Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. november SIKEREK ÉS CSALÓDÁSOK: MAGYAROK SYDNEYBEN, XXVII. NYÁRI OLIMPIÁN Minden idők legnagyobb és legsikeresebb olimpiájának mérlege a magyar csapat számára jó volt ugyan, de lehetett volna sokkal jobb is. Több olyan számban maradtak le a versenyzőink, amelyekben mindenki biztosra vette az aranyérmet, ezzel szemben nem egy szép eredmény született olyan sportágban, ahol senki sem számított rá. Sidneyben összesen háromszáz versenyszámban avattak bajnokot s azokból tizenhétben szerepeltek eredményesen magyar atléták s így' "jött össze" a nyolc arany-, hat ezüst- és három bronzérem. Érdemes végignézni a sportágakat, hogy lássuk: melyekben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket a magyar versenyzők és hol végeztek a vártnál gyöngébb eredménnyel? A "sportok királynője", az atlétika sajnos már régen nem az a terület, ahol a magyarok beleszólhatnának a világ legjobbjainak vetélkedésébe. Az atlétika adta az ókori olimpiák klasszikus versenyszámait s ezen a területen az amerikaiak jelentik a csúcsot már évtizedek óta. Sidneyben is az amerikai atléták "arattak", olyan kiváló vesenyzőket vonultatva föl, mint Marion Jones, Maurice Greene vagy Michale Johnson. Egyetlen "magyar" szám szerepel már hosszú idő óta az olimpiákon: a kalapácsvetés, de a holtbiztosán dobogóra várt Gécsek Tibor Sidneyben 77,70 métert dobott, ami csak a 7. helyhez volt elég. (Sovány vigasz, hogy a román színekben versenyző két erdélyi magyar lány, Szabó Gabriella és Székely Mária hosszútávfutó számokban nyert egy aranyat, illetve egy ezüstöt.) A betűrendben következő asztalitenisz majdnem hozott egy bronzérmet, de a Bátorfi Csilla-Tóth Krisztona női páros végül csak a negyedik helyet tudta kiharcolni. A birkózásban, a 85 kilós súlycsoportban Bárdosi Sándor nem várt jó szerepléssel egy ezüstérmet szerzett. A hagyományosan magyar számnak tartott kajak-kenu futamokban a magyarok messzemenően beváltották a hozzájuk fűzött reményeket és összesen hét érmet — négy aranyat, két ezüstöt és egy bronzot — gyűjtöttek be. Némi csalódást okozott, hogy a kétszeres olimpiai bajnok Kőbán Rita 500 méteren csak hatodikként evezett át a célvonalon. Kézilabdában meglepetésre a magyar női csapat második lett a bajnok Dánia mögött. Egy magyar bronzérem született az ökölvívásban: Erdei Zsolt a 75 kilogrammos súlycsoportban a harmadik helyet verekedte ki magának. Abban a sportágban, az öttusában, amelyben a múltban több olimpián is a dobogó legmagasabb fokán álltak a magyarok, ezúttal csak a férfi egyéni számban tudott ezüstérmet szerezni Balogh Gábor, ami az igen erős mezőnyben szép teljesítmény. (Csapatverseny ezúttal nem szerepelt a programban.) Sportlövészetben egy váratlan bronzérmet jelentett Igali Diána harmadik helye a "skeet" versenyszámban. Ugyancsak nőversenyző hozott érmet az eddig csak férfiak számára kiírt súlyemelésben: a 69 kilós Márkus Erzsébet 242,5 kiváló eredménnyel másodikként végzett a súlycsoportjában. (Teniszben ugyan nem termett magyar győzelem, de egy kicsi a magunkénak érezhetjük az újvidéki születésű Szeles Mónika sikerét, aki női egyesben szerezte meg a harmadik helyet.) Régen tornában is jeleskedtek a magyarok s ezúttal sem kellett csalódnunk. Csollány Szilveszter gyűrűn bemutatott csaknem százszázalékos gyakorlatát aranyéremre érdemesítették a pontozók. Az úszószámokban a magyarok mindig a világ élvonalához tartoztak és Sidneyben is vártunk néhány érmet, de legalább két aranyat. Végülis csak egy lett belőle: Kovács Ágnes 200 méteres mell-úszásban lett az első, de többre nem futotta az erejéből. A férfiak közül a jó helyezésekre várt Czene Attila és Rózsa Norbert nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A vívás, nos úgye az is mindig "magyar" szám volt az olimpiákon. A magyar kardozók és a kardcsapat legendás eredményei minden magyar sportoló szeme előtt példaként lebeghetnek. Ezúttal elmaradtak a nagy sikerek és csak Nagy Tímea váratlan aranyérmének örülhettünk a párbajtőr egyéniben. A női párbajtőrcsapat negyedikként végzett, a tőrözők pedig csak a hatodik helyet érdemelték ki. A férfiaknál kard egyéniben Ferjencsik Domonkos negyedik hely csalódást okozott. Ugyanígy csalódás volt a kardcsapat ötödik helye. A férfi tőrvívók sehol sem voltak. Végül - vége jó, minden jó alapon — az olimpia utolsó napján kiharcolt vízilabda-aranyéremnek igazán szívből örvendezhettünk, mert a magyar vizipolósok mindig a világ legjobbjai közé tartoztak. És most sem okoztak csalódást! Mindent összevéve elfogadhatóan szerepeltek a magyar atléták és megállták helyüket a világ legkiválóbb versenyzőinek találkozóján. A sportnemzetek közötti nemhivatalos pontversenyben Magyarország a tizenhét éremmel a tizenharmadik helyen végzett s ez a helyezés olyan nagy országok, mint az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Ausztrália, Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia után sikernek könyvelhető el. (A kis országok közül csak Hollandia, Kuba, Korea és Románia verenyzői — ez utóbbiak főképp a hagyományosan sikeres tornászlányaik révén — szereztek több érmet a magyaroknál.) A XXVII. Sidney-i nyári olimpiai játékokról elmondhatjuk, hogy az újkori világversenyek sorában minden eddigi rekordot megdöntötték, mert külsőségeiben, a résztvevők számában és az elért eredményekben túlszárnyalták valamennyi elődjüket. Az ausztrálok messzemenően kitettek magukért és a vadonatúj impozáns sportlétesítményekben lezajlott versenyek rendezése tökéletes volt. A nyitó- és a záróünnepségek méltó keretet adtak a kéthetes játékoknak, amelyek valóban a népek közti őszinte barátság jegyében zajlottak le. (Legszebb példa erre a két Korea közös zászló alatti felvonulása a nyitó parádén.) Amikor kialudt az olimpiai láng és bevonták az ötkarikás fehér lobogót, a világ legjobb atlétái azzal vettek búcsút Sidneytől, hogy négy év
