Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
2000. november AMERIKAI MAGYAR ÚISÁG 25 EURÓPA VÉDELMÉBEN A németországi Dessauban példás gyorsasággal és nagy szigorral ítéletet hoztak három neonácinak mondott fiatal perében. A vád csoportosan elkövetett gyilkosság volt: a fiatalok idén júniusban olyan súlyosan bántalmaztak egy néger férfit, hogy az belehalt sérüléseibe. A trió legidősebb tagját, egy 24 éves fiatalembert életfogytiglani börtönre ítéltek, 16 éves társai pedig fejenként 9 évet kaptak. Gerhard Schröder német kancellár a döntést kommentálva kijelentette: Németországban nincs helyük a szélsőjobboldaliaknak. (A szélsőbaloldaliaknak, úgy látszik, helyük van, ugyanis a vörös zászlós kancellár eddig még soha nem emelte fel a szavát a szélsőbaloldaliak erőszakos utcai megmozdulásai ellen.) Tavaly ősszel Zámolyon az azóta hírhedtté vált cigányok rátámadtak három csákvári magyar fiatalra, és közülük az egyiket agyonverték. Sajnos a magyar igazságszolgáltatás nem olyan gyors, mint a német, hiszen az ügy azóta sincs lezárva. És félő, hogy az ítélet sem lesz olyan elrettentő, mint a dessaui. 1993 nyarán Kecskeméten történt hasonló eset, a támadók ott is cigányok voltak. Az elsőrendű vádlott három és fél év börtönbüntetést kapott, ennyit ért egy 16 éves magyar fiú élete... Európa a globáció következtében egyre inkább elveszíti európai jellegét, az idegenek tömeges beözönlése, az egymástól gyökeresen eltérő kultúrák, szokások ütközése pedig törvényszerűen faji ellentétekhez vezet. Az európai kormányok tűzzel-vassal harcolnak a tünetek ellen, ám magát a bajt nem orvosolják. Ezzel pedig csak súlyosbítják a helyzetet. A tolarencia-idiotizmus álszent sulykolása helyett ki kellene végre mondani: az idegen immár nem szép, hanem sok. Minden nemzetnek joga van a saját kultúrájához, saját tradícióihoz, és joga van ezek megvédéséhez is. Európa hagyománya a keresztény értékrend, a sok színűség egysége. Ez a hagyomány kerül veszélybe, amikor Berlin török negyedében "Deutschen raus!" (Németek kifelé) felirat éktelenkedik, amikor Franciaország történelmi városait immár meghódítják a négerek és az arabok (külön tanulmányt érdemelne, hogy a függetlenségüket kiharcolt gyarmatok népe miért árad az egykori gyarmattartó országokba...), amikor Bécs egyes iskoláiba már 70 százalékos többségben vannak a bevándorlók gyermekei, amikor Magyarországra özönlő kínaiak nemzetiségi jogokat és anyagi támogatást követelnek, és amikor Budapest egyes belvárosi részeit izraeli pénzemberek vásárolják föl a káosz felé táncoló Oroszországból és más vidékekről ideérkező zsidók számára. Ha a globalizáció mára teljesen kiürült és béklyóvá vált búvszavait, kifejezéseit (tolarencia, integráció, nyitott társadalom stb.) imamalmozó, az európai értékektől teljesen elszakadt, önjáróvá vált, a Tart pour Tart liberalizmus ezt nem veszi észre, akkor súlyos válság fenyegeti az öreg földrészt. Matematikailag világos, hogy adott területen, adott körülmények között, egy időben, egyszerre csak véges számú ember élhet. Ha az ázsiai, afrikai áradat folytatódik, elkerülhetetlen lesz egy súlyos, az egész kontinensre kite- jedő etnikai konfliktus. Azok, akik mindezt nem látják, teljességgel alkalmatlanok a nemzetek életének irányítására. Azok, akik tisztában vannak a probléma súlyosságával, mégis a másság ájult imádatát erőszakolják ránk, olyan nemzetellenes és Éurópa-ellenes kalandorok, akik épp a rendetlenségben érdekeltek. Mert ha rendetlenség van, akkor jöhetnek rendet csinálni — persze nem ingyen: a számlát kifizettetik a rendetlenkedőkkel... Látszat megoldások és verbális erőszak helyett előrelátó, Európa-érdekű bevándorlás-politikára van szükség ahhoz, hogy ne fordulhassanak elő a dessaui tragédiához hasonló esetek. Egy afrikai bevándorló kegyetlen és értelmetlen halála és három elvadított német fiatal kettétört élete (mert igen, ők is áldozatok, a globalizáció áldozatai) intő jel kell legyen a politikusoknak. A földrész nemzeteinek ragaszkodniok kell gyökereikhez. Ez az igazi európai érték. Ágoston Balázs A TEMETŐ Kis falumnak csendes határszélén, Elhunyt szeretteink nyugszanak békén. Néma fejfák mutatják útjuk végét - Az egyik tragédiát jelez, a másik békét. A legtöbb sír elhagyatott, árva, Csak a fűz int, mintha valakit várna. Az élő itt a halál értelme után kutat, De a sírok közt csak a kósza szellő matat. Az értelem eljátszik egy gondolattal: Jó lenne szót szólni a megboldogultakkal. Ó, mi mindenről tudnának mesélni - Amit más dolog tudni, s más megélni... Lenne ki magasztalná a földi létet, Dicsérné a szerencsét, a pénzt és a szépet; Míg mások szava panaszosan szólna, Hazugot, tolvajt ás árulót vádolna. Ámde megszakad a fájdalom hangja - Ha eljő a feltámadás napja. Amidőn Jézus eljő az Ő kegyelmével, A feltámadás csodás Ígéretével. Ekkor a Földön új világ kezdődik: Minden fájdalom, még a halál is megszűnik. Az élők és holtak egyaránt megméretnek: Lesz kik kárhozatot, az igazak örök életet nyernek. Fábián Tibor Helyreigazítás: Az októberi számunk 5. oldalán lévő "AZ ANGYALOK" című vers szerzője Fábián Tibor.
