Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
2000. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG A mosoly országa IGAZOLT HIÁNYZÁS Az igazgató hátradőlt a székén, és összeszűkült szemmel figyelte az előtte állót. Próbálta lesújtó pillantásokkal megfélemlíteni az alkalmazottat, aki - ebben nem kételkedett - ezúttal nem tudja magát kivágni magát szorult helyzetéből. Két éve, amióta a cégnél dolgozik, ez az alak a legkülönfélébb ürügyekkel és magyarázatokkal szolgált rejtélyes mulasztásaira. Eleinte beérte az egyszerű orvosi igazolással, később különleges kivizsgálásokról hozott valódinak látszó leleteket - miközben majd kicsattant az egészségtől -, aztán sorra kihalt a családja. Nagypapa, apa, anya, testvérek, sógorok temetései emésztették drága munkaidejét, de szerencsére a gyarapodás is megkezdődött, ezért keresztelőkre kellett utaznia, többnyire az ország másik végébe. Az igazgató gyűlölte a sumákságot, megvetette a lógósokat, de meg akart maradni az ártatlanság vélelménél és a jog eszközeinél. Az alkalmazott mindeddig kifogástalanul igazolta valamennyi hiányzását. Most azonban úgy festett, rajtavesztett. A legutóbbi értekezleten dörgedelmes beszéd hangzott el a vezetés részéről: az év végi hajrához értünk, kimutatások, összegezések kora következik. Csak egészen különleges indok esetén lehet távol maradni. A notórius hiányzó azonban ezúttal sem fért a bőrében. Az elmúlt hét utolsó három napját kihagyta. Hétfőn az igazgató nagy elégtétellel hívatta magához, és várta, mi lesz.-Ezúttal mi késztette arra, hogy hiányozzon a munkahelyén? Vigyázzon, hogy mit mond, elegem van a családi eseményekből! Az emberke szemlesütve állt, a főnök sürgette:-Nos? Mi történt magával?-Meghaltam - szólt csendesen. Az igazgató felvonta a szemöldökét, és előrébb dőlt a széken:-Tessék?-Meghaltam - mondta szomorúan, és táskájából papírokat kotort elő. Mindet elhelyezte az asztalon, s közben motyogta: - Halotti anyakönyvi kivonat, tessék. Holló János, született ekkor és ekkor, anyja neve, lakcíme. Parancsoljon. A VII. kerületi polgármesteri hivatal állította ki, rajta az okmánybélyeg is. Ez - mutatott egy másik dokumentumra - a halálozási rovat a Helyi Figyelő pénteki számából. íme - olvasta -: "Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a lelkiismeretes apa, a szorgalmas dolgozó, a mama kedvence, Holló János folyó hó húszadikán rövid szenvedés után elhunyt." Az igazgató kézbe vette a papírokat, és idegesen forgatta őket.-Ez is - dugott egy fényképet a főnöke orra alá Holló. A fotón friss sír domborodott, a kereszten tisztán lehetett olvasni a feliratot: Holló János, élt harmincöt évet. Az igazgató undorodva ejtette az asztalra az iratokat, s tanácstalanul vakarva a fejét a másikra nézett. Hollót felbátorította a pillantás.-Ez csak elég alapos indok? - kérdezte, s hangjában mintha enyhe szemrehányás is rezgett volna.-No de... - találta meg az igazgató a súlyos érvet, s ettől arca felderült, pórusai kitágultak, leikébe visszaköltözött a vidámság. - De hiszen él! Itt van. Ezt mivel magyarázza?-Feltámadtam - hunyorgott szerényen Holló, és újabb bizonyítékokat szedett elő.-Ez itt a rákospalotai temető kertészének nyilatkozata a megnyílt sírról és a hiányzó tetemről. A helyi Figyelő ma reggeli különszámában interjú olvasható velem, a halálból visszatérttel. De - hagyta a végére a perdöntő iratot - van szerencsém egy hivatalos okmánnyal is szolgálni. Tessék! Az igazgató olvasta, s közben úgy érezte, elment a józan esze.-"Mi, Isten szolgáinak szolgája, jótállunk azért, hogy hívünk. Holló János visszatért a halálból szerettei közé, és korábbi dicséretes állhatatosságának jutalmaként megkapta a kegyet és feltámadt."-Az aláírást nézze csak! - biztatta Holló a főnökét. A lap alján, kissé kusza betűkkel ott volt a pápa aláírása. Az igazgató gondosan összeszedegette az iratokat, be rakta őket egy dosziéba, aztán csendesen így szólt:-Ezek itt maradnak. A hiányzást igazoltnak tekintem. De legközelebb valóban nyomós indokot hozzon fel a távolmaradásra. Elmehet. /N.M./ Ungváry Zsolt Pesti viccek: Feltámadás-Hisz maga a feltámadásban?-Miért kérdi, főnök úr?-Azért, mert délelőtt itt járt a nagyapja, akinek a temetésére a múlt héten elkéredzkedett. Angolul-Apu, már tudom mondani angolul, hogy elnézést kérek, meg azt, hogy köszönöm szépen.-Örülök, fiacskám! Akkor már többet tudsz angolul, mint magyarul. Bosszú Móricka rosszalkodik, ezért az apja alaposan elveri. A gyerek egy darabig szótlanul nyeli a könnyeit, majd kifakad:-Remélem tudod, hogy ezt a verést az unokáid fogják visszakapni?
