarja megváltozott névvel ezeket az utcákat. Ez csak a közvélemény szédítése. Valójában ők, a most független városatyák akarják, hogy minden így maradjon..." Kezemben Martfű térképe — olvasómnak igaza van, Kun Béláék tényleg beásták magukat a városba, Lenin neve ott virít a szennyvíztisztítónál. Némi vigasz: Kossuth Lajos útja keresztezi Kun Béláét, Rákóczié, Hunyadié Nógrádi partizánvezérét. Rózsa Ferenc utcájának egyenest Zrínyi Miklós megy neki. Egyszer még miénk lesz Martfű. Pilhál György tot? Igaz, hogy pozitív hősként mutatom be, de mégis csak meséről van szó. Mit tudom én. Attól tartok, hogy félreértik. Erre a nyúl gyorsan átírja a címet: "Pindur és a teve", de ez sem adja vissza lelki nyugalmát. ~A teve is rosszindulatú. Ahogy én a tevét ismerem, száz év múlva is módot találna arra, hogy visszaadja a kölcsönt. Jobb lesz, ha ezt a címet adom: "Pindur és a ló". Ló? A ló patkós állat! Nem, nem, jobb lesz, ha a szamárral helyettesítem. Hű, a szamár sem megfelelő. Kecske? Birka? Jaj, az ördög vinné el. Egyik sem jó. Megfeszített idegekkel gondolkodik a nyúl, és aztán nagyot ugrik örömében.-Megvan! Megvan! A mókus! Persze, hogy a mókus! Hiszen az semmit sem árthat nekem. Tehát: "Pindur és a mókus". Pindur? Nem, ez sem lesz jó.-De hát miért nem jó? — szól közbe nyúlná asz- szony, aki eddig a szoba sarkából figyelte férje alkotói problémáit. — Hiszen Pindur kutya, kis kutya. Erre bánatosan csak ennyit felelt a nyúl:-Igen, most még kicsi, de egyszer nagy kutya lesz belőle is!- E. R.Az öreg székely az unokájával sétál a havasokban. —Tudod, kis unokám, én még most is olyan erős vagyok, mint húszéves koromban. —Honnan tudod, nagypapa? —Látod ott a hegyoldalban az a nagy szikladarabot?-Igen, látom. —No, én azt húszéves koromban sem tudtam fölemelni. * A skótót elüti egy autó. Szerencsére a skótnak nem történik semmi baja, de az autós ad neki száz fontot, hogy ne tegyen feljelentést. A skót szeme felcsillan: —Gyakran jár erre uram? -kérdezi. * —És miért vágattad le a kutyád farkát? —Nekem, itt ne csóválja, ha jön az anyósom...! * MESE A MESÉRŐL Mostanában mindenki állatmesét ír. Könnyű nekünk, embereknek, hiszen a szegény állatok semmit sem tehetnek ellenünk. De képzeljék csak el, mi lesz, ha egy nyúl mesét ír, mondjuk Pinduról és az elefántról. Leírja a címet, aztán elgondolkozva így szól: —Ejnye, hogy az ördög vinné el, kellett nekem éppen az elefántot hősömül választanom? A legerősebb állaKét skót találkozik: —Voltál vasárnap a templomban? —Persze. —Érdekes, nem vettelek észre. —Nem csodálom, ugyanis én vittem körbe a per- selyt! jj. Vigyázat, ez nem vicc! Ha vicceink megnyerte tetszését, mesélje el barátainak, hátha nekik is tetszeni fog és megrendelik a lapot.