Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-10-01 / 10. szám

24 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. október "Református magyar vagyok, amíg élek az maradok" Alig hihető, hogy ez az imádság közismert hitvallás is a ha­táron túli magyarok körében. Ezt erősítette meg Szentesen, a felsőpárti református gyülekezetben Réti Katalin, a Vajda­ságból érkezett lelkésznő, aki a hétről hétre népesebb sza­badkai gyülekezetben szolgál. Tiszteletbeli presbiterünk: Ka­sza József Szabadka polgármestere, aki számos anyaország­beli kollégáját megszégyenítve - támogatja az egyházakat és a református templom tetejének a felújítását. (Idehaza van, ahol még a cserkészcsapat segítségét is megtagadja a szo­cialista párt városházi vezetője.) Az igen nehéz helyzetben lévő Vajdaságban szüksége is van a tiszteletesnek a várostól kapott öreg szolgálati kocsira, mert a jugoszláv állam nem segít semmivel, ugyanakkor a "kettős" kisebbségben, hatal­mas területen élő református magyar lakosság egymástól 60-70 kilométerre eső szórványokban található. A 28 esztendős, rendkívül jó megjelenésű lelkésznő elé Gilicze András, felsőpárti kollégája ment ki a határra kocsi­val, ugyanis személyautóval átjönni ma rendkívül sokba ke­rül. A szolgálati kocsit lezárták a határ túloldalán, majd átsé­táltak, és itt ültek be a misszióra vállalkozók a vendéglátók járművébe. (Olyan ez, mint Jeruzsálem és Betlehem határán, ahol a palesztin rendszámú kocsik nem mehetnek be a vá­rosba, még a taxik sem!) A zsidóknak pedig - a más színű és rendszámú taxikkal sem könnyű átevickélni a fegyveres őrséggel megerősített településhatárokon. Még ma is két vi­lág határa van Szeged és Szabadka között! Hányán vannak a határon túl? - A háború kezdete óta igen­csak magukra maradtak a magyarok, ugyanis Baranya Szla­vóniához került és Horvátország kiszakadásával újabb terü­letek váltak el, szakadtak le a korábbi egyházkerületből. Ma közel 17-20 ezer református magyar él szétszórtan a Vajda­ságban. Sokan ezért érzik úgy, hogy "kettős" kisebbségben vannak. Mért van ez így? Már két évszázada - a török hódoltság megszűntével - a kipusztított lakatlan területekre a közeli megyékből telepítettek lakosságot: Kiskunhalasról, Karcag­ról, Jászberényből. A bácska-bánáti jó minőségű föld vonzot­ta a dolgos, hozzáértő embereket: családot, papot, tanítót, kántort. Nem csoda tehát, hogy a katolikus templométól eltérően, a reformátusoknál ma is csak magyar nyelvű isten- tisztelet van, magyar a keresztelő és a temetés is. A hittan­órákon megtanulják a Magyar Himnuszt, sok népdalt és még arra is jut idő, hogy történelmi eseményekkel és főbb szereplőik emlékével foglalkozzanak. A Miatyánkot a refor­mátus templomban csak magyarul mondják, hiszen nincs közöttük egyetlen más nemzetiségű hívő sem. Az egyház nemzetmegtartó és összetartó, valamint anyanyelvet erősítő - életben tartó és hagyományozó szerepet vállalt a határain­kon túl, akárcsak Kaliforniában vagy Argentínában.- Jugoszláviában is ugyanaz a rendszer működött, némileg más ideológiai alapon, mint hazánkban. Az egyházat új ala­pokon, újra kell építeni! - vallja a vándorprédikátorrá lett fia­tal erdélyi lány - hiszen most már vallásszabadság van és megkezdődhetett a felnőtt keresztelések sora. Tavaly már 10 konformáció is volt - mondja örömmel a szőke hosszú hajú tiszteletesnő. A szülőket elszoktatták ugyan a templomoktól, de a gyerekeiket újra elküldik az istentiszteletekre, a kirán­dulásokra, a játékos foglalkozásokra, vetélkedőkre. Tudják, milyen nagy szüksége van az embereknek a valláserkölcs és a hagyományok beépítésére. Ha más nem, a háború, a gyil­kolás, és a közállapotok alakulása ezt alaposan megmutatta mindannyiunknak. Érzik az emberek a romlás következmé­nyeit: a vallásos neveltetés hiányát, és ezért nagy örömet je­lent a lelkésznek, hogy elsősorban tanárok, orvosok, és az értelmiség jár intenzívebben a templomba.- Hogyan jutott eszébe egy Romániában élő fiatal magyar teológusnak, hogy ilyen életveszélyes körülmények közé menjen szolgálni? Mit gondolt az édesanyja? Hogyan fogad­ták döntését feljebbvalói, baráti társasága?- A háború alatt vállaltam, hogy Erdélyből átmegyek Sza­badka környékére, mert lelkipásztor nélkül volt a gyülekezet. Ezt nem bántam meg. Szüleim eleinte fölöttébb aggódtak miattam, de hétről hétre többen jöttek a templomba. Együtt éltük meg a nehéz napokat. Szentesről Gilicze Andrásék ak­kor kezdtek átjárni, amikor nálunk nem lehetett kapni olajat, rizst, cukrot sem. Sokan féltek akkoriban. Jó volt, hogy a szorongó állapotban bátorítást, erőt adtak az anyaország szentesi lelkipásztorai. Szentesi lelkésztársam fia, az ifjabbik András egy cserkésztábort is vezetett nálunk Szabadka mel­lett. A hit és az áldozatkészség ereje ilyenkor mutatkozik meg igazán. Ezt jöttem most megköszönni Szentesre, hogy itt is tudják: a közös szenvedés kovácsolja össze a hívőket, a kárvallottakat és a hitehagyottakat is. Ugye most már érhető, mit jelent a mi imánk? A megmaradásunkat.- Kísérje útját áldás, békesség! - mormolom magamban, amikor a fiatal lelkes teremtés beszállt a templom mellett ál­ló fehér kocsiba. Kapu 2000/5 Nádor István MEGSZENVEDETT NÉP Égnek a gyertyák százával, ezrével Míg a tankok dübörögve Lövik népünket Szívünkbe ijedve szökik a fájdalom Jaj-kiáltást hallunk Segítni akarok, hazámon Vérfelhők özöne takarja országom Ami egyszer nemes volt Odaveszett, sajnos Holttestek sorai borítják az utcát Senki sem tudja azoknak számát De hisszük, lesz egyszer feltámadás Megfulladni, meghátrálni Didergő éjszakákon sem tudott senki így sikerült az ellenséget Hazánkból kiűzni Kaprinyák Gyuláné

Next

/
Thumbnails
Contents