Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
2000. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 SZENT ISTVÁN EREKLYE ÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA Első szent királyunkról maradt tárgyi emlékeink és ereklyéink száma az ezredfordulóra eggyel gyarapodott. Eddig a pesti bazilikában őrzött Szent Jobb volt legbecsesebb ereklyénk, amelyre a néhány hónapja a Parlament épületében méltó helyet kapott, mindenki által megtekinthető Szent Koronával, a jogarral és az oszágalmával, valamint a koronázási palásttal együtt úgy nézünk, mint a nemzet történelmi kincseire. Most Horvátországból is érkezett egy Szent Ist- ván-ereklye. Ugyanis a kereszténység fölvételének, illetve Vajk meg- keresztelésének millenniuma alkalmából fölmerült a gondolat, hogy a jubieleumi évre haza kellene hozni Magyarországra azt az ereklyét is, amelyet a horvátországi Dubrovnik- ban -- a hajdani Raguzában — őriznek kolostorukban a Domonkos-rendi szerzetesek. Ez az ereklye első szent királyaink koponyájának egy darabja és még néhány csontdarab, amelyek egy ezüst ereklyetartóban már évszázadok óta Dub- rovnikban vannak. Hogy Szent István relikviái hogyan kerültek a horvát domonkosok birtokába, arra többféle magyarázat ismert. A csontokat a Szent Jobbal együtt valószínűleg a mohácsi csatavesztés után helyezték biztonságba a ragúzai kolostorban a törökök elől ide menekülő magyar főárak vagy egyházi méltóságok s őrzésüket rábízták a szerzetesekre. Azonban feltételezhető az is, hogy már a tatárok elől Dalmáciában menedéket talált IV. Béla király hozta azokat magával a kolostorba, ahol hónapokig tartózkodott. A legrégibb nyomok pedig visszavezetnek egészen Szent Lászlóig, aki tudvalévőig Zágrábban püspökséget alapított és ugyanott megépíttette a Szent István-székesegyházat is. Lehetséges, hogy akkor adományozta az ereklyéket az új templomnak s azok később onnét kerültek a raguzai kolostorba. Az ereklye sorsáról hi- teltérdeinlő írásos emlék nem maradt ránk. A koponyaereklye múltja megfejthetetlen talány ugyan, de az egészen biztos, hogy a finomművű ezüst szelence első szent királyunk koponyájának egy darabját őrzi. Az idei millenniumi ünnepségek előtt a magyar állam megkereste a horvát kultuszkormányzatot és a két kultuszminiszter megállapodott abban, hogy Horvátország a jubileumi évre kölcsönadja az ereklyét Magyarországnak. A két miniszter még júliusban írta alá az erről szóló szerződést, ugyanakkor tárgyalást kezdtek arról is, hogy milyen kölcsönös ajándékozás, iletve csere révén kerülhetne véglegesen magyar tulajdonba az ereklye. Mert magyar részről ilyen igény is elhangzott. Miután a megállapodással szabad utat kapott az ereklye, augusztus 20. előtt néhány nappal négytagú magyar küldöttség utazott Dubrovnikba, hogy hazahozza azt. Kristijan Rajic, a dominikánus kolostor peijelje és Semjén Zsolt helyettes államtitkár kicserélték az okmányokat, majd a perjel rövid imát mondott és megáldotta a gondosan becsomagolt ereklyetartót. A dubrovniki repülőtérről 11 órakor emelkedett magasba a különgép, amely Budapestre hozta a relikviát Itt Ferihegyen a reptéri biztonsági emberek és a koronaőrség tagjai vették azt gondjaikba, majd speciális gépkocsival szállították át a pesti Szent István bazilikába, ahol Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter küldöttség élén fogadta. A miniszter az ereklyét megőrzésre átadta Szabó Géza kanonoknak, a Szent István bazilika plébánosának, a Szent Jobb őrének, hogy gondoskodjék annak elhelyezéséről a bazilika Szent Jobbot tároló oldal- kápolnájában. Az ereklyét október elsejétől jövő év augusztus 20.-ig itt fogják őrizni, szeptember hónap folyamán pedig majd az esztergomi Keresztény Múzeumban tekinthető meg. Szent István-koponyereklyéjének történetéről még annyit, hogy 1590 óta, amióta bizonyíthatóan Dubrovnikban őrizték, legalább háromszor törtek le belőle kisebb-nagyobb csontdarabokat. Először 1796-ban, amikor a koponyacsontot a Raguzai Köztársaság hódolatul Bécsbe küldte Mária Teréziának. Másodszor 1818-ban, amikor I. Ferenc császár Dalmáciában járt és ajándékba kapott egy darabka csontot. Harmadszor 1988-ban, amikor a kolostor peijelje a szent ereklye egy darabját a pannonhalmi bencéseknek ajándékozta. Az akkori perjelnek, Fra Ivó Martinicnek szándékában állt az egész szent ereklyét visszajutattni Magyarországra, mond- ván, hogy az nem a dubrovniki domonkosok tulajdona, csak megőrzésre került hozzájuk, és e véleményét osztotta Fra Frano Prcela, a domonkosok horvát tartományfőnöke is. A zágrábi művelődési minisztérium azonban Horvátország kul- túrkincsének tartja az ezüst ereklyetartót és a bennelévő csontokat. Horvát kormánykörök még a mostani kölcsönadást is ellenezték és csak vonakodva egyeztek bele, hogy az ereklye egy évig Magyarországon legyen. Stirling György DR. VARGA LÁSZLÓ KITÜNTETÉSE Dr. Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke, augusztus 20-án, Szent István napján, a millenniumi ünnepség keretében a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést adományozta DR. VARGA LÁSZLÓNAK az amerikai magyar emigrációban kifejtett tevékenységéért közéleti szerepvállalása, egész életútja elismeréseként. Gratulálunk dr. Varga László magas kitüntetéséhez, mindannyian tudjuk, hogy Varga László egész életútjával kiérdemelte ezt a megbecsülést. Dr. Varga László lapunk hűséges olvasója, s mielőtt hazaköltözött lapunk jogtanácsosa volt. Azóta is tartja lapunkkal a kapcsolaton. Estetenként megtisztel bennünkett egy-egy írásával, vagy az országgyűlésen elmondott beszédével. Jó munkát, hozzá jó egészséget kívánunk továbbra is a kitütetettnek. A Jóisten áldása kisérje további életútján.
