Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-09-01 / 9. szám
2000. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 HATÁRON INNEN - HATÁRON TÜL HTMH - OBSERVER-Én nem vagyok magyar?" címmel Dénes László írja az Erdélyi Napló vezércikkében: "Van egy kis kavar amma bizonyos státusztörvény körül, ami ugye a trianoni határokon túli magyarok Budapesthez viszonyított helyzetét lenne hivatott bemérni a schengeni koordináták alapján. Ami biztosnak tűnik: az oly sokak által és oly gyakran, már-már vesszőparipaszerűen hangoztatott, kommentált és mindenkire kiterjedő kettős állampolgárságból nemigen lesz semmi Kettős, pl. román és magyar állampolgárságú egyének eddig is voltak és ezután is lesznek, de ez egy sajátos, kivételes státus, mindenkinek magának kell kijárnia. Amit itt, Romániában - úgy tűnik - majdan "hivatalból”, azaz alanyi jogon járna minden magyar honfitársunknak, az egy olyan minőség lenne, ami megkülön- beztetne minket mind a csak román állampolgárságúaktól, mind pedig csak magyar állampolgárságúaktól. Magyarországra utazva több jogunk lenne az előbbieknél, de kevesebb az utóbbiaknál. Talán így lehetne megfogalmazni a lényeget. E különleges státusunkat biztosító jogszabályt a magyar államnak kellene életbe léptetnie. Anélkül, hogy bárkit is zavarna szerte Európában. Eddig nagy volt a csend, mert több illetékes is beismerte: még Magyarországon sem kezdődött meg az érdemi vita a törvényről, hiszen nem volt miről vitázni. Nem volt szöveg. Most hirtelen előkerült egy öt gépelt oldalnyi tervezet valamelyik politikai-jogi műhelyből, erre aztán megindult a nyilatkozat háború. A budapesti ellenzék demagóg "aggodalmakat", a hatalom "nyugodt erőt" demonstráló ígéreteket hangoztat. Előbbi főleg a választók zsebére célozgat, utóbbi a polgárok lelkiismeretére apellál. A határon túli magyart viszont jobbára csak egyetlen kérdés foglalkoztatja saját majdani státusával kapcsolatban: fog-e tudni Magyarországra utazni határrendészeti korlátozás nélkül, miután a schengeni vasfüggöny legördül? Mert ha a válasz igen, akkor a többit majd még meglátjuk Azzal, hogy nem fog kelleni vízum, még korántsem lesz megoldva minden. Ma sem kell, mégis felér egy tortúrával a Magyarországra való utazás. Először is nem mindenki engedheti meg magának a mai vasúti jegyárak üzemanyagköltségek, biztosítási díjak stb. mellett, nem is beszélve az útlevél kiváltásának- meghosszabbításának cirkuszáról, költségeiről. Aztán amit az emberrel művelnek határon innen és túl a vámosok határőrök! Az az összehangolt két oldali átkeléslassítás, véget nem érő piszmogás, kekeckedés, gyanúsítgatás, szőrözés, az a pökhendi hivatalnokoskodás vagy leereszkedő fitymálgatás... Lehet-e törvényben statuálni a tisztességet, emberséget, alázatot, fegyelmet, munkaerkölcsöt, empátiát? Aligha. Nyugtalanságra adhat okot a továbbiakban az a felelőtlen elképzelés is, hogy Erdély esetében egyik romániai politikai pártra akarja a magyar kormány testálni annak jogát, hogy megállapítsa és kijelentse: ki jogosult a pozitív megkülönböztetésre, azaz ki a magyar. Mennyivel hivatottabb erre az RMDSZ a Romániai Magyar Cserkészszövetségnél, az Erdélyi Kárpát Egyesületnél, vagy a Magyar Újságírók Romániai Egyesületénél? Vagy történelmi egyházainknál? Semmivel. Fél ugyanis, hogy a Bukarestben bejegyzett, onnan irányított és a balkáni széljárás szerint igazodó, szigorúan hierarchiáit és centralizált szerveződés ugyanolyan politikai kritériumok alapján adná meg a magyarságot a magyarnak (vagy bárki másnak), ahogyan a közképviseletre és érdekvédelemre kiszemelt személyeket saját soraiból előlépteti, vagy ahogyan a Magyarországról érkező támogatásokat szétosztja. Aki nem lép egyszerre, az nem kap... Se pénzt, se státust.".-Marosvásárhelyen tartották meg a Magyar Reformátusok IV. világtalálkozója erdélyi központi rendezvényét. A program templomszenteléssel kezdődött, a város tizedik református templomát a Kövesdomb nevű lakótelepen avatta és szentelte fel Csiha Kálmán erdélyi püspök. A templomban és az udvaron több ezren gyűltek össze, hogy részt vegyenek az első istentiszteleten, amelyen ott voltak az építkezést segítő holland testvérgyülekezet képviselői is. A püspök prédikációjában hangsúlyozta azt, hogy a templomépítők hite és reménye mekkora szerepet játszik az erdélyi magyarok megmaradásában és jövőjük megteremtésében.-A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyilatkozatban tiltakozik az ukrán közoktatási hatóságoknál, amiért az idén sem biztosították a kárpátaljai magyar iskolák végzősei számára, hogy anyanyelvükön tehessenek egyetemi felvételi vizsgát. Pedig a kárpátaljai nemzetiségi iskolák végzősei még az egykori Szovjetunióban is tanintézetük oktatási nyelvéből, illetve oktatási nyelvén tehették a felvételi vizsgát az Ungvári Állami Egyetemre. Az egyetem tájékaztatója szerint az idén a nemzetiségi iskolákban érettségizetteknek, bár a szakvizsgákat anyanyelvükön tehetik, ukrán nyelvből kell felvételi vizsgát tenniük az ukrán anyanyelvű iskolák végzőseivel egyenlő feltételek mellett. A nyilatkozat szerint a nemzetiségi iskolák máig nincsenek ellátva ukrán nyelvtankönyvekkel, szótárakkal és szakképzett ukrántanárokkal, a jogok ilyetén szűkítése a nemzetiségi, s elsősorban a magyar jelentkezők kiszorulását eredményezi a felsőoktatásból.-A csehországi keresztény egyházak nyilvánosan bocsánatot kértek a németek és a magyarok 2. világháború utáni kollektív kitelepítéséért. A bocsánatkérés a dél-morvaországi Velehradon hangzott el a Ciril és Metód szláv hittérítők ünnepén megrendezett hagyományos nemzeti búcsú alkalmával. "II. János Pál pápa felszólított minket, hogy tisztítsuk meg emlékeinket és tekintsünk vissza keresztényi múltunkra. Erre Velehrad a legmegfelelőbb hely" - jelentette ki a mintegy 25 ezer hívő előtt elmondott beszédében a prágai érsek, a cseh katolikus egyház feje. Leszögezte: nem minden keresztény és pap élt múltban az evangélium törvényei szerint, ezért az egyház bocsánatot kér mindazoktól, akiket a múltban megbántott. A cseh ka-
