Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
2000. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 NOVEMBER 2__________________ Megérkezett a román válasz a Béketanács október 12-iki jegyzékére, melyben a legnagyobb készséggel ígértek meg mindent: együttműködnek a szövetségesekkel, hozzájárulnak a rekvi- rálások felülvizsgálásához, visszavonulnak a Tisza vonaláig, a magyar csendőrséget és rendőrséget megfelelő fegyverrel látják el. Sőt. A válaszjegyzékben azt állították, hogy már ellátták a magyar rendőrséget és csendőrséget megfelelő fegyverrel és hadianyaggal, és november 10-vel kezdődően hozzákezdenek a kiürítéshez. Ezt megerősítette a budapesti antant misszió Párizsba küldött távirata is. NOVEMBER 11_________________ E napon „Kiáltvány” hozta Budapest lakosságának tudomására, hogy a román hadsereg kivonul. „A román hadsereg visszavonul, Budapestet kiüríti. Mielőtt elhagyja Magyarország fővárosát, Románia kötelességének tartja újból kijelenteni, hogy katonai akciójában, amit a tiszai támadás tett indokolttá, más nem vezérelte, mint csupán a jogos védelem és katonai érdekek. Az elnyomatásnak - vagy megtorlásnak minden gondolata távol állt tőle. A román hadsereg mindig arra törekedett, hogy a csapatoknak Magyarországon való jelenléte a lakosságnak a lehető legkevesebb mértékben legyen terhére, és semmit el nem mulasztott a tekintetben hogy a szenvedő lakosság során segítsen. Azon érzéssel, hogy humánus köteleséget teljesített és jogait gyakorolta, a román hadsereg még egyszer kijelenti, hogy Magyarország belügyeit mindeddig úgy. kezelte, mint saját jogkörét a magyar népnek, amelynek kívánsága hogy a nyugalom helyreálljon, elkerülve mindennemű politikai társadalmi vagy felekezeti üldözést. Ezek a feltételei egy tartós kormányzásnak, amely a magyar nép akaratát van hivatva kifejezni, hogy lehetővé tegye a múlt sebeinek gyógyulását és létrehozza a békekötést, amit Románia és szövetségesei kívánnak. A román hadsereg köszöni a főváros lakosságának korrekt viselkedését, amelyet a megszállás egész ideje alatt tanúsított.” a román csapatok főparancsnoka, Mardarescu tábornok a kormány megbízottá, Diamandi miniszter 1919. november 11. NOVEMBER 14_________________ A román hadsereg elhagyta Budapestet és lasssan visszavonult a Tiszáig. A románok által kiürített Duna-Ti- sza közére, illetve Budapestre 16-án nemzeti hadserege élén bevonult Horthy. Párizsban és Budapesten is ezután legfontosabb kérdés: a békekötés lett, annak várható következményei Magyarországra nézve, a terület és népesség vesztés, a hadsereg létszámának csökkentése, amit sokan elfogadhatatlannak tartottak. NOVEMBER 18-IKI_____________ Korányi Frigyes pénzügyminiszter felszólalása a minisztertanács ülésén a közelmúltat összegezte, de a jövőt is előre vetítette: a Magyarországnak diktált feltételek ellenkeznek a wilsoni elvekkel. Az antant sokkal szigorúbban bánik az országgal, mint a bolsevikokkal tette, távoltartja a pénzvilágot, várható a teljes kereskedelmi és gazdasági blokád, a hadsereg állapota siralmas, „és félő, hogy még azt is leszerelteti az antant, és a szerbeket és cseheket küldi ránk hasonló rablóhadjáratra, mint küldötte a románokat..” Korá- nyi így folytatta tovább:”Az entente a szomszédos államokat olyan területi és zsákmány ígéretekkel bírta háborúra, melyek homlokegyenest ellenkeznek az általa hirdetett Wilson-féle összes elvekkel. Mivel az ezáltal teremtett helyzet a Magyarország megígért feldarabolása a történelmi fejlődése szempontjából, valamint közigazgatási és szociális szempontokból teljesen ész ellen fenn nem tartható, biztosra kell menni, hogy azt az abszurdumot, amilyen a világtörténelemben még nem volt, előbb utóbb vagy egy nemzetközi revíziónak kell jóvátenni, vagy ha némileg megerősödünk, a szomszédos államokban az elkerülhetetlen kon- vulziok maguk fogják azt orvosolni... A végleges békekötés formálisan kétségtelenül halálos ítéletünket jelentené... ” Ami Budapest román megszállását illeti, Románia történetének dicső haditetteként tartják számon. Ezen túl egyfajta örökségnek, követendő örökségnek. Erről így vall Gheorghe I. Brátianu 1940-ben: „... a magyar- országi hadművelet, annak tetőpontjával: Budapest megszállásával évszázadok szenvedéseinek és fájdalmának ragyogó megkoronázása volt. Másfelől, ami az utóbbi időben a szemünk láttán lejátszódik, az egyre hangsúlyosabb aktualitást ad az eseménynek.” A román megszállás okozta károk a Központi Statisztikai Hivatal által összeállított adatokból ismertek. Ennek összege mintegy 30 milliárd korona volt. (1 korona 1919 augusztusában 12.68 svájci frank volt.) Ebbe beletartoznak az őstermelést, ipart, forgalmi életet, a közgazdaságot, vasútat, postát, távirodát, katonai kincstárat, csendőrséget ért tényleges károk. Ugyanezen forrás szerint 647 ember veszítette életét, nem harci cselekményben. Az 1924 március 14-én Genfben között egyezmény szerint, mely Magyarországnak 200 millió kölcsönt biztosított, a magyar állam lemondott az egyéves román megszállás által okozott károk érvényesítésének a békeszerződés 18 paragrafusában biztosított jogáról. (Vége.) Lipcsey Ildikó ERDÉLYI MAGYARSÁG * * Nehezebb feladatot talán egy nemzedék sem kapott, mint éppen a mai, de mi legyünk büszkék erre a feladatra s a magunk erejét összetéve igyekezzünk azt teljesíteni, mert a legkisebb megingatás, össze nem tartás alapjaiban rendíthetné meg a nemzet egész épületét. * Az úristen nehéz helyre rendelt bennünket, de megálltuk helyünket és megálljuk most is. De hogy továbbra is megállhassuk a helyünket, nem elég ezt csak hirdetni, hanem dolgoznunk is kell. * Nem elég jogokat megállapítani és törvénybe lefektetni a kötelességeket; a joggal élni, a kötelességeket érezni és gyakorolni kell, akár előírja a törvény, akár nem. /Teleki Pál/
